A sport azért áll közel hozzám, mert ott minden egyértelmű: van egy nap, amikor adott szabályok szerint meg kell tenni egy távot, és aki a leggyorsabb, az a legjobb. Nincs maszatolás, felmenők, ismerősök beavatkozása, bírók, játékosok lefizetése, vagy csak szimplán 90 perc alibi egy gól nélküli döntetlenért - csak a fizikai és szellemi állapoton múlik minden és a gyorsabb, tehetségesebb, felkészültebb éri el előbb a célt (az NDK-módszert most hagyjuk).
Ezért különösen örültem a felkérésnek, hogy én örökítsem meg, ahogy két vérbeli sportember átveheti megérdemelt elismerését. Az egyik Michelisz Norbi, aki alapból ikonom: szerénysége és közvetlensége elképesztő kontrasztban van tehetségével. Ugyanez persze igaz a másik olimpikonra, Gyurta Danira is, akinek szintén ordítva szoktam drukkolni a tv előtt.
Szóval a két srác Honda-szponzorált, és most kaptak új autót használatra: a 310 lóerős Civic Type-R elég bitang gép, de egyikőjükre sem tudok tiszta szívből irigy lenni, hiszen pontosan tudom milyen mennyiségű és minőségű munkát végeztek-végeznek el azért, hogy a világ legjobbjai közt legyenek. Tisztelet jár nekik és főhajtás, de legalább az, hogy a sikereiket a helyén kezeljük: Norbi egy világbajnoki versenysorozatban egyértelműen a legjobb privát pilóta, aki a gyári versenyzőket is rendszeresen oktatja, és aki már most Európa- és világbajnok.
Dani pedig, mint a legnagyobbak: 15 évesen ezüstérem az olimpián, 23 évesen arany, közben megszámlálhatatlan (na jó: 14!! Európa- és világbajnoki arany). Mindeközben annyira ember, amennyire tényleg csak nagyon kevesek képesek (Alexander Dale Oen - ha valaki nem értené, mire gondolok).
