Elégedetten tekint vissza az elnök a mögötte álló első elnöki ciklusra az eredmények szempontjából?
Rengeteg minden történt velünk az elmúlt négy évben, és a magyar autósportban is. Célokat tűztünk ki magunk elé, hogy reformot hajtsunk végre, hogy a 21. század követelményeinek megfeleljünk, melyekkel, azt gondolom, nagyon jó úton haladtunk. Eredményeket nem is kívánhattunk jobbakat, mint amik az elmúlt években születtek. És büszkén mondhatom, hogy a magyar autósport és versenyzői a világ térképére most már felkerültek.
Voltak-e olyan feladatok, amelyekre nem számított, amikor elnöknek választották? Találkozott-e olyan kihívással, amely nehezebbnek bizonyult a vártnál, vagy igazán nehéznek? Melyek voltak ezek?
Azt gondolom, hogy amikor valaki az elnöki székre pályázik, az elnöki széket célozza meg magának, akkor nem tudhatja, hogy mi vár rá igazából. Látni kívülről, hogy a sportágban lehet jót tenni és lehet jobbá tenni. De arra, hogy a napi feladatok mivel járnak és mennyi energiát vesznek el, senki nincsen bizonyára felkészülve. Nekem sem volt mentorom, olyan útmutatóm, aki elmondta volna azt, hogy ha januárban megválasztanak, mi fog történni az első munkanapon. Gyakorlatilag magamnak kellett saját bőrömön mindent tapasztalnom. De én szeretem a kihívásokat, és mivel az autósportból jöttem én is, szeretem, hogy ha felállok a rajtrácsra, akkor küzdjek azért, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Én azt gondolom, hogy ezt a csapatommal és a magyar autósporttal közösen sikeresen értük el.
Mit tart konkrétan a legnagyobb eredménynek, ami az elmúlt négy évben történt a magyar autósport, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség körül?
Ha a mi munkánkat vesszük figyelembe, azt fontos megemlíteni, hogy négy év, bár hosszú időnek tűnik, visszatekintve azért elég hamar elsuhant mellettünk. A negyedik év volt az, a mostani 2018-as, amikor, azt gondolom, beért a munkánk, beért sok olyan feladat, amit kitűztünk célul. Volt egy kormánybejelentés, ahol Szabó Tünde államtitkár asszonnyal bejelentettünk egy új motorsportcentrumot, egy új beruházást, amelyet a kormány kíván megvalósítani a jövőben. Bejelentettük a rali Európa-bajnoki futamot, és Szabó Tünde volt az, aki személyesen azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy úgy érzi, a magyar autósport új lendületet kapott. Ezek az eredmények, és ezek a gondolatok, vélemények, azt gondolom, hogy mind pozitívak, és ezen kell tovább dolgozni.
Van-e, volt-e olyan kihívás, amelynek nem sikerült a végére érni a négy év alatt? Mik lesznek a következő ciklus, a következő elnök legnagyobb feladatai?
Talán végére érni ennek soha nem lehet. Mindig jönnek új feladatok és kihívások, új lehetőségek, amelyekkel megpróbál az ember élni. Nem is gondolnám azt, hogy a négy év elég volt arra, hogy ezeknek mind megfeleljünk. Szerettünk volna több nemzetközi versenyt Magyarországon, ez megvalósult. Azt gondolom, még mindig nyitott a kapu, hogy még több versenyt hozzunk ide Magyarországra, például a parádsasvári hegyi versennyel komoly célunk, hogy hegyi Európa-bajnoki futamot szervezhessünk, vagy ralikrossz Európa- vagy világbajnoki futamot hozzunk ide. Azt gondolom, most már a magyar gokartsport is megérdemelné, hogy visszatérjen hazánkba egy Európa- vagy világbajnokság, vagy világkupa-sorozat döntője.
Elkanyarodva a hazai feladatoktól, tavaly megválasztották egy nemzetközi tisztségre is, az FIA offroad bizottsága elnökének. Milyen lépcsőkön lehetett ebbe a pozícióba eljutni, és milyen teendői vannak a Nemzetközi Automobil Szövetségnél?
