Nem lehet azt mondani, hogy Timo Glock győzelme a verseny eleji két safety caros szakasznak köszönhető, hiszen a BMW pilótája az elsőtől az utolsó körig az élen tudta tartani autóját, és egyszer sem engedte meg a mögötte haladó Bruno Spenglernek, hogy akár csak meg is tudjon próbálkozni az előzéssel. A kanadai remek rajtja után ugrott fel a harmadik, majd a második helyre, végül több, mint két másodperccel maradt alul Glockkal szemben.
A német pilóta mindössze második győzelmét aratta a DTM-ben 2013-as, hockenheimi diadala után, míg a BMW számára a szezon harmadik diadalát szerezte meg. A rajtnál Glock remekül tartotta meg az első helyet, Farfus és Blomqvist azonban túl csúszott az első kanyar csúcspontján - de még mindig jobban jártak, mint a Jamie Green, Robert Wickens és Mike Rockenfeller trió. A 2013-as bajnok olyan későn fékezett, hogy kiforgatta Greent, aki viszont Wickensnek ment neki, alkatrészekkel beterítve a pályát.
Ennek köszönhetően jöhetett a biztonsági autó, és amikor éppen újrarajtolt volna a futam (Spengler még éppen meg tudta előzni da Costát a második helyért), Wickens elhagyta autója motorháztetőjét az első kanyar balesetében szerzett sérülése után, így csak további két kört követően indulhatott el igazából a verseny.
Amely már korántsem hozott olyan sok izgalmat, mint a rajt, beállt a mezőny sorrendje, miközben Green és Rockenfeller is feladta a versenyt - a német versenyzőt egyébként a verseny után berendelte a bíróság, rajtnál mutatott viselkedéséért. Gary Paffett kiesése után márkatársa, Pascal Wehrlein is kezelhetőségi problémákra panaszkodott, de végül sikerült megtartania ötödik helyét, amivel átvette a vezetést a bajnokságban, lévén a mezőny végéről rajtoló Mattias Ekström csak a 14. pozícióba tudott felzárkózni.
