Hosszú órákkal a kínai F1-es időmérő után végre hivatalosnak nevezhető a végeredmény: elutasították az Aston Martin óvását, így Carlos Sainz megtarthatja a megszerzett hetedik rajthelyet.
A brit csapat a sportszabályzat 39.6-os cikkelyére hivatkozva nyújtotta be az óvását. Ez azt mondja ki, hogy „bármely versenyző, akinek az autója megáll a pályán az időmérő során, nem vehet részt az edzés további részében”, és szerintük a Q2-ben elszenvedett balesetével piros zászlót okozó Sainz nem folytathatta volna a kvalifikációt.
A sportfelügyelők határozatukban rögzítették a tényeket, miszerint Sainz autója helyi idő szerint 15:33:05-kor állt meg a célegyenesben elszenvedett balesete során, majd 77 másodperccel később továbbindult – az időmérőt eközben piros zászlóval megszakították, a versenyirányítás rendszerén pedig megjelent a következő üzenet: Az 55-ös autó (SAI) megállt a célegyenesben.
A meghallgatáson az érintetteken túl mások részt vettek, valószínűleg azért, mert precedensértékkel bírhat a döntés a későbbiekre nézve. Az óvást végül elutasították, az indoklást teljes egészében közöljük:
a. Egyértelmű, hogy a 39.6-os cikkely szó szerinti megfogalmazása azt sugallja, hogy ha egy autó az időmérő edzés alatt „megáll” a pályán, akkor az adott autó nem vehet részt az edzés további részében.
b. A jelenlévő csapatvezetők és az FIA által felhozott példákból azonban egyértelmű volt, hogy a csapatok és az FIA a múltban nem így alkalmazták ezt a szabályt.
c. Az FIA képviselői elmagyarázták, hogy amíg az autó képes újraindulni és észszerű időn belül továbbmenni az álló pozícióból, addig ezt általában meg is engedik. A tipikus idő körülbelül 30 másodperc lenne, bár ez a körülményektől függően változik. Maguk a csapatok is elmondták, hogy korábban megpróbáltak megállapodni abban, hogy szerintük mennyi az az észszerű időtartam, mielőtt az autó úgy tekinthető, hogy „megállt”. Sajnos nem tudtak végleges megállapodásra jutni a megengedett maximális időtartamról.
d. Az FIA véleménye szerint az volt döntő fontosságú, hogy az autó nem kaphat külső segítséget az újraindításhoz (pl. sportbíróktól).
e. Az Aston azt is elfogadta, hogy a 39.6-os cikkely szó szerinti megfogalmazása ellenére korábban is volt példa arra, hogy az autók a pályán megálltak, és engedélyezték számukra a folytatást. Úgy vélték azonban, hogy ebben az esetben az 1 perc 17 másodperces megállás túl hosszú idő volt, ezért nem lett volna szabad engedélyezni.
f. A kérdés ezután az időtartamra vonatkozott: Túl hosszú volt-e 1 perc 17 másodperc?
g. Mivel a szabályzat nem tartalmaz egyértelmű útmutatást, illetve nincs elfogadott, bevett gyakorlat arra vonatkozóan, hogy mikor számít túl hosszúnak a túl hosszú idő, úgy véltük, hogy ezt a mérlegelési jogkört a versenyirányításra kell bízni.
h. Kanadában, Monacóban és Bakuban is volt példa arra, hogy az autók "megálltak" (és így megsértették volna a 39.6-os cikkelyt), de engedélyezték a folytatást és a további részvételt az edzésen – és a csapatok nem is tettek panaszt erre.
i. Az Aston azzal is érvelt, hogy az a tény, hogy az üzenetküldő rendszer azt sugallta, hogy az autó „megállt”, a 39.6-os cikkely szempontjából bizonyító erejű. A versenyirányítás tisztázta, hogy ez a kifejezés a rendszerben használt standard nyelvezet része, és ezért nem azt közvetítette, amire az Aston utalt. Láthattunk erre egy példát Alexander Albontól a 2022-es montreali versenyen, ahol 40 másodpercre megállt, majd újraindult anélkül, hogy bármelyik csapat panaszt tett volna, és az üzenetküldő rendszer hasonlóan azt mutatta, hogy az autó „megállt”. Tehát nem gondoltuk, hogy az üzenetküldő rendszer a versenyirányítás döntését jelzi a 39.6-os cikkelyt illetően.
j. A sportágban tehát egyértelmű a korábbi gyakorlat, miszerint ezt a szabályt úgy értelmezték, hogy az autó újraindulhat és folytathatja a versenyt, amennyiben ehhez nem kapott külső segítséget.
k. Megkaptuk a 2023. július 28-án Spában, Belgiumban tartott F1 Bizottsági ülés jegyzőkönyvét is, ahol a 39.6-os cikkelyt külön megvitatták. Az ülésen többek között a következő következtetésre jutottak: „Megállapodás született arról, hogy a 39.6. cikkelyt kiegészítik a külső segítséggel.”
l. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy a 39.6-os cikkely fenti módosítása valójában nem történt meg, ezért nem támaszkodtunk ezekre a jegyzőkönyvekre azon túl, hogy megjegyeztük, hogy legalábbis az aznapi ülésen részt vevők között egyetértés mutatkozott, amely összhangban volt a versenyfelügyelet által elfogadott megközelítéssel.
m. A fenti körülmények között, figyelembe véve a számos olyan példát, amikor az autók különböző hosszúságú megállást követően újraindulhattak, és folytathatták az adott edzésen a részvételt, úgy ítéltük meg, hogy a versenyirányítás által hozott döntés nem állt ellentétben a korábbi gyakorlattal, és nem sértette a 39.6-os cikkelyt.
n. Úgy ítéltük meg, hogy még ha a 39.6-os cikkely szó szerint megfogalmazása ennél szigorúbb következményt is indokolna, a sportág eddigi következetes gyakorlata nem indokolta, hogy mi, versenyfelügyelők felülbíráljuk a versenyirányítás által gyakorolt mérlegelési jogkört.
