A DRS több mint egy évtizeden át meghatározó része volt a Formula–1 világának, és a mai Abu Dhabi Nagydíjjal (valószínűleg) végleg búcsút veszünk tőle. A rendszer 2011-ben jelent meg, válaszul arra a problémára, hogy a modern aerodinamika által keltett légáramlatok miatt a hátul haladó autó szinte képtelen volt közel maradni az előtte lévőhöz. Az F1 kezdte elveszíteni a kerék-kerék elleni csatákat, a nézők pedig egyre hangosabban követelték vissza a látványos előzéseket. A megoldást az FIA egy állítható hátsó szárnyban találta meg: a Drag Reduction System, vagyis a DRS lehetővé tette, hogy bizonyos feltételek mellett csökkentsék a légellenállást, és ezzel megteremtsék az előzés esélyét.
Az évek során a DRS a Formula–1 egyik legfontosabb stratégiai eszközévé vált. A pályákon kijelölt zónák, a körönként gyűjtött információk és a csapatok által erre optimalizált aerodinamikai koncepciók mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszer a modern versenyzés szerves részévé váljon. Bár sok néző mesterségesnek ítélte, tagadhatatlan, hogy a DRS képes volt új életet lehelni a sportba, amely akkoriban szenvedett az előzéshiánytól. Számos verseny izgalma, tempókülönbséggel való taktikázása és fordulata épült erre a megoldásra.
A pályák többségén két, néhol három zóna is működött, és bár továbbra is vita tárgya volt, a statisztikák nem hazudtak: a rendszer megduplázta az előzések számát, és sok futam drámáját éppen a DRS-csaták és az ezzel való taktikázás szolgáltatta.
A búcsút azonban nem elsősorban a közelmúlt – például a 2022-es autók – hozták el, hanem a 2026-ban életbe lépő új szabályrendszer. Az FIA és a Formula–1 olyan aerodinamikai struktúrát dolgozott ki a következő generációs autókhoz, amely sokkal jobban lehetővé teszi majd a közvetlen követést, méghozzá valamivel természetesebb módon. Az új aktív aerodinamikai elemek, a jóval tisztább légáramlásra tervezett kasztnik és az erősen módosuló energia-visszanyerő rendszerek mind azt a célt szolgálják, hogy a 2026-os autók DRS nélkül is képesek legyenek elősegíteni az előzéseket. A sportág reményei szerint ezzel végre visszatérhet a klasszikus versenyzés: amikor a csaták nem külső segítségtől, hanem a pilóták képességeitől, a gumik kezelésétől és a stratégiától függnek.
A mai futam így egy korszak lezárása. A DRS sokáig a modern Formula–1 egyik védjegye volt, és bár megosztó, mégis fontos szerepet játszott abban, hogy a sport kilábaljon egy túlságosan aerodinamika-központú időszakból. Most azonban eljött az idő, hogy átadja a helyét egy új, innovációkkal teli technikai érának, amely remélhetőleg már önmagában is képes fenntartani az izgalmas, természetes előzéseket. A DRS távozik, de örökre nyomot hagyott a Formula–1 történetében, s bár sokan nem szerettük, mégis sok emlékkel gazdagodtunk. Hát, ennyi volt! Viszlát, DRS!
