A Formula–1 történetének egyik legnagyobb tervezője, Adrian Newey pályafutása során számos világbajnokkal dolgozott, mégis két név maradt számára igazán emlékezetes: Ayrton Senna és Max Verstappen. A legendás mérnök elmondta, hogy Senna technikai érdeklődése és mély megértése az autó működéséről lenyűgözte, míg Verstappenben azt csodálja, ahogyan képes teljesen kizárni a külvilágot, amikor a volán mögé ül.
Newey James Allen podcastjében mesélt arról, kik voltak a legkülönlegesebb versenyzők, akikkel pályafutása során együtt dolgozhatott. Bár hosszú listát állíthatna össze világbajnokokból – köztük Alain Prosttal, Nigel Mansell-lel, Damon Hill-lel, Jacques Villeneuve-vel és Mika Hakkinennel –, Newey mégis két nevet emelt ki: Ayrton Sennáét és Max Verstappenét.
A legendás mérnök 1994-ben dolgozhatott Sennával a Williamsnél, bár tragikusan rövid ideig. „Ayrtonnal sajnos nagyon rövid kapcsolat volt, de óriási benyomást tett rám” – idézte fel Newey, aki arról is mesélt, hogyan találkozott először a háromszoros világbajnokkal.
„1993 végén jött el hozzánk először, és én kaptam a megtisztelő feladatot Franktől és Patricktől, hogy vezessem körbe a gyárban. Amikor a szélcsatornához értünk, rögtön négykézlábra ereszkedett, és alaposan szemügyre vette a hátsó felfüggesztést.”
„Észrevette, hogy kicsit más, mint amit korábban látott, és azonnal kérdezni kezdett: miért csináltuk így, mi volt a célja, mi a funkciója. Állandóan kérdezett, és nekem is nagyon oda kellett figyelnem, hogy válaszolni tudjak. Kétségtelenül kivételes ember volt” – mesélte Newey.
A beszélgetés során a Red Bull korábbi technikai igazgatója Max Verstappent is méltatta, akivel kilenc szezonon át dolgozott együtt. „Max szerintem szintén abszolút kivételes. Nem volt könnyű gyerekkora, ezt mindenki tudja, de a mostani érettsége egészen elképesztő.”
Newey szerint a négyszeres világbajnok Verstappen legnagyobb erőssége a nyomás kezelése. „Hihetetlen, ahogy képes magába szívni a feszültséget. Bármi történik körülötte, amint felveszi a sisakot és beül az autóba, minden zaj megszűnik, és csak a versenyzésre koncentrál. Ez rendkívül ritka tulajdonság egy sportolóban.”