Fontos elmondanom, hogy amikor 2014-ben először elnökségi tagnak választottak az MNASZ-nél, majd elnöknek 2015-ben, akkor nem volt határozott cél, hogy nemzetközi porondon és a nemzetközi szövetségben pozíciókat kapjak. Fontos volt számomra, hogy az FIA-ban és a nemzetközi sportpolitikában növeljük a befolyásunkat, több sportszakmai szakember dolgozzon ott, és ennek tükrében elkezdtem nagyon sok eseményre, konferenciára eljárni. Itt tapasztaltam, hogy minket, magyarokat sokra tartanak a jó rendezvényeink, jó rendezőink miatt. Jelenleg kilenc bizottsági tagunk van az FIA-n belül, ami hatalmas elismerés a magyar autósportnak, számos homologizációs eseményre, például ha külfölden egy új pályát bevonnak a Forma-1-be, minket hívnak. Mikor az ember ezekre az eseményekre jár és kapcsolatokat gyűjt, valószínűleg meglátják benne a potenciált, meglátják azt, hogy Magyarországnak vannak értékei, több is, mint eddig gondolták. Ennek kapcsán jött a felkérés a 2017-es év végén személyesen Jean Todttól részemre, hogy vegyek részt a nemzetközi munkában kicsit erősebben, legyek a nemzetközi offroad bizottság elnöke, és próbáljam a ralikrossz-világbajnokságot és az autókrosszt kicsit magasabb szinten felügyelni. Aztán 2018 végén érkezett egy másik felkérés, hogy vállaljam el a közép-európai zóna alelnöki pozícióját. A zóna 15 országgá nőtte ki magát, mi pedig próbáljuk a zónakupát kicsit élhetőbbé és színvonalasabbá tenni azzal, hogy belső, talán északi és déli bajnokságot hozunk létre.
Megfogalmazódik sokakban, hogy önmagában is nagy feladat ez a két plusz tisztség. Nem vesz el energiát a hazai szövetség irányításától?
Nem, fiatal vagyok, motivált! Eddig is jártam zónaülésekre, és azt gondolom, hogy azok az eredmények, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk a nemzetközi tisztségekkel, és az, hogy meghatározó szerepet töltünk be a zónabajnokságban is, mind segítik a magyar szövetség és a magyar versenyzők helyzetét. Én nem érzem, hogy ettől kevesebb vagyok itthon, sőt azt érzem, hogy nemzetközi szinten és az FIA-ban olyan dolgokat látok, amelyeket át lehet ültetni a magyar szövetség életébe, és ezzel fejlődünk, jobbá tesszük a magyar autósportot. Úgyhogy ezek a pozíciók mind segítséget jelentenek abban, hogy a magyar autósport jobb legyen.
2018-ban ifj. Érdi Tibor és Papp György ERC2-es címvédésén kívül igazán kimagasló autósport-eredmény nem született a határokon túl, mégis azt mondja, hogy emelkedik versenyzőink ázsiója. Hogy látja, ez egy kivételes év volt, és a grafikon, amely a jó eredményeket mutatja, továbbra is felfelé fog haladni, mint az előző szezonokban?
