Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!

Ritkán fordul elő, hogy a kilencedik helyezett versenyző a hétvége embere a MotoGP-ben, de a 2024-es szezonnyitó Katari Nagydíjon pontosan ez történt. Pedro Acosta nem is csak igazolta a körülötte lévő felhajtást, még túl is teljesítette a várakozásokat.

A mindössze 19 éves spanyol egyből bejutott a Q2-be, a sprintet a nyolcadik helyen zárta. Igazán nagyot azonban a vasárnapi versenyen villantotta, amikor a futam első felében szép előzéseket és felzárkózást produkálva, még Marc Marquezt is megelőzve egy darabig a negyedik helyen haladt.

Aztán persze jött az elkerülhetetlen: mint kiderült, az első körökben túlságosan is elhasználta az abroncsait Acosta, akinek így a táv utolsó harmadára visszaesett a tempója, és „csak” kilencedikként intették le karrierje első királykategóriás futamán.

„Tudom, hogy a gumikezelés nem volt a legjobb” – ismerte el a leintés után a Gas Gas Tech3 versenyzője. „Látható volt a 10-es kanyarban, hogyan füstölt a hátsó gumim. De ez is jól mutat a tv-ben! Nem kell komolynak lennünk.”

„Ugyanakkor örülnünk kell most ezeknek a hibáknak, mert így több információnk lesz Portimaóban, jobban készen fogunk állni. A 22 körös futamon csak egy vagy két hibánk volt, ami nem annyira sok. Előző nap a sprinten 11 kör alatt sokkal többször hibáztunk. Elégedettnek kell lennünk.”

Acostának nem is a tempója lehet igazán félelmetes már most a riválisok számára, hanem pontosan az, amit meg is fogalmazott és ami a szavaiból süt: hogy elképesztően gyorsan tanul és korát meghazudtolóan éretten versenyez. Igen, talán kissé elvitte a hév a Katari Nagydíj első felében, de ahogy saját maga is utalt rá: ezek azok a hibák, amiket elkövetve igazán sokat lehet tanulni. Biztosak lehetünk benne, hogy következő alkalommal nem lép ugyanebbe a folyóba.

Persze ez aligha érhetett bárkit meglepetésként. Acosta már a Moto3-ban is azzal hívta fel magára a figyelmet – az ugyanitt a bokszból startolva elért parádés debütáló győzelmén kívül –, hogy tökéletesen mérte fel a helyzeteket 17 évesen, akkor ment bele harcokba, amikor azoknak volt értelme és tétje, fölösleges butaságba már a legkisebbeknél sem ment bele. A Moto2-es két szezonja pedig a tanulási folyamatot tükrözte: az első év hibáit tökéletesen kiküszöbölve uralta a második idényét a MotoGP közvetlen előszobájában.

Láthattunk már példát rá, hogy egy motoros villogott a kisebb kategóriákban, aztán a MotoGP-ben nem tudta megállni a helyét, de Acosta villámgyorsan jelezte: ő nem áll be ebbe a sorba. Fabio Quartararo óta nem láthattunk senkit ennyire meggyőzően debütálni a királykategóriában.

Vegyük csak példának mostani (és korábbi Moto2-es) csapattársát, Augusto Fernandezt, aki tavaly nem produkált rossz újoncévet, volt is egy-két villanása, de nem azonnal és főleg nem ilyen magas szinten – nem mellesleg most Acosta egyből sokkal jobb házon belül, mint honfitársa.

Meg kell jegyezni nyilván, hogy Katarban segítséget jelenthetett Acostának, hogy innen volt már tapasztalata a GP-s KTM-mel a néhány héttel korábbi teszt révén, így a Portugál Nagydíj és a többi futam már nagyobb kihívást jelent. Csakhogy eddig semmi jel nem utal rá, hogy ez komolyabb problémát okozna a 19 éves reménységnek.

