A Spanyol Nagydíj után érdemes áttekinteni, hogy hol tart az F1-es szezon, mik az erőviszonyok, és hogy azok hogyan változnak, mire érdemes figyelni hét versenyhétvégét követően, a nagy nyári őrülethez közeledve. 

Verstappen külön kategória, Perez elveszett a ködben

Minden szabadedzésen, az időmérőn és a futamon is messze a leggyorsabb volt, többtizedes, magabiztos, megkérdőjelezhetetlen előnyben volt a barcelonai hétvégén Max Verstappen: sem Sergio Perez, sem más nem tudta őt megközelíteni sem, nem volt szüksége kockáztatásra, nem volt szüksége olyan szektorra, mint például a monacói időmérő végén, egyszerűen kényelmes különbséggel járt a mezőny előtt. Ez történik, ha a legjobb pilóta a legjobb autóval, a legjobb háttérrel gond nélküli hétvégét teljesít: abszolút érinthetetlen, és egy pillanatig sem ad esélyt vagy reményt senki másnak. 

Hogy a bajnokság unalmassá válik ettől, az biztos, de aki szereti az autósport vagy úgy általánosságban a sportot, az ebben is találhat szépséget ideig-óráig: különleges és a tökéletest közelítő teljesítményt nyújt a Verstappen–Red Bull csomag, ami ritkán látható az F1-ben, fejet kell hajtanunk a produkciójuk előtt, és elismerő bólintással nyugtázni, hogy nem mindennapi tettet hajt végre az istálló és pilótája.

Persze ennek az istállónak van egy másik pilótája is, aki a hetedik versenyhétvégén volt kénytelen elengedni a vb-projektet – illetve nem kénytelen, de ha már Christian Horner is azt mondja, hogy „ez a hátrány leveszi róla a terhet”, Dr. Helmut Marko pedig azt, hogy „fel kell ébredni, és vb-cím helyett a versenyzésre figyelni”, akkor tényleg nem nagyon tehet mást Sergio Perez. A mexikói a hét időmérőből harmadszor hibázott csúnyát, a versenyen végül nem bírt a Mercedesekkel, ezen a ponton nincs értelme tovább feszegetni azt a kérdést, hogy harcol-e Verstappennel az elsőségért – biztos lesznek még olyan pályák, ahol kijön neki a lépés, és lehet esélye, de ezen a lakmuszpapírnak számító pályán olyan egyértelmű és jelentős hátrányban volt egy körön, versenytempóban, minden téren a hollandhoz képest, hogy be kell látnia: nincs miről beszélni. 

A helyzet az, hogy bár a Red Bull szakadéknyi különbséggel jár a mezőny előtt, a jelek szerint ha Perez elrontja az időmérőt, vagy nem talál bele a beállításokkal, rá akár veszélyes is lehet az üldözőboly – inkább azzal kell most már törődni, hogy a Mercedeseket, Aston Martinokat, Ferrarikat maga mögött tartsa.

A Mercedes a második erő – de legyünk reálisak

Idén először produkált igazán biztató teljesítményt a Mercedes, az új autókoncepció első igazi bevetése (Monaco nem számít a speciális körülmények miatt) rögtön jelentős javulást hozott, és kérdés nélkül a második erő szerepkörébe emelte a gárdát. 

Az egykörös tempó még mindig nem az igazi, az új koncepció is hordozza a régi azon erényét-hátrányát, hogy lassabban melegíti meg a gumikat, így az időmérős eredmények terén lemaradásban vannak, a futamon viszont nagyon jól bánnak az abroncsokkal. 

Az autó tényleg sokkal könnyebben vezethető, sokkal jobban viselkedik, és jóval szélesebb tartományban működik, nem annyira kiélezett konstrukció, mint az elődje, így igaza van Toto Wolffnak abban, hogy ezzel megvan a helyes fejlesztési irány, ezen kell haladniuk.

Azzal viszont legyünk reálisak, hogy mennyi veszélyt jelenthetnek a Red Bullra: egy körön semmit, a versenyen pedig Lewis Hamilton 24 másodpercet kapott Verstappentől úgy, hogy a hollandnak igazából nem lett volna szüksége az utolsó kerékcserére. A hátrány 3,5 tized volt körönként vasárnap, de valószínűleg ha Verstappennek sietnie kellett volna, akkor lett volna ez még több is, ahogy volt is, amikor a verseny bizonyos szakaszaiban el akart lógni a címvédő. Ez még nem ütőtáv, csak a háromtagú üldözőbolyból sikerült a versenytempó terén kiemelkedni. Az út jó, de messze még a vége – van minek örülni Brackley-ben, de azért lássuk reálisan a helyzetet.

