Amikor Lando Norris a Formula-1-es Holland Nagydíj felvezetésekor önkritikusan arról beszélt, hogy nem végzett világbajnoki esélyeshez méltó munkát az idény első felében, maga a pilóta is mindenekelőtt a rajtjait és az első köreit emelte ki fő problémaként.

Ez aztán Zandvoortban is újra előjött, hiszen a brit ezúttal sem tudta megőrizni a vezetést a pole-pozícióból indulva – jóllehet, ezúttal később simán visszaelőzte Max Verstappent még az első etapban, és végül fölényes győzelmet aratott.

Az újabb rossz start után azonban természetesen előkerült a téma a futam utáni sajtótájékoztatón is, ahol rákérdeztek Norrisnál, hogy mit lehetne kezdeni ezekkel: „Ne forogjanak ki a kerekeim” – felelte röviden a vb-összetett második helyezettje, akihez hasonlóan ezúttal amúgy mclarenes csapattársa, Oscar Piastri sem rugaszkodott el jól.

„Nyilván nem ilyen egyszerű, máskülönben jobban csináltam volna” – folytatta Norris. „De tudjuk, mit kell tennünk. Tudjuk, mi szükséges egy tökéletes starthoz. De apró különbségekről beszélünk.”

„Mivel mindketten elszúrtuk, úgy tűnhet, valami alapvetőbb probléma lehet vagy egyértelműen rosszabbul mértünk fel valamit a többiekhez képest. De Oscar a jobb rajtolók közé tartozik a mezőnyben. Én nem vagyok olyan jó, mint ő, de ott vagyok a közelében. Nem vagyok rossz rajtoló, de nyilvánvalóan nem is olyan jó, mint lennünk kellene.”

„A mai ismét egy olyan verseny volt, amely majdnem kicsúszott a kezünkből az elindulásnál. De ma megint teljesen más volt, mint amik eddig történtek. Ahogy azt a hétvége előtt is elmondtam: jobb kiegyensúlyozottságot kell találnunk. De dolgoztunk rajta, és úgy éreztem, procedúra szempontjából jobban is csináltuk, de nyilvánvalóan nem sikerült ezt megfelelőre átültetni.”

Norris nyugodt maradt a rajt után

A karrierje második F1-es győzelmét arató Norris elmondta: ezúttal „meglepően nyugodt” maradt az újabb elrontott startot követően. „Talán azért, mert már kicsit hozzászoktam, hogy hátrafelé lépdelek a rajtoknál. Eléggé fel vagyok készülve az ilyen helyzetekre” – jegyezte meg.

„Nagyon nyugodt voltam, és azt kérdeztem magamtól: ’oké, most mit tehetek?’. Csak előre tekintettem, óvtam a gumikat és megnéztem, mire vagyok képes tempó terén. De még a 10-11-12-13-as kanyarokban is elkezdtem kicsit visszazárkózni Maxra, így visszatért az optimizmusom, hogy meg tudom előzni a pályán. Két lehetőségem volt. Az elsőnél nem voltam elég közel, a következőnél aztán sikerült.”