George Russell a papírformának megfelelően legyőzte az időmérőn rutinos lengyel csapattársát, Robert Kubicát, a rajtnál viszont visszaesett mögé. Ezt követően aztán Russell kiállt kemény gumikért a bokszba, majd innentől a bokszkiállással nem is kellett a taktika miatt foglalkoznia - azzal annál inkább, mi történik előtte.
Előbb a verseny legelején Charles Leclerc kapott defektet a túl agresszív előzési kísérlete után, majd nem sokkal később Antonio Giovinazzi találta el Robert Kubicát - mindkét incidens jól jött ki végül Russellnek, és Russell szerint meg is volt az esély arra, hogy jó eredményt érjenek el.
„Még ennél is jobb eredményt érhettünk volna el” - sajnálkozott Russell. „Sajos valaki összerázta az egész csapatot és feltartottak minket, de volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, Carlos Sainz elé jöhetünk ki a hatodik helyre. A magam részéről ettől függetlenül boldog vagyok a verseny kimenetelével, mert bár nem harcoltunk igazán senkivel semmiért, szerettem volna, ha azt hihetem, hogy mégis, így is álltam hozzá. Próbáltam mindig a határon menni, hogy ha arra kerül a sor, készen állhassak. Mindent beleadtam, és azt gondolom, nem is mentem rosszat.”
Kubicának a másik Williamsben már nem sikerült ennyire jól a verseny, szerinte a monacói pálya még inkább ráerősített a Williams gyengeségeire. Russell ezzel nem ért egyet, legalábbis nem tapasztalt sokat belőle. „Én elégedett voltam az autó teljesítményével. Azt nem akarom mondani, hogy túlteljesítettünk, de mindenképp kihoztuk a lehetőségeinkből a maximumot. Volt egy időszak, amikor a mérnököm szerint ugyanolyan időket mentem, mint az élen álló.”
