Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
Amikor a Formula Motocast stábjával együtt távoztunk a Red Bull Ringről augusztus 20-án, a kocsiban ülve egybehangzó volt a vélemény: Francesco Bagnaiának már szinte csak egy kávét kell kérnie, és a zsebében érezheti a második MotoGP-s vb-címet. Joggal éreztük így, hiszen az olasz talán karrierje legdominánsabb hétvégéjén volt túl: behúzta a pole-t és komoly fölénnyel győzött a szombati sprinten és a vasárnapi nagydíjon is. A vb-összetettben pedig 62 pontra hizlalta az előnyét Jorge Martinnal szemben – aki akkoriban még nem is tűnt egyértelmű kihívónak, Marco Bezzecchivel és Brad Binderrel felváltva osztoztak azon a pozíción, hogy ki tud a legközelebb kerülni a címvédőhöz és alkalmanként akár le is győzni őt.
Barcelonában azonban minden megváltozott. A sprinten még 66 pontra növelte az előnyét Martin előtt, a vasárnapi versenyen viszont a pole-ból indulva és az élen haladva hatalmas highside bukást mutatott be, a lábán pedig még Binder is áthajtott. Nagy szerencséje volt, hogy komoly sérülés nélkül megúszta a dermesztő incidenst,, s alig néhány nap múlva már újra motoron ült Misanóban, de innentől kezdve megváltozott a világbajnokság menete.
Ezzel egyidejűleg ugyanis Martin elképesztő formába lendült, a San Marinó-i Nagydíjon bemutatott tarolásától kezdve tempótól egyértelműen átvette a kezdeményezést. Különösen a sprinteken mutatott döbbenetes teljesítményt, Misanótól kezdve zsinórban ötször győzött szombaton. Bagnaia ráadásul még meg is könnyítette a felzárkózását: a versenynaptárban újonnan debütáló Indiai GP-n azok után dobta el a Ducatit, hogy épp a spanyolt előzte a második helyért, amely így a pramacos márkatárs ölébe hullott. Martin aztán Indonéziában az újabb sprintdiadalával az élre is állt a világbajnoki összetettben, alig néhány hét alatt ledolgozva a tetemes hátrányát.
Martin azonban vasárnap azzal állított fel rekordot, hogy minden idők legrövidebb ideig vezető vb-éllovasa volt (amit persze szintén a sprintek tettek lehetővé), hiszen a mandalikai futamon nagy előnyben motorozva esett el, a győzelmet pedig a 13. helyről parádés felzárkózást bemutató Bagnaia örökölte meg tőle. Ez az Indonéz Nagydíj és az egy héttel későbbi Phillip Island-i futam, ahol pedig a spanyol feleslegesen rizikózott a lágy hátsó abronccsal, amely a futam végére elfogyott és az addig vezető Pramac-versenyzőt az utolsó körben négyen – köztük Bagnaia – is megelőzték, jól megmutatta, hogy bár az őszi szakaszban talán egyértelműen a MotoGP-mezőny leggyorsabbja volt Martin, sok más tekintetben alulmaradt Bagnaiával szemben.
Joggal mondja azt persze az év végi elsőségről végül lecsúszó versenyző, hogy a vereségében kulcsszerepet játszott az utolsó előtti forduló, a Katari Nagydíj gumidrámája, amely után Martin úgy fogalmazott, hogy a rossz hátsó abronccsal a Michelin „megfosztotta őt a vb-címtől” és „elfogadhatatlan, hogy egy MotoGP-bajnokságot a gumi döntsön el”, de ez nem fedi a teljes igazságot. Mert ugyan voltak olyan szenzációs versenyei a 25 éves versenyzőnek, mint a Thaiföldi Nagydíj, ahol kőkemény csatában, a világbajnoki küzdelem terhével a vállán tudott az utolsó körig kiélezett harcban felülkerekedni Binderen és Bagnaián, a hajrában megmutatkozott, hogy még bizonyos területeken fejlődnie kell a korábbi Moto3-as világbajnoknak.
A tempójával soha nem volt gond, a kiegyensúlyozottságával már annál inkább – nem véletlenül nem őt, hanem Enea Bastianinit léptette elő 2023-ra a gyári csapatába a Ducati –, és noha ezen a téren óriásit lépett előre, a forrófejűsége még mindig előtört néha. Az említett ausztrál felesleges rizikózás mellett ez lett a veszte a mindent eldöntő Valenciai GP-n is, amikor a kezdeti hibája után már kénytelen volt őrült manőverekbe belemenni a gyors felzárkózás érdekében, ám a nagy sietségnek egy Marc Marquezzel történt ütközés lett a vége.
Bagnaia mindeközben pedig elképesztő higgadtságról tett tanúbizonyságot a vb-hajrában. Az idény első szakaszában ugyan voltak neki is a tavalyi hadjáratát idéző bukásai előkelő pozíciókból, ám ezeket a szezon második félidejére az említett indiai esetet leszámítva levetkőzte. Az időmérőkön és a sprinteken gyakran haloványabb formát mutatott, főleg a brillírozó Martinhoz viszonyítva, ám amikor az igazán nagy pontokért zajló vasárnapi versenyre került a sor, akkor mindig emelni tudott a teljesítménye szintjén – ahogy a kisebb pofonokból is rendre azonnal felállt és visszavágott.
Az írás eredetileg az Autósport és Formula Magazin decemberi számában jelent meg: a teljes cikként és hasonló anyagokért vásároljátok meg újságunkat vagy fizessetek elő a 2024-es lapszámainkra a Formula Webshopban!