Aggódhat az Aston?

Azt mondják, hogy ha egy autó Barcelonában jó, akkor mindenhol jó, ha viszont ott rossz, akkor az baj – nos, ez alapján van oka aggódnia az Aston Martinnak. A silverstone-iak idei leggyengébb teljesítményüket nyújtották ezen a hétvégén, az eddigi speciálisabb helyszínekhez képest egyértelmű lemaradásban voltak egy körön és a versenytempójuk sem volt meg, a Mercedes simán átlépte őket, de összességében a padlón lévő Ferrarinál sem voltak gyorsabbak. 

„Már Miamiban is zavarodottak voltunk a szabadedzéseken, aztán az időmérőn az első sorba kerültem, és onnantól könnyebb volt a verseny, majd Monacóban sem voltak jók a szabadedzések, majd az időmérőn második lettem, és onnantól be tudtam biztosítani a dobogót. Szóval ezért mondtam, hogy várjunk az autó valós tempójával Barcelonáig, mert az utóbbi versenyek kicsit furcsák voltak, főleg az időmérő szempontjából. Most nem volt meg a tempónk, a többiek egyszerűen erősebbek voltak” – mondta a csak hetedikként záró Fernando Alonso.

Hogy a beállítás, a nyers tempó vagy valami más ment félre, arról nem adott tájékoztatást a csapat, és bár a hőmérsékletet az Astonnál és a Mercedesnél is megemlítették, de ettől még tény, hogy ezekben a gyors kanyarokban, és egy ilyen klasszikus pályán hiányzott a tempó, a leszorítóerő. Alonso Kanadában már más képet vár, ami meg is lehet, de azért az európai szezonnal megjött a valóság is: úgy tűnik, hogy Lawrence Stroll csapata jelenleg mégsem második erő, ahhoz ott is jönnie kell a fejlesztési csomagnak.

A Ferrari az erdőben van

Tragikus hétvégén van túl a Ferrari, valószínűleg most van legmélyebben az istálló eddig a szezon során akkor is, ha összességében egy elsősoros kvalifikáció, és egy ötödik hely nem az eddigi legrosszabb eredmény. Az, hogy Charles Leclerc minden különösebb indok nélkül kiesett a Q1-ben, majd a versenyen képtelen volt felzárkózni a pontszerzők közé, és nem bírt a középmezőnnyel, az, hogy ugyan Carlos Sainz második lett szombaton, de a pole-hoz viszonyított hátránya semmit sem csökkent a korábbiakhoz képest, majd vasárnap megint csak hátrafelé lépdelt, még nem is mondja el teljesen, hogy mi a gond.

A baj az, hogy nem tudják, mi miért történik. Megjött az új fejlesztési csomag, teljesen másképp terelik a levegőt az autó oldalán, teljesen máshogy szeretnének leszorítóerőt és tapadást találni a hátsó kerekeknél, és mégis ugyanazokkal szembesülnek, mint eddig. Borzasztóan kopik a gumi, és egyik körről a másikra, ugyanabban a helyzetben képes teljesen máshogy viselkedni az autó, egyszer az orrát tolja, utána hirtelen túlkormányzott lesz ugyanott – kezelhetetlen és vezethetetlen az SF-23.

Ez talán már Leclerc kedvét is elvette kicsit, a nyilatkozatai alapján nem is erőltette ezt a hétvégét, mert fogalma sem volt, hogy melyik kanyarban mit mutat majd az autó. Egy körön még csak-csak jók a Red Bullt leszámítva a riválisokhoz képest, a versenyen viszont ugyanúgy jóindulattal is csak negyedikek még akkor is, ha az Aston is gyengélkedett most. 

