A szombat délutántól vasárnap délutánig tartó futamról a Formula.hu-n 24 órán át FOLYAMATOS ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉST olvashattok majd, benne képekkel, videókkal, érdekességekkel, s mindennel, amire érdemes odafigyelni.
LMH: A Toyotától a Vanwallig
Az LMDh versenygépek és újabb hiperautók érkezésével tizenhat szereplősre hízott az LMP1 felszámolása óta Hypercar néven ismert Le Mans-i csúcskategória, ami 2011 óta a legtöbb nevező a 24 órás legmagasabb osztályában – akkor egyébként három gyári Audi, három gyári és egy privát Peugeot, a Rebellion két Lola–Toyotája, egy saját és két ügyfélnek kiadott Pescarolo–Judd, egy Lola–Aston Martin, egy Zytek, egy hibrid Oreca és két gyári Aston Martin alkotta az LMP1-es mezőnyt.
A Hypercar kategóriában, ahogy arra tegnapi cikkünkben is rámutattunk, együtt versenyeznek az LMH és az LMDh egységek – a kettő között a legfontosabb különbség, hogy az utóbbiban induló gyártók a karosszériát nem maguk készítik, hanem külső beszállítótól vásárolják. Az LMH alakulatok bemutatását természetesen nem kezdhetjük mással, mint a Toyotával, mely sorozatban hatodik Le Mans-győzelmére tör – a két autó mind a hat versenyzője tudott már győzni a 24 óráson, a legtöbbször, szám szerint négyszer Sebastien Buemi, aki egy újabb sikerrel mindössze a hatodik pilóta lenne, akinek ötször is sikerül ez.
A Toyota első számú kihívója a géposztályban idén debütáló, s a centenáriumi Le Mans rajtelsőségét megszerző Ferrari lesz, ahol összetett győztes nincs ugyan, de három versenyzőjük összesen öt kategóriasikerrel büszkélkedhet – a legmagasabb kategóriában viszont még egyikük sem rajtolt soha, sőt prototípussal is egyedül Nicklas Nielsennek van egyetlen indulása. A hatos legismertebb tagja a korábbi F1-es pilóta, Antonio Giovinazzi. A harmadik gyári hiperautót a Peugeot nevezte be, akik egyelőre messze elmaradtak a várakozásoktól, s nemcsak a két másik gyár küzdelmébe nincs sok esélyük beleszólni, de a legjobb LMDh-autókhoz sem ér fel egyelőre a franciák 9X8-asa. A Peugeot-nál Loic Duval személyében egy korábbi Le Mans-győztes szerepel, rajta kívül Jean-Eric Vergne-t, valamint az elmúlt években többször remeklő Gustavo Menezest érdemes kiemelni.
A Toyota mellett egyedüliként már 2021-ben LMH-autót indító Glickenhaus viszontagságai tovább folytatódnak, így a tavalyi évhez hasonlóan idén is csak egy autóval kezdték meg a szezont, méghozzá a kétszeres győztes Romain Dumas, a Daytona-győztes Ryan Briscoe és a 2008 óta minden Le Mans-on rajthoz álló Oliver Pla vezette #708-assal, míg hozzájuk csak Le Mans-ban csatlakozik egy második egység, amelyben többek között a 24 óráson tavaly debütáló Esteban Gutierrez ül majd. A Glickenhaus mellett a kategória másik autója, melyben nem dolgozik hibridrendszer, a Vanwall 680-as, mely valójában nem más, mint Colin Kolles csapata, a ByKolles legújabb versenygépe – ezt az autót vezette volna Jacques Villeneuve, aki nemrég ellentmondásos körülmények között távozott az istállótól.
