Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!

2023-ban mérföldkőhöz érkezett a gyorsaságimotoros-világbajnokság: a Superbike és a Formula-1 után ők is bevezették a sprintfutamokat, amelyek a normál futamokon kiosztott 500 mellé további 240 megszerezhető pontot jelentettek (volna, ha Ausztráliában nem törlik a vasárnapra halasztott sprintversenyt). De vajon mennyiben befolyásolta ez a vb-harcot? Mi lett volna a szezon végeredménye, ha csak sprintfutamokból áll a szezon, illetve ha egyáltalán nem is tartanak sprinteket?

Az előbbi forgatókönyv végeredménye eléggé egyértelmű, ahogy az a The Race szaklap összefoglalójából is kiderül: bár a nyári szünetig Bagnaia a sprintfutamokon nyújtott jó teljesítményével (három győzelem, négy további dobogós helyezés) kompenzálta a futamokon nyújtott botlásait, a szezon második felében egyértelműen vb-riválisa, Jorge Martin érzett rájuk a legjobban: a spanyol hét győzelmet szerzett (amit két további dobogós helyezéssel fejelt meg), így összességében kilenc sprintfutamos elsőséggel ő gyűjtötte a legtöbb, szám szerint 168 pontot, Bagnaia 140 ponttal a második lett ezen a listán.

Helycsere történt a dobogó legalsó fokán is, a sprintbronz Binderé lett Bezzecchi előtt. A legnagyobb nyertes a sérülésből lábadozó Pol Espargaro lett, aki öt helyezéssel került előrébb a világbajnoki tabellához képest, de Marc Marquez is négy, Marini és Rins pedig három-három pozíciót javított a vb-helyezéséhez képest.

A legnagyobb vesztesek listáját Zarco vezeti, ő hat hellyel került hátrébb, de nem járt jól a Yamaha párosa sem: Morbidelli négy, Quartararo három pozíciót esett vissza. Mir és Nakagami pedig egyetlen pontot sem szerzett a sprintfutamok során.

Vb-állás csak a sprintfutamok eredményeivel:

Sprintek nélküli MotoGP-világbajnokság

Hogyan alakulna viszont akkor a sorrend, ha minden marad a régiben, és csupán egyetlen teljes értékű futamot rendeztek volna a hétvégék során? Az előbbiek fényében nem nagy meglepetés, hogy ez Bagnaiának kedvezne: az olasz már Katarban bebiztosította volna második királykategóriás vb-címét Martin előtt, aki a sprinteken nyújtott nagyszerű teljesítménnyel odázta el a bajnokavatást a szezonzáróig.

Bezzecchi megőrizné év végi dobogós helyezését, kényelmes előnnyel az ebben az összevetésben Bindert éppen csak felülmúló Zarco előtt. Ebben a ransorban a legtöbbet Quartararo lépne előre, hetedikként zárna tizedik helyett, de Fabio di Giannantonio is beférne a legjobb tízbe. A legnagyobb visszaesést Marc Marquez szenvedné el, három helyet rontva csupán a 17. lenne a tabellán, de testvére is éppen kikerülne a legjobb tízből. 

Vb-állás a sprintfutamok nélkül:

Látható tehát, hogy a világbajnoki cím sorsa nem a sprintfutamokon múlott, Bagnaia nélkülük is megvédte volna elsőségét. Martin mellett Marini és Marc Marquez is jól alkalmazkodott a sprintekhez, és a lábadozó Pol Espargaro nem teljesen százszázalékos állóképességéhez is jobban passzoltak a rövidebb távok.

Ezzel szemben a futamok hajráját jobban érző Zarco jóval nehezebben hangolódott rá a sprintekre, értékes pontokat veszítve azokon – igaz, hozzá kell tenni, némileg meglepő módon a franciához hasonlóan a futamok végére nagyot zárkózó Binder viszont javítani is tudott vb-helyezésén a sprintfutamos rangsorban.

Persze mindkét lista esetén hozzá kell tenni, hogy ez csak pusztán játék a számokkal, hiszen egészen más taktikával indultak volna neki a versenyzők egy-egy hétvégének, ha csak sprintek vagy csak rendes futamokat rendeztek, így a pontos végeredmények minden bizonnyal másképp alakultak volna.