Nagy kérdés, hogy mi okozza ezt a problémát, miért történik az, hogy egy teljesen másképp működő autóval is ugyanazok a problémák kerülnek elő, ugyanazok a jellemzők teszik tönkre a hétvégéjüket – és az is nagy kérdés, hogy mi lesz ennek a vége. A felelős egyelőre semmiképp sem Fred Vasseur, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a technikai csapat vezetői nem látják a kiutat, nem tudják, hogy mi a probléma, és hogy hogyan lehetne azt megoldani, hogyan találhatnának ki az erdőből – a feszültség és a frusztráció nő a versenyzők, a csapatvezetés, a felsővezetés és a szurkolók körében is, ebből általában sok jó nem szokott kisülni…

Az Alpine stabil, az Alpha és az Alfa biztató

Megint az Alpine volt a hétvégén az ötödik erő, remek időmérőt futott Esteban Ocon és Pierre Gasly is, majd kettős pontszerzéssel nyomatékosították, hogy ők számítanak a következő szintnek az eddig tárgyalt csapatok után. Az AlphaTauri és az Alfa Romeo szintén biztató volt, egy-egy egészen erős kör mellett Guanyu Zhou és Yuki Tsunoda is a pontszerző helyeken csatázott, és bár a japán végül a büntetése miatt nem fért be a top tízbe, de az autó ismét egészen jól mozgott.

Két dolog merül fel: amellett, hogy Tsunoda valóban stabilabbnak, jobbnak tűnik idén, mint eddig bármikor, de vajon egy komolyabb pilótával Alpine-szintű vagy akár még jobb eredményeket elérő autó lehetne ez az AlphaTauri? A másik pedig, hogy mi történik Valtteri Bottasszal? Minden tiszteletem Guanyu Zhoué, de Bottasnak nem feltétlenül kellene kikapnia a kínai csapattárstól, márpedig most Zhou kifújta az orrát. A finn kényelmesen érzi magát az Alfánál, de az egyéni teljesítményére idén finoman szólva sem lehet büszke – idén harmadszor kapott ki Zhoutól az időmérőn, a futamokon 3-3-ra állnak akkor, amikor mindketten beértek, és ugyanúgy négy-négy pontot szereztek eddig. 

Az Alfa összességében a Taurihoz hasonlóan biztatónak tűnik, csak felmerül a kérdés, hogy vajon egy ütősebb pilótapárossal lenne-e még feljebb…

A Haas és a McLaren a vasárnapi csalódás

Lando Norris időmérője után sokkal-sokkal többet vártunk a wokingiaktól a futamon, de aztán végül hamar elúszott a jó eredmény lehetősége – ami önmagában még nem lett volna végzetes, ha az autó tudta volna azt a tempót, amit szombaton. De nem tudta, katasztrofális versenytempóval sem Norris, sem Oscar Piastri nem tudott pontokat szerezni – a gumikezelés borzasztó, és Norris úgy fogalmazott, hogy nem is számított másra. A szombati kilengés ellenére ez az autó a középmezőny alsó felére jó jelenleg.

Ahogy a Haas is hasonló úton jár: egy körön jól kezeli a gumikat az autó, és főleg az időmérőkön mindig megvillanó Nico Hülkenberg képes vele Q3-as teljesítményekre, csak ezeket egyáltalán nem tudják pontokra váltani. Persze ezen se lepődjünk meg, a nagyrészt Ferrari-alkatrészekből álló autó pontosan úgy viselkedik, mint a nagytestvér: Barcelonában például csak Hülkenberg és Kevin Magnussen cserélt kereket háromszor is (meg Norris, de ő már csak a legvégén), miközben az élmezőny egy kiállással is megoldotta volna, ha arra van szükség. A forgalomban rengeteg leszorítóerőt veszít az autó (pontosan úgy, ahogy a Ferrarinak is ez az egyik fő problémája), így pedig teljesen lényegtelen, hogy mi történik az időmérőn – csoda kell ahhoz, hogy pontokat szerezzen a gárda.

A Williams a sor vége

Ezúttal nem volt gyengébb autó a Williamsnél, csak Charles Leclerc szenvedése miatt nem sajátították ki az utolsó két rajthelyet a grove-iak autói, és a versenyen is ők voltak a leglassabbak: Logan Sargeant utolsó lett, Alex Albon pedig egy-két rivális „szerencsétlenkedését” kihasználva a 16. helyig „menetelt” – ennyi jutott nekik, esélyük sem volt arra, hogy a top 10-ért harcoljanak. 

Mivel Barcelona jó erőfelmérő a későbbiekre nézve, a Williamsnél is megállapíthatjuk, hogy bár voltak bravúros teljesítményeik eddig, de reálisan nézve, az összteljesítményt vizsgálva alighanem továbbra is az erősorrend utolsó helyét foglalják el.

A Ferrariról és Perezről Pitwall című heti műsorunkban is beszélgettünk: