De onnantól, hogy megtörtént az átstrukturálás, még mindig évek kellettek ahhoz, hogy igazán ütőképes erőforrással álljanak elő a japánok. Már a teljes 2014-es szezon közben hivatalosan is tudni lehetett, hogy a következő évadban újra összeáll a McLaren-Honda páros. Mindenkinél beugrottak az 1988 és 1992 közötti emlékek, amikor az öt közös évből négyszer a wokingiak diadalmaskodtak, így komolyak voltak az elvárások.
Az autó azonban elképesztően gyenge lett, a Honda annyira nem érzett rá eleinte a hibrid-erőforrások követelményeire, hogy szinte már megszokott kép volt, hogy Alonso vagy Button a pálya szélére parkolja autóját edzésen vagy verseny közben, ha egyáltalán el tudott indulni a konstrukció.
2015, Honda (egy istállóval): 27 megszerzett pont (6 pontszerző hely), 0 dobogó, 0 győzelem, legjobb eredmény: 5. hely
A következő évben már egy fokkal jobb formával jelentkezett a japán gyártó, bár a motor még mindig elég lassú és megbízhatatlan volt, a rendszeres pontszerző helyek és a jóval kevesebb kiesés miatt úgy tűnt, lassacskán ráleltek Sakurában a fejlődés útjára. Még mindig nem küzdhettek Alonsóék reálisan a dobogóért, de már egyetlen olyan futam sem akadt, ahol mindkét McLaren kiesett volna.
2016, Honda (egy istállóval): 76 megszerzett pont (17 pontszerző hely), 0 dobogó, 0 győzelem, legjobb eredmény: 5. hely
Magabiztos nyilatkozatok, hatalmas fogadkozás 2017-re, majd óriási bukás. Az új alapokra helyezett, teljesen áttervezett motor már a tesztek során csődöt mondott, az erőforrás öt-hat kör alatt a nagy rezonancia miatt saját magát tönkrerázta a pályán, így sebtében kellett újratervezni a következő hónapokban. Itt már hatalmas törés keletkezett a McLaren és a japán gyártó között, amely ugyan az év vége felé már hébe-hóba mutatott valamit, de a wokingiak már szabadulni akartak a fejlődni képtelen japánoktól. Ez sikerült is, egy ideig úgy tűnt, a Honda csapat nélkül marad és szégyenszemre kivonul az F1-ből, de végül nyár végén a Toro Rosso kopogtatott a Hondánál és szolgálatra jelentkezett 2018-tól. Utóbb már tudjuk, hogy ez mindkét fél számára egy kiváló együttműködés kezdete lett, de ez akkor még nem látszott.
2017, Honda (egy istállóval): 30 megszerzett pont (8 pontszerző hely), 0 dobogó, 0 győzelem, legjobb eredmény: 6. hely
2018 lett az újjászületés éve, bár az eredményekben ez még csak mérsékelten látszódott eleinte, de a japánok az előző évi teljes átstrukturálásnak (ekkor került a projektnél vezető pozícióba például Toyoharu Tanabe is, akiről Gerhard Berger azonnal megmondta, hogy az ő vezetésével a Honda megindul majd felfelé) szép lassan elkezdték érezni a pozitív hatásait. Az erőforrás egyre többször volt képes villantani a második félévben, Pierre Gasly pedig Bahreinben negyedikként végzett. A Toro Rosso (néha mindkét) pilótája egyre gyakrabban került be az időmérőkön a Q3-ba. A megszerzett pontok száma még nem tükrözi igazán a fejlődést, de a japánok pénzt és energiát nem kímélve fejlesztettek éjt nappallá téve és egyre többen érezték, talán nem is tett rossz lóra a Red Bull, hogy az év közepén 2019-től érvényes motorszállítói szerződést kötött a Hondával.
2018, Honda (egy istállóval): 33 megszerzett pont (8 pontszerző hely), 0 dobogó, 0 győzelem, legjobb eredmény: 4. hely
A Red Bull oldalán megtörtént a teljes áttörés, egy sokkal megbízhatóbb és jóval ütőképesebb erőforrással jelentkezett a Honda, eljöttek az első futamgyőzelmek és rendszeres dobogós helyek. A Toro Rosso is óriásit ugrott előre, kétszer is dobogóra tudott állni a Kvjat-Gasly-páros. Érezhető volt, hogy a Honda végre rátalált a megfelelő útra, Max Verstappen például egyéniben már mindkét Ferrari-pilótát le tudta győzni, de a Mercedes önerőből még mindig nagyon messze járt.
2019, Honda (két istállóval): 417+85=502 megszerzett pont (36+20=56 pontszerző hely), 9+2=11 dobogó, ebből 3 győzelem, legjobb eredmény: 1. hely
A Mercedes 2020-as, elképesztően domináló rakétája ellen nem volt orvosság, a Red Bull-Honda számára annyi siker maradt, hogy egyértelműen és magasan a második erővé nőtt, az erőforrás nem volt gyenge, de a Mercedeshez képest mérföldekkel maradt el. Verstappen így is összehozott két, Pierre Gasly pedig egy futamgyőzelmet, ami az AlphaTaurival óriási bravúr volt és meg is mutatta a Honda erejét. A világbajnoki címhez azonban még mindig nem volt köze az energiaitalosoknak.
2020, Honda (két istállóval): 319-107=426 megszerzett pont (24+17=44 pontszerző hely), 13+1 dobogó, ebből 2+1 győzelem, legjobb eredmény: 1. hely
Így érkeztünk el a 2021-es szezonhoz, amikor is a Red Bull főtanácsadója már a téli tesztek idején merész kijelentést tett, miszerint az autó idén egyértelműen a világbajnoki címért lesz harcban Max Verstappennel, a bajnoki cím sem kizárt. És ezúttal igaza lett Helmut Markónak! Ennek egyik legfontosabb összetevője volt az eddigieknél sokkal ütőképesebb és megbízhatóbb Honda-motor, ne feledjük, hogy Verstappen autója az évad során egyszer sem mondta fel a szolgálatot, ez pedig döntőnek bizonyult.
Mindkét hondás istálló a hibridérában messze a legtöbb pontot gyűjtötte (az eddigi évekhez képest) és még úgy is sikerült a holland ásznak megnyernie a trófeát, hogy Bakuban a magabiztos győzelem felé haladva defektet kapott és nullázott, Silverstone-ban az élről lökte ki őt Lewis Hamilton, újabb nullázás. A Hungaroringen pedig Valtteri Bottas biliárdozta ki a rajtnál mindkét Red Bull-pilótát és bár Verstappen a sérült autóval is tudta folytatni, csak egy gyenge 9. helyre futotta.
A meg nem erősített információk szerint pedig a 2022-es versenyautó még jobb lehet a Red Bullnál, mint a tavalyi, úgyhogy Max Verstappen feltétlenül esélyes lesz az újabb sikerekre.
2021, Honda (két istállóval): 585,5+142=727,5 megszerzett pont (35+22=57 pontszerző hely), 23+1 dobogó, ebből 11(!) győzelem, legjobb eredmény: 1. hely, egyéni világbajnoki cím