LMDh: Porsche és Cadillac
LMDh-egységeket egyelőre csak két gyártó nevezett Le Mans-ra, de ez a szám jövőre már jóval nagyobb lehet ennél. A Porsche négy autóval érkezett a 24 órásra, közte három, a Penske-vel együtt futtatott gyári egységgel, melynek kilenc versenyzője közül az elmúlt évtized talán legnagyobb Le Mans-menőjét, a szélvészgyors Andre Lotterert kell kiemelnünk, de a GTE-ben együtt világbajnoki címig jutó Kevin Estre, Michael Christensen kettős, valamint a GTE Pro utolsó Le Mans-győzelmét szerző Frederic Makowiecki neve sem cseng rosszul – nem is beszélve a Nico Hülkenberg és Earl Bamber oldalán 2015-ben összetett győzelmet szerző Nick Tandyről. Utóbbi egyébként a márka 75 éves fennállásának tiszteletére #75-ös rajtszámmal futtatott „amerikai” autóban ül Nasr és Jaminet oldalán, ez az egység ugyanis nem a világbajnokságban, hanem a tengerentúli IMSA sorozatban szerepel idén.
Egykori csapattársa, Bamber szintén gyári pilótaként indul az idei Le Mans-on, de nem a Porsche, hanem a Cadillac színeiben, melynek világbajnoki és amerikai egységét egyaránt a Ganassi üzemelteti – utóbbiban nem kisebb nevekkel, mint Scott Dixon, Sebastien Bourdais, valamint az Európában kevésbé ismert kétszeres Daytona-győztes Renger van der Zande. A kategória két privát egysége a szintén Amerikából érkezett Action Express Cadillacje, benne a Daytona-győztes Pipo Deranival, valamint a Jota Porschéja, mely az előző futamon, Spában debütált a WEC-ben, pilótái pedig az LMP2-ben tavaly a Jotával Le Mans-t és bajnokságot nyerő Antonio Felix da Costa, Will Stevens kettős, valamint az egy évvel korábbi 24 óráson az LMP2-es győzelmet az utolsó körben technikai hiba miatt elveszítő Ye Yifei.
LMP2: A legszínesebb mezőny
A világbajnokságtól egy friss bejelentés értelmében az év végén búcsúzó, Le Mans-ban viszont továbbra is 15 rajthelyet megőrző LMP2 idén is a legnagyobb, egészen pontosan 24 tagú mezőnyt vonultatja fel Le Mans-ban, mely annak ellenére is roppant változatos, hogy az összes egység Oreca–Gibson versenygépekkel kezd neki az egynapos száguldásnak. A világbajnoki mezőnyt alkotó 11 egységhez kilencen csatlakoznak az európai sorozatból, azaz az ELMS-ből, hárman az ázsiai ALMS-ből, s itt is van egy nevező az IMSA-szériából: a TDS által futtatott Tower Motorsports #13-asa, benne a rendkívül sokoldalú Rene Rasttal, valamint a kétszeres Daytona-győztes, illetve kétszeres IMSA-bajnok Ricky Taylorral.
Ami a csapatokat illeti, olyan neveket találunk itt mint a fentebb említett Jota, a Ferrari hiperautóit üzemeltető AF Corse, a tavaly még az LMH-ban induló, 2024-től pedig LMDh-gépetm futtató Signatech Alpine, a jövőre már a BMW LMDh-egységeivel szintén a csúcskategóriában induló WRT, a formulaautós utánpótlásszíntérről jól ismert Prema, vagy épp Zak Brown United Autosportsa – amely 2020-ban például a Le Mans-t, a WEC-t és az ELMS-t is megnyerte a kategóriában.
