Az 1988-ban egészen kirívóan dominálta a száguldó cirkuszt a McLaren-Honda. Négy szezon alatt ráadásul három különböző motorral. Zsinórban négy világbajnoki címet szerzett Ayrton Senna és Alain Prost, elsőként a Honda turbómotorjával, majd a japán gyártó V10-es szívójával kétszer (Prost, Senna sorrendben), majd a brazil legenda a csúcsra vezette a V12-es egységet is.
Ebből azonban csak az 1988-as eset volt igazán meggyőző, abban az évben 16 futamból 15 győzelmet aratott a wokingi istálló, természetesen az egyéni rangsor első két helyét is megszerezte a zseniális páros. 1989-ben már finomodott a fölény, bár újfent meglett az egyéni első két pozíciója, de már nyertek futamokat a Williams, a Benetton és a Ferrari autóival is (kettőt, egyet és hármat). 1990-ben Alain Prost átült a Ferrariba és megtörte az egyeduralmat összetett ezüstérmével, Berger ráadásul csak negyedik lett végül a másik McLarennel. A Williams és a Ferrari mindkét, a Benetton egyik pilótája szintén aratott sikert Sennán kívül. Egy évre rá is meglett a világbajnoki cím, de a Williams-Renault, különösen Nigel Mansell már komoly veszélyt jelentett, a brit is második lett év végén. 1992-ben a McLaren lekerült a trónról.
A Williams következett, 1992-ben óriási, de még 1993-ban is nagy fölénnyel lett világbajnok Mansell, majd Prost, de 1994-ben és 1995-ben Michael Schumacher megszakította a grove-iak uralkodását Benettonjával. 1996-ban és 1997-ben újra a csúcsra jutott a Williams, de csak előbbi évben teljesített magasan a riválisok felett. Ugyan Villeneuve ’97-ben megnyerte a világbajnoki címet, de dominanciáról nem beszélhetünk, mivel Schumacher kis híján legyőzte a Ferrarival, de győzött mindkét McLaren-pilóta is az évben, sőt kis híján Damon Hill is az Arrows-Yamahával. 1998-tól pedig rendkívül visszaesett a címvédő istálló.
A Ferrari ideje 2000-ben jött el, amikor Michael Schumacher saját harmadik, az olaszoknál pedig első címét szerezte. 2001 és 2002 ismét a német zseniről szólt, a Ferrari pedig szó szerint uralta a Formula-1-et. Egy évre rá azonban rés támadt a pajzson, a riválisoknak bejött a Michelin abroncs és kevés híján legyőzték Schumachert. Az (akkor még csak hatszoros) világbajnok kettő ponttal nyerte csak a címet Kimi Raikkönen előtt, a McLaren és a Williams-BMW is komoly kihívást jelentett a vörösöknek, de többször beleszólt a Renault is. 2004-ben ismét egy fölényes év következett, utána azonban a Renault átvette az irányítást.
Mint láthatjuk, egyszer sem sikerült olyat produkálnia egy istállónak, hogy úgy szerzi meg zsinórban négyszer a világbajnoki címet, hogy mindannyiszor a konstruktőri győzelem is megvan, kiegészülve azzal, hogy háromszor második, egyszer pedig harmadik helyen végez a csapat másik pilótája. A tökéletes mérleget csak Bottas bronzérme rontja el kissé, de a Mercedes teljesítménye így is elképesztő az elmúlt évtizedeket nézve. Legutóbb Vettel és a Red Bull is négyszer jutott zsinórban a csúcsra, de ebből csak a 2011-es és a 2013-as, végső győzelme volt igazán elsöprő.
