1977 – James Hunt vs. pályabíró
1976 világbajnoka friss győztesként érkezett Mosportba az USA Nagydíjról, és joggal remélhette a remek folytatást, hiszen a második helyre kvalifikált Mario Andretti mellé. A verseny háromnegyedéig árnyékként üldözte az amerikait, majd hirtelen megjelent előttük Jochen Mass, a vagabund brit mclarenes csapattársa – aki egyébként a harmadik helyen autózott ekkor. A lekörözés előtt Hunt megelőzte Andrettit, a következő pillanatban viszont a pálya szélén találta magát. A dühtől alig látó címvédő mérgesen rázta öklét a német felé, mégis a rajta csak segíteni próbáló pályabírón csattant az ostor.
1981 – Villeneuve „vakon” is harmadik
Utolsó Kanadai Nagydíján a hazaiak reménysége a 11. helyről indulva vette a célba a pódiumot, ami – Montrealtól nem szokatlan módon – szakadó esőben volt kénytelen megpróbálni. A rajt után nem sokkal azonban nekikoccant Arnoux Renaultjának, megsértve első szárnyát. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy továbbhajtson, az utolsó körökben viszont – már a harmadik helyen hajtva! – a szárnyelem váratlanul leszakadt, és két körig ott éktelenkedett a Ferrari orrkúpján. Villeneuve az esőtől amúgy is nehéz látási körülmények között versenyzett tovább, majd amikor a hajtű előtt végre megszabadult a már fölöslegessé vált elemtől, nem jött ki a bokszba újért – kell-e mondanunk, hogy így is megtartotta harmadik helyét?
1982 – Két névtelen srác ökölharca a fekete hétvégén
A ’82-es Kanadai Nagydíj mindannyiunk számára Riccardo Paletti halálos kimenetelű balesetéről emlékezetes, ám szombaton történt egy olyan affér a boxutcában, amelyről érthetően keveset beszélnek az olasz pilóta tragédiája miatt. A mezőny másik két brazilja (Nelson Piquet után, persze), Chico Serra és Raul Boesel azért esett egymásnak az időmérő után, mert a Fittipaldi pilótája nem tudta kvalifikálni magát a futamra, állítólag feltartás miatt, melyben honfitársa volt a vétkes. Ez a galád tett nem maradhatott megtorlatlanul, így néhány másodpercig szabadon püfölte egymást a két versenyző, mielőtt a csapattagok szét nem szedték őket. Ejj, az a fránya tesztoszteron…
1998 – Wurznak kétszer is szerencsét hozott a felemás cipő
A Forma-1-ben akkor szinte még újoncnak számító osztrák pilóta azzal hívta fel magára a figyelmet karrierje hajnalán, hogy felemás cipővel versenyzett, és ezt a jó szokását még sportautós karrierje során is megtartotta néhány verseny erejéig. A ’98-as Kanadai Nagydíjon szerencsét is hozott számára a babonacipő, hiszen a rajt után olyan triplaszaltót mutatott be Jean Alesi közreműködésével, amit a legjobb akrobaták is csak irigykedve nézhettek. A verseny leállítása után viszont leporolta magát, azonnal beleült a tartalékautóba, és 69 körrel később negyedik helyen zárta a viadalt.
1999 – Még a legnagyobbak is hibázhatnak…
Ez a Forma-1-ben sincs másképp, hiszen tűnjön bármilyen érinthetetlennek egy pilóta egy verseny, egy szezon vagy több évad során, egyszer úgyis derült égből villámcsapásként jön egy hiba, majd a fal, és bumm – 1999-ben a Circuit Gilles Villeneuve jelesre vizsgázott „Hogyan üssük ki a bajnokok 75%-t?”-tantárgyból, hiszen Damon Hill, Michael Schumacher (az élről!) és Jacques Villeneuve is ugyanúgy, ugyanott dobta el a vasat a célegyenesre ráfordító kanyar falánál, melyet azóta csak Bajnokok Falának neveznek.
