A versenyzők két alaptípusáról
„Azt is figyelembe kell venni, hogy alapjában kétféle pilóta létezik: az, aki szenvedélyből versenyez, és az, aki ambícióból. Az első típusba tartozókkal két dolog történhet: vagy a pályán halnak meg, vagy még nagypapa korukban is versenyeznek. A másik kategória képviselői az első kudarc vagy nagy siker után visszavonulnak. Ebbe a csoportba sokkal többen tartoznak, mint az elsőbe.”
Miért nem lett Ferrariból sosem nagy versenyző?
„Nem esküdnék meg arra, hogy ha kitartóbb vagyok, igazán nagy versenyző lett volna belőlem. Már akkor is voltak kétségeim. Méghozzá megalapozott kétségeim, mert tudtam, hogy van egy komoly hátrányom a többiekkel szemben: tiszteltem az autót, amelyet vezettem. Pedig ha minél jobb eredményt akarunk elérni, tudni kell kegyetlenül is bánni a járművel. Ez azt jelenti, hogy akkor is használjuk a váltót, amikor nem feltétlenül szükséges, igyekszünk a motorból a maximálisnál is nagyobb teljesítményt kisajtolni, és brutális módon fékezünk. Csupa olyan dolog, amely zavar abban, hogy igazán érezzem az autót. Én nemcsak azért vezetek, hogy a kocsi elvigyen valahová, hanem azért is, hogy bizonyos érzéseket keltsen bennem. Szükségem van arra, hogy észleljem az autó minden egyes reakcióját, hogy úgy érezzem, egy vagyok vele, mi ketten egységet alkotunk. Röviden, nem voltam képes szenvedést okozni az autónak.”
Miért versenyeznek autóval az emberek?
„Nem ragadnék le annál, hogy miért száguld valaki az utakon az életét kockáztatva, mert ennek csak valószerűtlen filozofálgatás lenne a vége. Miért mászik valaki hegyet? Rengeteg sport miatt lehet meghalni: ott van az ökölvívás, a síelés, a motorcsónaksport, a vitorlázás és még számtalan sport. Az ember nyilvánvalóan gátlástalanul kockáztatja a saját létét a versengés adta feszültség miatt, s emez ama kevés dolgok egyike, amelyek megkülönböztetik más fajoktól.
Lauda, az intelligens és ösztönös tehetség
„Rögtön látszott rajta, hogy komoly fiatalember, aki éppen olyan makacs volt a felkészülése során, mint az autó beállításait illetően, s mindig az ösztöneire hallgatott. Versenyen azonnal látszott rajta, mennyire magabiztos és határozott. Stílus és hozzáállás tekintetében leginkább Collinshoz hasonlítanám. Nagyon hamar remek, intelligens pilóta lett belőle, ehhez kétség sem férhet. A Ferrarival sok jó eredményt ért el, és még sokkal többet is elérhetett volna.”
A rögeszmés Fangio
„Fangio fantasztikus versenyző volt, de súlyos üldözési mániában szenvedett. Nem csupán az én véleményem, hogy folyton gyanakodott mindenkire. Ő maga mesélte: egy versenyen Villoresi szándékosan csúszott ki, hogy Fangio belerohanjon az autójával, s ezzel kedvezzen barátjának, Ascarinak. Máskor az Alfa szerelőit vádolta azzal, hogy nem javították meg teljesen a karburátorát, s így hozzásegítették Farinát a győzelemhez. Több alkalommal azzal magyarázta kudarcait (a Nürburgringen, Silverstone-ban), hogy nem kapott versenyképes Alfa Romeót. Juan Manuel Fangio üldözési mániája idővel a nevetségességig fajult.”
Az utánozhatatlan Tazio Nuvolari
„Többször is megkérdezték tőlem, mi volt olyan különleges Nuvolari vezetési stílusában, mitől volt más, mint a többieké. Híres stílusáról már mindenfélét mondtak és írtak. Ez mindig így van, amikor egy ember eléri a lehetetlen határát: kialakult körülötte a mítosz. Bokszolóként képes lett volna egy ütéssel végezni egy bikával, pilótaként pedig két keréken kanyarodni.”
A női sofőrökről
„Általánosságban a hölgyek jól vezetnek, ama egyszerű oknál fogva, hogy többnyire ügyesek, eszesek és előzékenyek. Nem bánnak olyan durván az autóval, mint a férfiak, nem szenvednek kisebbségi komplexusban, amely a férfiakból gyakran agresszivitást vált ki a volán mögött, gyorsan és jól használják ki a kínálkozó lehetőségeket.”
„Mi, férfiak egészen biztosan gyengébbek vagyunk a nőknél – ha intelligenciában nem is, életrevalóságban egészen biztosan. A nő leleményesebb, gyakorlatiasabb, jobban tanulmányozza a részleteket (ez nagyon fontos!), egyenesen a cél felé tart. Azt mondanám, hogy a megérzései általában jobbak, mint a férfiéi.”
Az idézetek forrása: Enzo Ferrari: Rettenetes örömeim. Gabo kiadó, 2019.