Az F1Racing magazin legújabb számában a többszörös Le Mans-győztes egykori F1-es pilótával Allan McNish-sel készített interjút Maurice Hamilton, melyben többek közt karrierje négy nagy balesetéről is elbeszélgettek: a Toyotával elszenvedett suzukai bukásról, a két nagy Le Mans-i becsapódásról, valamint a tragikus véget ért 1990-es doningtoni incidensről.
A skót 2002-es suzukai balesetéről, mely utolsó F1-es hétvégéjén történt, így nyilatkozott: „Hét tizedet javítottam a második mért ponton, s gondoltam, most mindent beleadok. Egyszer csak kitört az autó hátulja, amit én megfogtam, de nem kellett volna, mert az autó így azonnal elindult a másik oldalra. Ha hagytam volna menni, valószínűleg befelé csúszik, így viszont kivágódott a külső falnak. Hatalmas becsapódás volt.”
A baleset következményeit, mely során átszakadt a korlát, McNish így idézte fel: „Levegőért kapkodtam. Emlékszem, hogy átsétáltam a lyukon Sid Watkins professzorral, és a következő jutott eszemben: Jézusom, meg kell mondanom Charlie-nak, hogy elég hülye ötlet volt épp ide tenni egy lyukat a korlátra. Megfeledkeztem róla, hogy a túloldalon lévő füstölgő Toyota-roncs okozhatta azt...”
Két Le Mans-i bukása közül a 2004-es volt a kisebb, bár itt is alaposan beütötte fejét, 2011-ben viszont hatalmasat repült, ami hozzájárulhatott azon döntéséhez is, hogy visszavonul: „Nem láttam a másik fickót, ahogy ő sem engem. A nagy számok törvénye alapján ez megesik, tekintve, hogy hány előzést hajtasz végre karriered során. Ráadásul mostanra nagyobb lett a sebességkülönbség a GT- és az LMP-autók közt a kanyarokban, márpedig itt hajtod végre előzéseid nagyobb részét... Talán ennek is volt szerepe a visszavonulásomban.”
Hamilton végül az 1990-es doningtoni F300-es balesetről is megkérdezte McNisht, mely során autója a levegőbe emelkedett, többször átfordult és darabokra szakadt. Az akkor 20 esztendős versenyző komoly sérülésekkel ugyan, de túlélte a bukást, a motorblokk és sebességváltó viszont egy csapat néző közé repült, s egyikük halálos sérüléseket szenvedett, amikor rázuhant a legnagyobb alkatrész.
„Kétség sem fér hozzá, hogy ez volt életem és karrierem legsötétebb szakasz. Nem volt semmiféle tapasztalatom arról, hogyan dolgozhatom fel ezt. Nem hiszem, hogy egyáltalán fel tudtam fogni a dolgot. Ezt követően az agyrázkódásom miatt hónapokig nem vezethettem, de ha arról beszélünk, hogy hogyan lehet megbirkózni az ilyesmivel: teljesen el voltam veszve...”