A kiemelkedő versenyzőket pedig a végtelenségig lehetne sorolni, itt szerepel többek között a Le Mans-győztes és világbajnok Neel Jani, a kétszeres Daytona-győztes Filipe Albuquerque, a négyszeres Le Mans-i dobogós, valamint IMSA-címvédő Oliver Jarvis, a fentebb említett Ye Yifei-jel együtt majdnem Le Mans-t nyerő Robert Kubica, az IndyCar-bajnok és Indy 500-győztes Simon Pagenaud, a kategóriát tavalyelőtt együtt behúzó Robin Frijns, Ferdinand Habsburg és Charles Milesi, a négyszeres GT-győztes és kétszeres IMSA-bajnok Jan Magnussen, a kétszeres kategóriagyőztes és tavaly az Alpine-nal majdnem vb-címig jutó Andre Negrao, a Le Mans-t LMP2-ben négyszer, WEC-futamot pedig a Toyota színeiben hatszor nyerő Nicolas Lapierre, a WEC-ben év elején egy második hellyel debütáló Danyiil Kvjat, a szintúgy Le Mans-i kategóriagyőztes Dries Vanthoor, vagy épp az elmúlt egy évben ELMS- és ALMS-bajnokságot nyerő török Salih Yoluç.
A kategória mezőnyében egy hölgyet is találunk Doriane Pin személyében, aki Kvjat és a hányatott sorsú egykori Ferrari-növendék, Mirko Bortolotti partnereként vezeti a #63-as Premát. Azt is meg kell említenünk, hogy az LMP2-n belül kilenc egység egy külön alkategória helyezéseiért is harcba száll, hiszen azon alakulatokat, akik vállalják, hogy egyik autójukba „bronz” minősítésű (azaz amatőr vagy idős – esetleg mindkettő) versenyzőt ültetnek, a Pro-Am nevű különértékelésben is rangsorolják.
LMGTE Am: Búcsúdal
Tulajdonképpen már csak a rend kedvéért hívjuk Am-nek az egyetlen megmaradt GT-kategóriát, mely az év végén búcsúzik, hogy átadja a helyét a GT3-nak – idén látjuk tehát utoljára az összességében sikersztorinak sajnos nem nevezhető GTE-géposztály egységeit, melyek közül 14 a világbajnoki mezőny tagja, hat az európai, egy pedig az ázsiai sorozatból érkezett. Az „Am” az amatőr szóra utal, ugyanis ebben a kategóriában kötelező a három pilóta közé legalább egy „bronz” besorolású versenyzőt, ha úgy tetszik, úrvezetőt nevezni.
Éppen ezért a nyolc Porsche 911, a hét Ferrari 488, a négy Aston Martin Vantage és az egy szem Corvette C8.R versenyzői között a másik két kategóriánál jóval kevesebb ismert pilótát találunk, de Nicky Catsburg vagy épp Richard Lietz neve bizonyosan sokak számára ismerősen cseng – no meg persze a második Le Mans-jára készülő Michael Fassbenderé is, jóllehet őt elsősorban nem autósportos karrierje miatt ismeri a világ. Az idei mezőny egyetlen tisztán női alakulata, az Iron Dames Porschéje szintén itt szerepel Sarah Bovy, Rachel Frey, Michelle Gatting összeállításban – pole-t és dobogót is szereztek már idén –, s a bajnokságban második helyen álló #83-as Richard Mille AF Corse Ferrariban is ül egy hölgyversenyző Lilou Wadoux személyében.
Az 56. garázs
A Le Mans-i hagyományok közé tartozik, hogy az 56. garázsban (az elnevezés onnan származik, hogy sokáig 56-ban maximalizálták a résztvevők létszámát) helyet kaphat egy különleges, a szabályoknak nem megfelelő egység – idén ez a Hendrick Motorsports által benevezett, speciálisan átalakított NASCAR-autó lett, mely a centenáriumi Le Mans egyik szenzációja. A Chevrolet Camarót a 2010-es Le Mans-győztes Mike Rockenfeller, a 2009-es F1-es világbajnok Jenson Button, valamint a hétszeres NASCAR-bajnok Jimmie Johnson vezeti.
A szombaton 16 órakor rajtoló 2023-as Le Mans-i 24 órásról folyamatosan frissülő, percről percre szöveges közvetítés formájában fogunk tudósítani a Formula.hu-n!
