1. Lewis Hamilton karrierje második világbajnoki címét szerezte, ezzel ő lett a 16. versenyző a sportág történetében, aki legalább kétszer a csúcsra ér. Mivel a Formula-1 65 éve alatt 32-en szereztek világbajnoki címet, Hamilton sikere azt jelenti, hogy a győztesek pontosan fele nyert egyszer, és a fele egynél többször.
2. A 65 év során mindössze 11. alkalommal fordult elő, hogy egy pilóta a szezonzáró megnyerésével szerzi meg a bajnoki címet. Az első két bajnoki cím így dőlt el, aztán viszont több mind egy évtizedig nem ismétlődött meg ez. Két többszörös bajnok van, aki az összes címét így szerezte, Graham Hill és Mika Hakkinen (kettőt-kettőt), sokan vannak viszont, akik egyet sem, így Michael Schumacher és Ayrton Senna – igaz Schumacher a hétből ötször, Senna pedig mindhárom alkalommal már a szezonzáró előtt megszerezte a koronát.
3. Hamilton tizenegy versenyt nyert idén, összes győzelme egyharmadát ebben a szezonban érte el. Összesen 33 sikernél jár, amivel megelőzte Fernando Alonsót, és az örökranglista ötödik helyére lépett elő, az aktív pilóták közül pedig a második helyen áll Vettel mögött. Alonso nemrég még a negyedik volt az örökranglistán, most már csak a hatodik, ezen a McLaren-Hondával próbálhat meg javítani.
4. A bajnok 11 győzelme egyúttal azt is jelenti, hogy ő lett a harmadik versenyző a sportág történetében, aki egy évben tíz győzelem fölé jut. Ez már ötödször fordul elő a sportág történetében, de először történik meg, hogy nem német versenyző éri el: Schumacher és Vettel 2-2 alkalommal lépte túl a tízet. Összesen 13-szor történt meg egyébként az, hogy legalább nyolcszor nyer valaki egy idényben, mindössze kétszer nem német vagy brit „követte el” ezt: 1988-ban Senna, 1998-ban pedig Hakkinen jutott nyolcig, Schumachernek hatszor, Vettelnek kétszer, Hamiltonnak, Mansellnek és Damon Hillnek pedig egyszer sikerült ez.
5. Mindössze ötödik alkalommal fordult elő az, hogy csak három pilóta nyerjen futamot egy szezon során, hiszen Hamilton 11 győzelmén túl a maradék nyolcon Rosberg és Ricciardo osztozott meg 5-3 arányban. 1950-ben és 1952-ben a jóval rövidebb szezonok sikerei szintén három versenyző közt oszlottak meg, ráadásul úgy, hogy ebben még a nem F1-es szabályok szerint futott Indy 500 győztese is benne van. 1963-ban Surtees németországi sikere akadályozta meg, hogy Clark és Graham Hill mindent vigyenek, míg 1988-ban Gerhard Berger Monzában nyert, miután Senna a hajrában ütközött a Williamshez beugró Schlesserrel.
6. Összességében a Mercedes hihetetlen fölénye jellemezte az évet, 16 győzelmük rekordot jelent, bár azt hozzá kell tenni, hogy az eddigi csúcsokat rövidebb szezonokban állították fel (McLaren 1988: 15/16; Ferrari 2002: 15/17; Ferrari 2002: 15/18). A legtöbb pole rekordját beállította a csapat, 19-ből 18-at szereztek éppúgy, mint a Red Bull 2011-ben. Mivel Ausztriában Massa szintén Mercedes-erőforrással szerezte meg az első rajtkockát, 1969 óta először fordult elő, hogy minden egyes időmérőn ugyanaz a motorgyártó repítette a pole-pozícióst az első helyre, akkor a Cosworth volt ilyen domináns.
7. Harmincnégy év után először fordult elő, hogy se a McLaren, se a Ferrari nem nyert futamot, azelőtt pedig majd fél évszázada, 1967-ben történt ilyesmi. Történelmi mélypontra jutott a Sauber is, akik 1993 óta íródó történetük során először maradtak pont nélkül egy teljes szezonban. A négyszeres világbajnok Vettel szintén nem szívesen emlékszik majd erre az évre, hiszen ez volt az első teljes szezonja, amikor se futamgyőzelmet, se pole-t nem ért el. Hamiltonnak ellenben továbbra is megvolt minden idényében mind a kettő, immár sorozatban nyolcadszor.
8. A 2010-es Abu Dhabi Nagydíj óta először tegnap mondhattuk el, hogy nem Sebastian Vettel a Formula-1 világbajnoka. „Uralkodása” 208 és fél hétig, azaz 1460 napig tartott, ami a harmadik leghosszabb volt az F1 történetében. Michael Schumacher 1812 napig, Juan Manuel Fangio pedig 1518-ig volt bajnok.
9. A dupla pontok végül csak egyetlen helyen szóltak bele érdemben a bajnokság végeredményébe: Sergio Perez ennek köszönhetően előzte meg Kevin Magnussent és Kimi Raikkönent, s jutott be a legjobb tízbe karrierje során másodszor – Raikkönen viszont először szorult ki onnan, igaz, ő a duplázás nélkül is csak a 11. lett volna. Érdekes, hogy Perez azon kevés versenyző egyike volt, aki pozitívan nyilatkozott az új szabályról a szezon előtt.
10. A McLaren versenyzői mindenki másnál több kört tettek meg idén: Jenson Button 1120-at a maximális 1134-ből, míg Kevin Magnussen 1111-et. Button két versenyt adott fel a hajrában, Bahreinben és Szingapúrban, míg Magnussen egyedül Szahírban esett ki. A legkevesebb kört a Caterhamhez Spában beugró Andre Lotterer teljesítette: szám szerint egyet. Szerencséjére így sem az övé a legrövidebb F1-es karrier, hiszen Marco Apicella 1993-ban Monzában csak az első kanyarig jutott élete egyetlen F1-es futamán.
+1. Karrierje negyedik idényében harmadszor is Pastor Maldonadót büntették meg a legtöbbször, összesen 10 alkalommal kapott rajtrács-, stop&go vagy utólagos büntetést. A büntetőpontlistán holtversenyben zárt az első helyen a caterhames Marcus Ericssonnal.
Az F1Fanatic írása nyomán
