Nagy tervekkel vágott neki a Spanyol Nagydíjnak Lewis Hamilton, egyedüliként várva a piros lámpák kialvását a közepes keveréken. Hogy mi lett volna ebből a taktikából, azt már sosem tudjuk meg, a hétszeres világbajnok számításait ugyanis keresztülhúzta a Kevin Magnussennel történt ütközés, ami miatt a mezőny végére esett vissza.
Jókora lemaradásában már a futam feladását fontolgatta, a Mercedes azonban rábeszélte, hogy ne foglalkozzon a motorral, és menjen tovább. Így is tett, és a stratégiai játék végül valóban visszajuttatta őt a legjobb tízbe; a verseny végére ez legjobb öt lett, George Russellt követve a negyedik helyen haladt a kockás zászló felé, azonban szivárgás miatt végül vissza kellett vennie, és így Carlos Sainz elroboghatott mellette.
Hamilton ennek ellenére nem búslakodott, a futam után nyoma sem volt rajta a pesszimista versenyzőnek, aki a karambol után egyezkedett a csapattal. „Nagyon boldog vagyok. Nyilván egy simább versenyben reménykedtem, de aztán jött az a probléma az elején, és harminc másodperces lemaradásba kerültem. Látva, hogy akkor hol voltam, lehetetlennek tűnt, hogy pontot szerezzek. Azt mondtam, ez kizárt!” – idézte fel érzéseit. Végül mégsem bánta meg, hogy hallgatott csapatára. „A folytatás szuperoptimista dolog volt, de mindent beleadtam, és jól jöttünk ki belőle.”
Beszélt arról is, mennyire értelmetlennek látta a Mercedes kérését elsőre – most azonban úgy érzi, erősebb, mint korábban. „Akkor arra gondoltam, hogy az egész versenyen csak azért használnám a motoromat, hogy a 15. helynél is rosszabb pozícióban körözzek, és egy esetleges büntetés is ott lógott a levegőben. De végül itt végeztünk, és ez is csak azt mutatja, hogy sosem szabad feladni. Én is épp ezt csinálom. Ez most a győzelemnél is jobb érzés!” Az ominózus incidensről is szólt néhány szót, nem teljesen értette, hogyan került Magnussen hirtelen mellé. „Én csak autóztam egy normális íven, belül voltam, ő pedig a semmiből tűnt fel.”
Toto Wolff szerint e nélkül az eset nélkül Hamilton bőven a Red Bull és a Ferrari ellen vívhatott volna, nem kevesebbért, mint a győzelemért. A brit biztos benne, hogy hamarosan eljön az ő idejük, hiszen valóban előreléptek. „Sokat fejlődtünk, a versenytempó sokkal-sokkal jobb volt. Ez nagyszerű jel, úgy tűnik, a jó irányba indultunk el” – bizakodott.