2005 – Piros lámpás negyed, első felvonás
A két Renault kiesésével megnyílt az út a McLaren első kettős győzelme felé a 2000-es Osztrák Nagydíj óta, ami minden lehetőség szerint be is kellett volna, hogy következzen. De jött Jenson Button, aki megtörve a Michael Schumacher jelentette nyomás alatt, nekivágta autóját a Bajnokok Falának (Montreal neki négy évvel megelőlegezte ezt a „dicsőséget”). A safety caros szakaszt kihasználva mindenki a bokszba hajtott, kivéve Montoyát, hiszen a közöttük lévő három másodperces különbségnek köszönhetően a vezető Raikkönen élvezett előbbséget ebben a szituációban. Mire JPM tankolt, a mezőny utolérte, és a kolumbiai pont akkor ért a bokszutca kijáratához, amikor az zárva volt. A piros fényt észre nem véve, Montoya kiviharzott, amiért nem maradt el a retorzió: néhány körrel később fekete zászlóval intették ki a mclaren latinját…
2007 – Piros lámpás negyed, második felvonás
A négy safety caros szakasszal megspékelt, őrült 2007-es verseny első balesete Adrian Sutil nevéhez fűződött – a spykeres a négyes kanyarban súrolta le a falat, és pályán veszteglő autója miatt kellett behívni az örök rendteremtő Bernd Mäylandert. A bokszutcai káoszt Fernando Alonso és Nico Rosberg kezdte el, akik a zárt bokszba hajtottak be – ők tíz másodperces stop&go büntetést kaptak, de még így is jobban jártak, mint a Felipe Massa-Giancarlo Fisichella páros, aki Montoya két évvel azelőtti mutatványát lemásolva csatlakoztak a versenybe. Az eredmény számukra sem lehetett más, mint egy friss és ropogós kizárás, amit Massa egyezményes jellel kommentált az élő tv-közvetítés alatt.
2007 – Robert Kubica újjászületése
Talán nincs is olyan F1-es rajongó, aki ne látta volna azokat a szörnyű képsorokat, melyeken Robert Kubica, Jarno Trulli Toyotáját kilövőállásként használva frontálisan csapódott a hajtűkanyar betonfalának, majd arról biliárdgolyóként visszapattanva, egyet szaltózva is közben, a túloldali korlát tövébe pihent meg. Mindennek már 8 éve, de nem árt évről évre felidézni, hogy a „vasember” lengyelre 75 G-s nehézségi erő hatott az első becsapódás pillanatában, és szinte csodával határos, hogy zúzódásokkal megúszta az évtized bukását.
2008 - Piros lámpás negyed, harmadik felvonás
Pedig milyen békésen kezdődött itt is minden… Lewis Hamilton magabiztosan vezette a versenyt, amíg Adrian Sutil (megint!) meg nem állt a pályán, és olyan rossz helyen, hogy ismét szükség volt az SL 63 AMG-re. A komplett élmezőny a bokszba sietett, a BMW és a Ferrari szerelői viszont gyorsabbak voltak a mclareneseknél, így Kubica és Raikkönen is átugrotta a brit pilótát. A páros a szabályoknak megfelelően lelassított a piros lámpánál, Hamilton viszont olyan hévvel érkezett, hogy telibe kapta a finn pilóta autóját, az övébe pedig Nico Rosberg szaladt bele. Milyen ironikus, hogy a 2007-ben Hamilton húzott hasznot a biztonsági autó pályára lépésből Kubica kárára, ebben az évben pedig a lengyel az övére – aki első és valószínűleg egyetlen győzelmét aratta a montreali pályán.
2011 – Button az utolsó utáni helyről is behúzza a győzelmet
A 2009-es világbajnok az utóbbi néhány év egyik legemlékezetesebb és legeseménydúsabb versenyén aratta élete győzelmét, öt kiállás után, és azt követően, hogy a verseny főgonoszává lépett elő. Persze Lewis Hamiltonnal történt koccanásában nem csak ő volt a ludas, de később taccsra tette Fernando Alonsót is. Buttonek a mezőny végéről kellett felküzdenie magát, de minden húzása bejött, az utolsó körben pedig hibára tudta kényszeríteni Sebastian Vettelt is, így fél kör vezetéssel vált Montreal egyik legemlékezetesebb győztesévé.
