A felettébb gyenge és nehezen vezethető FW42-es nagy fejtörést okoz egyelőre George Russellnek és a visszatérő Robert Kubicának is. Nehéz lehet ilyenkor az igazi motivációt is megtalálni, amikor egy istálló annyira utolsó, hogy mindenki mástól több, mint egy másodperc a lemaradása körönként, márpedig a grove-iaknál ez a helyzet.
Szombaton a kvalifikáció végén némi rizikót vállalt a lengyel és ez nem jött be, a nyolcas kanyarban csúnyán a falhoz vágta versenyautóját, így a szerelők péntek után szombaton is komoly extra feladatot kaptak, hogy megjavítsák a Williams-Mercedest a rajtig (az első napon Russell autóját egy csatornafedél tette tönkre). Ez sikerült is (a bokszutcából rajtolhatott), de kevés híján már a második kanyarban be is fejezte a versenyt Kubica. Szerencséjére, hajszállal megúszta, utána rögtön óvatosabb is lett.
„Nem volt könnyű verseny, saját magamnak tettem még nehezebbé azzal, hogy az időmérőn a falnak ütköztem. Majdnem sikerült megismételnem másnap is a legelső fékezési ponton, ez viszont nagyon jó figyelmeztetés volt nekem. Sajnos egész hétvégén gondjaim voltak a fékekkel, a pedál lenyomásakor az autó mindig elkezdett húzni az egyik irányba” – emlékezett vissza Robert Kubica.
„Vettem a lapot, ébresztőként hatott rám ez a probléma, onnantól már csak haza akartam hozni az autót. Nem volt egyszerű, mert az első körökben egy vonatban voltam, más versenyzőket követtem, ilyenkor pedig nem annyira magabiztos az ember. Közel vannak a falak, nem jó a tapadásunk, nem túl kényelmes így vezetni.”
„Maradjunk pozitívak, sikerült befejeznünk ezt a hosszú versenyt, köszönet a csapattagoknak, hogy erre képesek lehettünk” – tette hozzá a lengyel. A Williams számára egyelőre irreális pontszerzésben gondolkodni, ahhoz óriási mértékben gyorsulnia kell az autónak, hogy egyáltalán felmerüljön a gondolat, hogy az első tízbe kerülhetnek.