A kétezres évek elején olyan dominanciát mutatott a vörös istálló, amilyet mostanában a Mercedestől láthatunk. A sikerek azonban nem jöttek csak úgy maguktól, igencsak magas hegyet kellett megmászni hozzá. 1992-ben és ’93-ban például az autó lépten-nyomon lerobbant és a dobogós helyezések is csak szerencsével jöttek össze. Előbbi évben mindössze huszonegy, a következő szezonban huszonnyolc egységet gyűjtött a Scuderia.
Az első, nagyobb ugrást a rákövetkező szezon hozta meg a Ferrarinak, három ínséges év után végre futamot nyertek (kis szerencsével több is lehetett volna), a megszerzett hetvenegy pont pedig önmagáért beszél, ami a fejlődést illeti. Michael Schumacher érkezéséig azonban a vörös autók inkább középszerűek voltak, néha egy-egy kicsúszott győzelemmel.
Luca di Montezemolo, a Ferrari akkori elnöke szerint a német legenda érkezése örökre megváltoztatta az istálló DNA-ját, hosszú, kemény munkával érték el, hogy példátlan sikersorozatot produkálva, 2000 és 2004 között zsinórban ötször koronázzák királlyá a csapatot és Michael Schumachert.
Az aranykorszak óta inkább ezüstkorszak köszöntött a gárdára, 2007-ben utoljára még Kimi Raikkönennek sikerült a világbajnoki címet megszereznie, azóta viszont csak második helyek jutottak Felipe Massa, Fernando Alonso és Sebastian Vettel révén is. Schumacher korábban mindenkit magával ragadott.
„Ha eltekintünk kivételes tehetségétől, amit a kormánykerék mögött kamatoztatott, az egész csapaton otthagyta a kéznyomát. Mindig kiegyensúlyozott maradt még a nehezebb időszakokban is” – nyilatkozta Luca di Montezemolo a Quotidiano Nazionale című lapnak.
„Ma már mindenki csak a győzelmekre emlékszik, ám öt évre volt szüksége ahhoz, hogy elérjen odáig. Rengeteg vereségen és vitán kellett keresztülmennie ehhez. Lenyűgözött, mennyire mániákusan odafigyelt a részletekre. Schumival pedig az ember rájött, hogy akár a legkisebb részlet is alapvető fontosságú lehet” – tette hozzá az olasz vállalat egykori elnöke.