Ebben nem értek teljesen egyet, mert ha csak a számokat nézzük, és azt, mely bajnokságokban hányadikok lettek a versenyzőink, akkor valóban igaz lehet, hogy sokkal több bajnoki dobogón láthattunk magyarokat a tavalyelőtti évben, 2017-ben, mint 2018-ban. De ugyanakkor egyénileg, a futamok egyéni számait nézve rengeteg jó eredményünk volt, nagyon sokszor álltunk dobogón, Michelisz Norbert hozta az eredményeket, Herczig Norbert, aki kijutott az ERC-re, egyénileg szintén nagyon jó helyezéseket ért el, Tassi Attila, Nagy Dániel, Kiss Norbert is sorra hozta a várt futamokat, a magyar lobogó ott volt a dobogó felett nagyon sokszor. De bajnokságokról van szó, amelyekben mások ellen versenyzünk. Úgy láttam, idén inkább szerencsétlenebbek voltak a versenyzőink, nagyon esetben szabálytalanok voltak ellenünk a versenyzőtársak, és inkább ez eredményezte, hogy az év végi számtanban nem ott szerepeltünk, ahol a helyünk lenne, és ahova valók vagyunk. Talán ebből a versenyzők is tanulnak, és a 2019-es év több szerencsét hoz e tekintetben. Én bízom benne, hogy sokkal többet fogunk tudni bemutatni idén. Több versenyző bejelentette már, hogy hol versenyez, várhatjuk, hogy Michelisz Norbert tovább fog küzdeni azért, hogy dobogón álljon év végén, vagy esetleg világkupagyőztes legyen, Herczig Norberttől sok eredményt várunk el a raliban, és a fiatal tehetségektől is számíthatunk arra, hogy idén végre beteljesednek, és meg tudják mutatni, hogy hova való az ő tudásuk, és milyen tehetségesek.
Milyen pluszt hoz a nézők, versenyzők számára, hogy egy Európa-bajnoki futamon indulhatnak el év végén, a Nyíregyháza Ralin? Ezt hogyan lehet leírni, érzékeltetni?
A rali nagyon különleges kérdés, nagyon nagy a rajongótábora idehaza. Nagyon várták tőlünk, hogy idehozzuk az Európa-bajnoki mezőnyt, Európa-bajnoki szintű versenyt rendezzünk. Ezért volt fontos nekünk, hogy 2018-ban az a magyar bajnoki futam, amellyel Nyíregyházán a magyar ralibajnokság lezárult, már az ERC színvonalán legyen megrendezve. Nem volt ez kötelező, megrendezhettünk volna egy 140 kilométeres versenyt is, és nagy valószínűséggel azzal is eljutottunk volna az elvárt célhoz, de fontos volt nekünk, hogy a nézőknek is hozzunk egy látványos versenyt, és hogy egy városi szuperspeciált is meg tudjunk rendezni. Nem voltunk szerencsések az időjárással, köddel, de ettől függetlenül a nézők nagyon élvezték. Profi versenyt szerveztünk, és az, hogy a jövő évben itt lesz az ERC szezonzáró versenye, magyar és nemzetközi versenyzőkkel, azt gondolom, hogy az mind a magyar autósportnak, mind a nézőknek egy hatalmas lehetőség. Tudjuk, hogy az északkeleti-keleti régió hatalmas hagyományokkal rendelkezik a raliban, és nagyon erős a nézői közeg, úgyhogy örömmel várjuk a több tízezer rajongót a pálya szélére és a Zempléni-hegységbe, ahol most is gyönyörű képek készültek a versenyzők küzdelmeiről.
Pletykák szólnak arról, hogy megvalósíthatósági tanulmány készült a Formula-E budapesti futamáról. Erről lehet tudni valami publikusat?
Mindenki láthatja, hogy milyen szinten fejlődik a Formula-E sorozat, és az FIA-nak mennyire fontos. Évekkel ezelőtt, talán már 2016-ban megfordult a fejünkben, hogy tegyünk lépéseket az irányban, hogy jelentkezzünk, mint Magyarország, hogy itt vagyunk és készen állunk adott esetben megrendezni egy Formula-E versenyt. Valóban készült egy tanulmány, amely a kormány kezeiben van, ezt a tanulmányt pedig eljuttattuk az FIA-hoz. Ennek fő gondolata, hogy van egy gyönyörű szép fővárosunk, évről évre megrendezünk egy sikeres, Nagy Futam nevű rendezvényt, ami a belvárosban zajlik, és imádják a budapestiek, imádják a versenyzők, mert nagyon közel kerülhetnek a nézőkhöz. És talán el fog jönni annak az ideje, hogy a Nagy Futam felnőjön egy Formula-E futamra. Azt ugyanakkor látjuk, hogy nagyon erős a jelentkezői létszám az FIA-n belül, nagyon sokan szeretnének Formula-E versenyt rendezni. A jövő nagy kérdése, hogy ugyanezt az FIA hogyan látja adott esetben. A biztos, hogy pozitívan értékelnek minket, pozitívan értékelik a budapesti Nagy Futamot, mert erről is kaptak komoly dokumentációt és anyagot, úgyhogy meglátjuk, hogy a jövőben a Formula-E-ben tudunk-e naptárba kerülni. Határozott cél természetesen ez is.
