A 2026-tól a királykategória mezőnyét fogadó madridi „félutcai” aszfaltcsík már a hetedik spanyol helyszín lesz, melyen F1-es világbajnoki futamot rendeznek, ezzel Spanyolország az USA után Franciaországgal holtversenyben a második lesz a legtöbb különböző pályán nagydíjat rendező országok listáján.
Az első F1-es Spanyol Nagydíjat a pedralbesi utcákon futották Barcelona nyugati felén: a több ízben a bajnokságon kívüli Penya Rhin Nagydíjnak is otthont adó pályán 1951-ben Juan Manuel Fangio, 1954-ben pedig Mike Hawthorn győzött, mielőtt 1955-ben a Le Mans-i tragédia nyomán túlzottan veszélyesnek minősítették a helyszínt, s a szuezi válság folyományaként egy ideig nem is rendeztek nagydíjat az országban.
A világbajnokság programjába legközelebb csak 1968-ban került be a Spanyol Nagydíj, melyet az előző évben egy Jim Clark által megnyert bajnokságon kívüli futammal felavatott Jaramán rendeztek – s ezt nyolc másik világbajnoki futam követte, egy időben a következőként említett Montjuic versenypályával évenkénti váltásban.
A Madrid melletti San Sebastián de los Reyes városban található, nevét egy közeli folyóról kapó aszfaltcsíkon roppant nehéz volt az előzés, Gilles Villeneuve ennek köszönhetően szerezte meg itt utolsó győzelmét annak ellenére, hogy négy gyorsabb autó száguldott a nyomában. Végül keskeny mivolta okozta Jarama „vesztét”: 1981 után alkalmatlannak minősítették az F1-es versenyzésre.
A pályának otthont adó domboldalról elnevezett Montjuic volt az F1 második barcelonai helyszíne. Az 1933 és 1986 között működő utcai pálya, mely nemcsak az F1-es, de a motoros világbajnokságot is vendégül látta, vegyes jellege miatt vezetéstechnikai szempontból komoly kihívást jelentett, ám egy szörnyű tragédia miatt 1975 után kikerült a versenynaptárból: Rolf Stommelen autója műszaki hiba miatt kirepült a pályáról, s egy néző, egy tűzoltó és két újságíró halálát okozta.
Miután Jarama kikerült a versenynaptárból, négy éven át nem rendeztek Spanyol Nagydíjat, 1986 óta viszont minden egyes évben ellátogatott az F1 az ibériai országba – olykor kétszer is. 1986 és 1990 között az azóta már Angel Nieto nevét viselő jerezi pályán rendezték a versenyt, de az alacsony nézőszám miatt nem lehetett nagy jövője a helyszínnek az F1-ben – kétszer, 1994-ben és 1997-ben viszont Európa Nagydíjként ismét világbajnoki futamot rendeztek itt, utóbbi verseny a Schumacher–Villeneuve-ütközésről marad örökre emlékezetes.
Jerezt állandó helyszínként a Circuit de Catalunya (majd később Barcelona-Catalunya) váltotta, melyet a Barcelona melletti Montmelóban építettek fel. A közkedvelt teszthelyszínként is funkcionáló pálya azóta minden egyes évben a versenynaptár része volt – ez a hely került veszélybe a madridi futam bejelentésével.
Mindenekelőtt Fernando Alonso óriási népszerűségének köszönhetően 2008 és 2012 között egy második spanyol futam is helyet kapott a száguldó cirkusz programjában: az Európa Nagydíjnak otthont adó valenciai utcai pálya nyugodtan mondhatjuk, hogy közutálatnak örvendett, s amikor öt év után kikerült a naptárból, senki nem sírta vissza.
Három épített és három utcai helyszín rendezett tehát eddig F1-es nagydíjat Spanyolországban, így a félig épített, félig utcai madridi pálya e szempontból „hagyománykövetőnek” nevezhető. Az viszont még a jövő zenéje, hogy a helyszín saját hagyományát is meg tudja-e teremteni, s meg tud-e ragadni a versenynaptárban, ahogy azt Barcelona tette, vagy Valenciához hasonlóan a kudarcba fulladt próbálkozások sorát gyarapítja majd.
