Nemrég említettük Michael Schumacher 2006-os esetét, amikor az utolsóelőtti verseny előtt még vezette a világbajnoki összetettet, ám az addig tökéletesen működő Ferrari motorja felrobbant, majd Brazíliában újra megmakacsolta magát az időmérőn, így nagy szeletet harapott ki az izgalmakból, igaz, a leintés pillanatáig így sem dőlt el a versengés Alonso javára. Kiválasztott évadjaink 1985 és 1987, amikor egy egyébként rendkívül izgalmas szezon a hajrában laposodott el néhány előre nem látható probléma miatt.
1985-ben is a Ferrari az egyik főszereplő, a McLaren 1984-es dominanciája után ugyanis Michele Alboreto vezetésével a Scuderia váratlanul erős ellenféllé vált, egy ideig úgy tűnt, az olasz versenyző a végső sikerre is esélyes. Az évad első kétharmadában kiváló versengést láthattunk Alain Prost és Alboreto között, amit végül a McLaren megbízhatósága döntött el a francia javára.
Kanadában és a Nürburgringen is győzött Alboreto, de ezen kívül négy második és két harmadik hellyel igen stabil teljesítményt nyújtott és egészen a 11. futamig vezette a világbajnoki összetettet (a második futamtól). Az utolsó öt nagydíjon, Monzától kezdve azonban elképesztő balszerencse-sorozat sújtotta a fiatal olaszt, a Ferrari ugyanis minden versenyen lerobbant alatta, miközben korábban összesen két kiesése volt. Vettelhez hasonlóan ez természetesen semmi esélyt nem hagyott Alboretónak a végső győzelemre, sőt, a korábbi éles versengés az évad végére húszpontos Prost-győzelmet hozott az akkori pontrendszer szerint. A világbajnoki cím sorsa Brands Hatchben dőlt el (szintén egy Ferrari-motorhibával), az utolsó két versenyre már nem maradt ilyen téren izgalom.
A megbízható versenyzés meghozta gyümölcsét 1987-ben Nelson Piquet számára, de az utolsóelőtti nagydíjon, Japánban így is a rivális szerencsétlen sérülése is kellett a világbajnoki cím bebiztosításához. A Williams-Honda dominálta az esztendőt, kilenc futamot nyert meg Mansell és Piquet, érdekesség, hogy ebből a bajnok Piquet mindössze hármat, Mansell pedig hatot, de a brit alatt túl gyakran robbant le a Williams, a brazil pedig stabil teljesítménnyel rukkolt elő.
Portugália után reménytelennek tűnt Nigel Mansell helyzete, de az utolsó négy futamon nagy hajrába kezdett. Spanyolországban és Mexikóban is győzött, miközben riválisa csak kilenc ponttal gazdagodott (amiből az akkor pontrendszer miatt el is kellett ejtenie hármat, így a brit oroszlán valójában tizenkét pontot hozott rajta). Ekkor érkeztek el Suzukába, egy, a mezőny számára teljesen új pályára.
Mansell a szabadedzésen az egyik jobbkanyarban kisodródott a pálya porosabb részére, ettől kitört az autó hátulja, majd irányíthatatlanul belecsapódott a gumifalba. A brit pechére háttal kapta a nagy ütést, amitől felrepült az autó, ami a visszaérkezéskor még egy óriásit ütött a pilótán. A szerencsétlen ütközés miatt Mansell háta és csigolyája komolyan megsérült, így ezt a versenyt és az évadzárót is kihagyni kényszerült. Piquet 12 pontos előnye birtokában ezzel már a rajt pillanata előtt biztossá vált, hogy pályafutása során harmadszor is megszerezte a világbajnoki címet. Pedig óriási hajrát vett el a sors a rajongóktól, mivel utólag kiderült, hogy Japánban és Ausztráliában is elromlott Piquet autója, így Mansellnek reális esélye lehetett volna ledolgozni komoly hátrányát.