Aki egyébként még ránézésére sem úgy motorozott, mint egy debütáns. Már a szabadedzéseken volt egy Marquez-díjas mentése, a futamon pedig épp a nyolcszoros világbajnokot idézően bátor versenyzéssel előzgette az élmezőny tagjait. És hogy miért lehet a MotoGP számára is főnyeremény Acosta személye? Mert a pályán kívüli személyisége pedig egy másik legendáét idézi:

„Addig tartott, ameddig tartania kellett. Olyan ez, mint amikor elveszíted a szüzességedet: minden kellemesen indul, aztán katasztrofálissá válik” – mondta ezt a Marquezzel vívott csatájáról a spanyol médiának nyilatkozva, komoly derültséget okozva. Acosta a pályán és azon kívül is már szórakoztatja már a rajongókat. Igen, pontosan úgy, ahogy azt Valentino Rossi tette (és teszi még most is a sportautózásban).

Márpedig a MotoGP-nek pont egy „új Rossira” van szüksége olyan értelemben, hogy be kell vallani: a Doktor visszavonulásával és Marquez előző években produkált vesszőfutásával hiányzott egy igazi sztáralkat a mezőnyből, ami a nézőszámokon is éreztette hatását (igaz, főleg 2022-ben, tavaly már javult a tendencia).

Hiába volt izgalmas Fabio Quartararo és Francesco Bagnaia, majd az olasz és Jorge Martin világbajnoki küzdelme az előző két szezonban, egyikük sem tudja vagy tudta eddig azt a sztárcsomagot produkálni, amit Rossi vagy Marquez. Ami persze nem is a feladatuk, talán még csak nem is a hibájuk, de a MotoGP vezetősége számára talán mégis megkönnyebbülés, hogy Acosta talán betöltheti az elmúlt években tapasztalt űrt.

Mindennek azonban az alapja a teljesítmény: Rossi is bohóckodhatott volna akármennyit a versenyek után vagy azokon kívül, ha emellett nem produkált volna bámulatos dolgokat a pályán. Acosta eddig minden pontot kipipálhat a listán, kétségkívül megszületett a MotoGP új szupersztárja, már az első versenyhétvégéjén komolyan letette a névjegyét a legnagyobbak között.

Acosta rárúgta az ajtót a MotoGP-re. És bár a vasárnapi futamon azért még megbotlott közben a küszöbben, biztosak lehetünk benne: legközelebb már azt is át fogja lépni.

2023 újratöltve?

Acosta berobbanása mellett is voltak tanulságai a nyitóhétvégének. A közvetlen élbolyban például nagyon hasonló kép rajzolódott ki, mint a 2023-as szezon második felében: Martin megszerezte a pole-t, megnyerte a sprintet, majd jött Bagnaia, aki magabiztos versenyzéssel behúzta a vasárnapi futamot és ezzel a legtöbb pontot.

Bagnaia már tavaly is a higgadtságával és a versenyhétvégén tökéletes felépítésével győzte le az amúgy nyers tempóból egy árnyalattal talán gyorsabb Martint, és úgy fest, ez a tendencia folytatódik. A The Race MotoGP-s podcastjában hangzott el az a felvetés, ami igaz lehet, hogy bár Martin a sprintkirály, tulajdonképpen mégis Bagnaia jár vele a legjobban, ugyanis kvázi teljesíthet egy „demoversenyt” az igazán fontos megmérettetés előtt, a regnáló világbajnok pedig mindenkinél jobban tudja átültetni a tanultakat a gyakorlatba.

Pedig Katarban sem kezdett jól, az első edzésen saját bevallása szerint is voltak gondjai – bár nem túl nagyok és könnyen orvosolhatók –, majd az időmérőn is megbotlott az ötödik rajthellyel. A sprinten a dobogóról is lecsúszott, majd vasárnap mégis már az első körben az élre állt, majd mintha egy másik Bagnaiát látnánk, magabiztos motorozással behúzta a győzelmet. Egyetlen futamon vagyunk túl a rekordhosszú 21 versenyes szezonban, de így nehéz lesz megfogni a címvédőt.

