Ivan Capelli, 1989 – 16 rajt, két célba érés
A Leyton-House March istálló nagyon sikeres 1988-as évadon volt túl, Capelli kétszer is dobogóra állhatott, ám 1989 teljes katasztrófa lett a fiatal olasznak. Az Adrian Newey által tervezett autó egész gyors volt, de nagyon megbízhatatlan, az időmérőkön jól szerepelt, csak egyszerűen képtelen volt a célvonalig eljutni. A 14 kiesésből tizenkét alkalommal hibásodott meg az autó, kétszer Capelli hibázott. Csak Monacóban és Spában ért célba, de akkor sem pontszerző helyen.
Jacques Villeneuve, 1999 – 16 rajt, három célba érés
Az újonnan alakult BAR istálló elcsábította a leszálló ágra került Williamstől 1997 világbajnokát. Az autó nem volt lassú, számos jó időmérőt produkált, a versenytempó sem volt rossz, a megbízhatóságról ez nem mondható el. A 12. futamig képtelen volt meglátni a kockás zászlót a világbajnok, utána is csak egy nyolcadik hely lett a legjobbja. Teljesen utolsó lett a csapat a konstruktőri világbajnokságon, még a Minardi is előttük végzett.
Andrea de Cesaris, 1987 – 16 rajt, egy célba érés
Persze, hogy de Cesaris sem maradhat ki a listáról, az olasz 208 rajtjából 136 alkalommal esett ki a versenyekről pályafutása során. Különösen nehéz volt számára az 1987-es év, a Brabham-BMW gyors autó volt, viszont bivalyerős motorja nem párosult megbízhatósággal, lépten-nyomon lerobbant. Tizenöt alkalommal esett ki az olasz, ebből csak három volt a saját hibája. Sőt, többnyire a technikai hibák látványos jelet is adtak a nézők számára. Érdekesség, hogy egyetlen célba érése Belgiumban történt, ahol az utolsó métereken kifogyott autójából az üzemanyag, ám de Cesaris hősiesen áttolta a célvonalon a Brabhamet és harmadik lett. Elmondható, hogy valójában az autó önerőből egyszer sem érte el a célvonalat…
Jean-Pierre Jabouille, 1980 – 13 rajt, két célba érés
A Formula-1-ben a Renault honosította meg a turbómotorokat, ám ez nem volt zökkenőmentes, sok áldozattal járt. Eleinte lassú is volt az autó és rettentően megbízhatatlan is (kinevették az autót és a technikai újítást is), ám amikor kiforrott a technológia néhány év múlva, a szívómotorok már labdába sem rúgtak a turbók mellett. Jabouille az első turbós győztes 1979-ből, de mégis 1980-ban szenvedett a legtöbbet az autó miatt. Kevés célba érése egy győzelmet is hozott Ausztriában, de többnyire a Renault lerobbant verseny közben. Kanadában járt a legrosszabbul, egy felfüggesztési hiba miatt lábát törte és az utolsó versenyeket kihagyni kényszerült.
Gerhard Berger, 1989 – 15 rajt, három célba érés
Az utóbbi időszak egyik legfurcsább szezonja volt a Ferrari, de különösen Gerhard Berger számára. Ha azt a tényt nézzük, hogy 1989-ben a Ferrari minden futamon, amit befejezett, a dobogóra került, azt gondolnánk, nagyszerű évük volt, de ez egyáltalán nem így történt… mivel az autó alig-alig jutott el a célig. A forradalmian új félautomata sebességváltó első éve tette az autót gyorssá és egyben nagyon megbízhatatlanná, mivel a váltó még kiforratlan volt és állandóan tönkrement. Mind Mansell, mind Berger sok kiesést szenvedett el, de Berger a legtöbbet. Először Monzában, a 12. futamon ért célba, akkor második lett. Utána Portugáliában győzött, majd Jerezben ismét második lett (bár az utolsó tíz körben az autó füstölt, mint egy kémény), ez elég volt ahhoz, hogy az összetettben a 7. helyen végezzen. Ez volt az az év, amikor Berger a híres, imolai balesetét elszenvedte, amit szerencsésen megúszott. Az ok természetesen technikai hiba volt, egy felfüggesztés-törés.
Rubens Barrichello, 1997 – 17 rajt, két célba érés
A semmiből építette fel istállóját a Stewart-Ford istálló 1997-ben, a rutinos, de mégis fiatal Barrichello csatlakozott hozzájuk, de nem sok örömben volt része. Az első tizenkét nagydíjból tizenegyszer kényszerült kiállni, ám egyetlen célba érése rögtön egy második hely lett Monacóban, esős körülmények között. A másik alkalom Monzában volt, ahol tizennegyedikként látta meg a kockás zászlót. A Ford motor időnként látványos felrobbanásokat produkált, de egyéb technikai hibák is hátráltatták a két pilótát.
Niki Lauda, 1985 – 14 rajt, három célba érés
Egy újabb világbajnok a listán, ezúttal egy háromszoros. Lauda éppen visszavonulása előtt szenvedett legtöbbet autója megbízhatatlansága miatt, pedig nem igazolt el, maradt a világbajnok McLarennél. Tizenegy kieséséből csak egy történt saját hibájából. Két pontszerzés mellett egy győzelem is sikeredett Zandvoortban, ez lett a háromszoros világbajnok legenda utolsó győzelme.
Minden Minardi-pilóta, 1985-1987 között – 84 rajt, tíz célba érés
Néha éveken át szenvednek az istállók a megbízhatatlanságtól, ez történt az akkor új csapatnak számító Minardival is, amely az évek alatt a rajongók egyik kedvenc istállója lett. Pierluigi Martini, Andrea de Cesaris, Alessandro Nannini és Adrian Campos vezették ebben a három szezonban a Minardi autóit. Legjobb eredményük két nyolcadik helyezés volt, pont nem járt érte. A sikertelenség egyik legfőbb oka a rettentően lassú és megbízhatatlan Motori Moderni-erőforrás volt. Lassú és megbízhatatlan… hol hallottunk ilyet mostanában a Formula-1-ben?
