Egyetért Max Verstappennel Charles Leclerc abban, hogy a jelenlegi túlszabályozott Formula-1-ben természetellenessé váltak a csaták: a monacói az Alexander Albon elleni párharca során is úgy érezte, megfelel az előírásoknak, de egyetlen centiméteren is múlhat, hogy szabályos-e egy manőver vagy sem.
Leclerc a vasárnapi F1-es Emilia-romagnai Nagydíj hajrájában keveredett csatába Albonnal, a williamses egyik külső íves kísérleténél pedig a thai pilóta a sóderágyban kötött ki. A felügyelők vizsgálni kezdték az esetet, ám még mielőtt büntettek volna, Leclerc a Ferrari kérésére átadta a pozíciót ellenfelének.
Mindezt a rádióban meglehetősen dühösen vette tudomásul a monacói: „Ez most a versenyzés?” – tette fel feldúltan a kérdést a Ferrari versenyzője.
Az elmúlt hetekben nem először kerülnek fókuszba a versenyzési irányelvek: Max Verstappen a McLarenek ellen Miamiban vívott csatái után fogalmazott úgy, hogy a jelenlegi előírások – amelyek egyértelműen a belső íven haladót részesítik előnyben – természetellenessé tették a küzdelmeket az F1-ben.
Amikor az imolai futam után szembesítették Verstappen álláspontjával, Leclerc egyetértett: „Ez igaz. Mindannyiunknak ott vannak a fejében a szabályok, és mindig próbálunk játszani velük, ahogy én is azt igyekeztem tenni ma.”
„Olykor ezeknél a szabályoknál egyetlen centiméter is elegendő ahhoz, hogy megfelelj nekik vagy sem. Mindezt pedig 250 km/h-s tempónál felmérni kissé trükkös. Azt gondoltam, épp belül voltam a szabályok határain.”
„Kívülről nyilván nem nézett ki túl szépen, hiszen egy autó a sóderágyban kötött ki. Vissza fogom nézni. Mindig nagyon őszinte vagyok magammal: ha úgy gondolom, hibáztam, ezt elmondom Alexnek is, de egyelőre nem hiszem, hogy így történt.”
Leclerc ugyanakkor azt is elismerte, hogy tökéletes szabályrendszer úgysem létezhet az F1-ben: „Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan helyzet, amivel mindenki elégedett lesz. Mindig lesz valaki, aki elégedetlen lesz. Nagyon-nagyon nehéz mindenkit elégedetté tenni, szerintem sosem fogjuk megtalálni azt a pontot.”
„El kell fogadnunk, amikor megbüntetnek valamiért. Sosem lesz olyan szabálykönyv, amely abszolút minden helyzetet leír. Ha még lenne is, képtelenség számunkra, hogy emlékezzünk az összes szabályra az összes különböző esetben.”