Szintén 2023-as idézte az, hogy egyedül a KTM-es Brad Binder tudta felvenni a kesztyűt a Ducati-armada ellen. Ahogy az is, hogy az osztrákoknál Jack Miller a közelébe sem tudott kerülni a dél-afrikainak – legalább az ausztrál nem nehezíti meg majd a vezetőség döntését, hogy felültessék-e jövőre a gyári versenygépre Acostát…

Az Aprilia „szokás szerint” nem tudta kihozni magából azt, ami szemlátomást bennük rejlett: Aleix Espargaro a sprinten harmadik lett és a végén mutatott tempója alapján többen is favoritnak kiáltották ki vasárnapra. Ebből azonban semmi sem lett: „Már a felvezetőkörön éreztem, hogy a hátsó gumi olyan, mintha jégen mennék. Egyáltalán nem volt tapadásom, rémálom volt a verseny, nem tudtam bedönteni a motort. Szombat este lefekvéskor pedig száz százalékig biztos voltam benne, hogy nyerhetek” – idézi a spanyolt a Motorsport.com portál.

Az Apriliában viszont legalább volt/van potenciál, ellentétben a Yamahával és a Hondával, ahol az előbbit erősítő Quartararo, aki a legjobb lett a japán gyártók motorosai közül a maga 11. helyével, elismerte: jelenleg messzebb vannak a többiektől, mint valaha. Sőt, úgy érezte, még a mögötte záró Hondákban is több van jelenleg – ezzel egyetértett a repsolos Joan Mir is, csak épp hozzátette, hogy nem ment vele semmire. Rengeteg munka vár még a néhány éve a MotoGP-t uraló kettősre…

Marquezzel számolni kell – de mennyire?

A legfőbb változó 2023-hoz képest természetesen Marc Marquez volt, aki a Repsol Hondáról a Gresini Ducatira átülve egyből visszatért oda, ahova tartozik: az élbolyba. Ötödik hely a sprinten, negyedik a futamon: nem véletlenül elégedett a nyolcszoros világbajnok, ugyanis pontosan azt hozta, amit elvárt magától. Jelezte, hogy nem lesz harcban a dobogóért (ehhez képest nem volt messze tőle), a világot sem fordította ki a sarkaiból, viszont versenyképesnek bizonyult Katarban.

És itt a helyszínt is érdemes kihangsúlyozni, Marqueznek ugyanis a lusaili a leggyengébb pályái közé tartozik: mindössze 2014-ben tudott ott nyerni, amikor egyébként az első tíz nagydíjat mind besöpörte. Hozzá kell persze tenni, hogy amint azt a 31 éves spanyol is megfogalmazta: a katari pálya a Hondán volt számára rémálom, a Ducatin már közel sem az – csakhogy azt meg még neki kell tanulnia, hogy miképp kell megülni a GP23-as Desmosedicit (bár az azt használó márkatársai közül máris a legjobbnak bizonyult).

A hétvége előtt Marquez elismerte, hogy ez a szezon ad majd a választ a kérdésre, hogy már hanyatlásnak indult-e a formája a korábbi csúcshoz képest. Erre egyelőre még nehéz pontos választ adni. Ami kiderült az évadnyitón, hogy továbbra is az abszolút legjobbak közé tartozik, így abszolút számolni kell vele a dobogós helyezésekért, alkalomadtán a győzelmekért vívott csatában – Austinban vagy a Sachsenringen például alighanem újra a favoritok között lesz.

De hogy a vb-cím is reális célkitűzés lehet-e? Ez már keményebb dió, és nem is elsősorban Marquez (esetlegesen megkopott) képességei miatt, hanem két másik okból. Egyrészt a 2024-es Ducatik egyértelműen ütőképesebbnek látszanak, másrészt ezeken a GP24-es Desmókon igencsak erős fiatalok ülnek Bagnaia, Martin és az eddig nem említett, de a tavalyi küszködése után az élbolyba szintén visszatérő Enea Bastianini személyében.

Marquez tehát visszatért az őt megillető társaságba – a trónt visszafoglalnia azonban már nem lesz annyira könnyű feladata. De látva a katari biztató produkcióját, ne legyen kétségünk felőle, hogy meg fogja próbálni. És esélye is lesz rá.