Steward
Strommer Benjamin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. október 23. szerda
Retro

Retro - Gyógyír a tragédia után

Kétarcú szezonja volt 1977-ben a Shadow-csapatnak: év elején az F1 egyik legszörnyűbb balesetében elveszítették Tom Pryce-t, augusztus 14-én viszont első és egyetlen győzelmüket szerezték meg Ausztriában.

A Shadow tipikus középcsapatnak számított a hetvenes évek mezőnyében évi egy-két dobogós helyezésével, de ezen kívül nem igazán tudta megmutatni oroszlánkörmeit. Amikor a gárda neve először került az újságok címoldalára, sajnos nem egy remek eredmény adta rá az alkalmat, hanem a sportág történetének egyik legszörnyűbb tragédiája. Az 1977-es Dél-Afrikai Nagydíjon az egyik pilótájuk, Renzo Zorzi motorhiba miatt félreállt a célegyenesben, csapattársa, Tom Pryce pedig elgázolt egy, az olasz segítségére siető pályabírót, Frederick Jansen van Vuurent – Pryce sem élte túl az ütközést a fejének csapódó tűzoltókészülék miatt.

A csapat az előző két évben a Hesketh, az Embassy-Hill, valamint a Surtees csapatokkal mérsékelt sikerrel futó Alan Jones-t igazolta le az elhunyt brit helyére, aki első nyolc versenyéből csak kettőt zárt pontszerző helyen. Az Österreichringre érkezve sem tűnt úgy, hogy itt fordul meg az ausztrál szerencséje, hiszen csak a 14. helyre kvalifikált. Az égiek azonban másképp gondolták, és kiadós záporral szórták meg a spielbergi hegyek környékét a verseny napján, ami alapjaiban változtatta meg a futam menetét.

A mezőny nagy része – közöttük az első sorból induló Niki Lauda és James Hunt – is slickeken rajtolt, az osztrák alatt viszont addig ficánkolt a Ferrari, amíg Mario Andretti és Hunt is elment mellette. A mezőny hátsó feléből esőgumikon induló Gunnar Nilsson és Alan Jones viszont elképesztő vágtába kezdett, úgy haladtak át a mezőnyön, mint forró kés a vajon. A svéd egészen a második helyig tört előre, a 10. körtől azonban egyre inkább szükségessé vált a gumicsere, ennek köszönhetően pedig Hunt visszavette a második pozíciót.

Andretti diadalmenete egészen a 12. körig tartott, amikor a Ford-motor bemondta az unalmast, a címvédőre hagyva a vezető pozíciót. Ekkor Hans-Joachim Stuck hajtott a második, Jody Scheckter pedig a harmadik helyen, de nem bírtak a leggyorsabb köröket futó Alan Jonesszal, aki mindkettejüket maga mögé utasítva ugrott a második helyre. A slusszpoén a 43. körben következett: James Hunt autója megadta magát, Jones pedig átvette a vezetést! Ekkor már a verseny elején vitézkedő, de kerékcseréje után a harmadik helyre feltörő Gunnar Nilsson sem volt versenyben, szintén motorhiba miatt.

A másik Wolffal Jody Scheckternek jó esélye lett volna egy dobogós helyezésre, de kicsúszott, utat engedve a kezdeti nehézségek után visszatérő Niki Laudának. Az osztrák végül Hans-Joachim Stuckot is meg tudta előzni, így riválisai betlije után növelni tudta előnyét a pontversenyben. Alan Jones 31. futamán első győzelmét szerezte egy remek karrier nyitányaként, a Shadownak viszont nem volt ilyen fényes a folytatás. Amikor első és utolsó győzelmüket szerző ausztrál pilótájuk világbajnok lett 1980-ban, Teddy Yip, a Theodore Racing tulajdonosa felvásárolta az 1975 óta brit licenccel futó alakulatot.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?