Robert Kubica mindent megpróbált, hogy megtalálja a pozitívumokat abban, hogy újonc csapattársa sokkal jobb napot fogott ma ki nála. „A nap végére igaz, hogy nagy lett a különbség, sőt, már a harmadik szabadedzésen is az volt, de attól függetlenül én elégedett vagyok az autóval, még ha a tempó nem is volt meg. Ha a fele lenne is a lemaradásom, az is jelentős lenne. Mindenki elmegy a határig, és nem volt különösebb problémám az autóval. Úgy néz ki, ebből az autóból ma ennyit lehetett kihozni. Nyilván nem érezzük ugyanazt George-dzsal, 1,3 másodperces különbségnél nem is elvárható ez.”
Nyilván a beállítások sem voltak teljesen ugyanazok. „Valamennyire mindig mindenki elmegy az alaptól afelé, amerre ő jobban érzi magát a beállításban, nem volt ez másképp most sem. Sok múlik az autó egyensúlyozásán, de egyébként a beállítások nem különböznek annyira. Az egyensúlyban van a legnagyobb különbség, egyébként kevés dolgon lehet akkorát változtatni. Minden azon múlik, ki mennyire érez rá az autóra és arra, hogy mennyire tapad. Mondom, az egyensúllyal nem volt semmilyen különösebb probléma.”
Kubica nem esik kétségbe: „Volt már olyan, hogy messze voltam a többiek tempójától, és az sem befolyásolna sokat a dolgon, ha most csak feleennyi lenne a lemaradásom. Meg kell értenünk, mi történt, miért nem volt meg a tapadásom, de ennyin múlik az egész.”
„Közelebb vagyunk most a többiekhez, mint eddig, de meg kell várnunk a többi versenyt, hogy lássuk, ez tendencia lesz-e. Jó látni, hogy hozni tudtunk új alkatrészeket, a cél pedig az, hogy előrébb tudjunk lépni a jövőben innen” - utalt arra a lengyel, vajon egyszeri-e a feltámadás, legalábbis Russell részéről, vagy tartósan fel tudnak-e zárkózni a középmezőny végéhez.