Az autókrossz-Eb nyirádi futama viszont kiesett a 2019-es naptárból. Mit lehet tudni ennek hátteréről?
Az autókrossz-Eb egy kicsit fájó pont. Talán ez az egyik olyan pontja az elmúlt négy évnek, amire azt kell mondanom, hogy nem örülök neki, különös tekintettel, mivel az FIA offroad bizottságának vagyok az elnöke, és fél éven át mindent megtettem azért, hogy a naptárban maradjon. De ki kell mondani, hogy nem voltak közösek a célok a rendezővel, a pálya tulajdonosával, így nem tudtuk bent tartani naptárban. Azt gondolom, a szakágnak és a sportágnak hatalmas nagy hiány, hogy Magyarországon nem rendezünk Európa-bajnoki futamot, de elkezdtünk azon dolgozni, hogyan fogunk másik pályát alkalmassá tenni arra, hogy akár 2020-ban visszatérhessen hozzánk az Európa-bajnokság.
Van-e bármilyen információja az MNASZ-nek arról, miért nem indult még meg a Hungaroring rekonstrukciója?
A Hungaroring kicsit nehezebb kérdés. Mi mint autósport szövetség a Hungaroringgel nagyon jó szakmai kapcsolatban állunk. Egyek a céljaink, hogy a versenyeket minél magasabb szakmai színvonalon rendezzük meg, és minél több olyan nemzetközi sorozatot hozzunk ide, ahol adott esetben magyar érdekeltség is van. A rekonstrukció egy hatalmas nagy beruházás, nagyon nagy pénzösszeg, én pedig azt gondolom, hogy Gyulay Zsolt mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb megtörténhessen. Látjuk, hogy van szerződésünk a Forma-1-re még további jó pár évre, de ettől függetlenül én is szorgalmazom, és nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb elindulhat az a fajta rekonstrukció, amellyel további hosszú-hosszú évekre bebiztosítjuk magunkat a sorozatokban, és ezen nem csak a Forma-1-et értem, mert fontos számomra a WTCR is, fontos a kamion Európa-bajnokság és a kisebb túraautó-sorozatok.
Jól halad Magyarországon az utánpótlás-nevelés, tervez-e, ha újra lehetőséget kap, változásokat? További pilótákat, új fiatalokat hogyan lehetne bevonni még az autóversenyzésbe?
Az utánpótlás-nevelés mindenképp az elmúlt négy év egyik kiemelt programja volt, és 2018-ra végül is sikerült létrehozni a tehetséggondozó programot. Logikus, hogy versenyzőknek segíthetünk tanácsokkal, segíthetünk útmutatással, de amivel legjobban tudunk nekik segíteni, az anyagi támogatás. 2017 év végén döntöttünk arról, hogy az elmúlt évek pozitív gazdálkodását követően a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségnek nincsen szüksége arra, hogy további vagyont halmozzon fel, így az év végi gazdálkodás eredményét, a következő évben mindig a tehetséggondozó programba fogjuk átrakni. Ez 2017 év végén 12 millió forint volt, amit 2018-ban, egy pályázat keretében kihirdettünk és kiosztottunk 47 versenyzőnek. Kétfajta pályázatra lehetett beadni igényt, az egyik az eredményességi pályázat, ahol nem számított az életkor, a másik pedig kifejezetten utánpótláskorú versenyzőknek, fiataloknak volt kiírva. Nem elég csak az MNASZ gazdálkodásából kijött profitban gondolkodnunk, hanem igenis a kormányhoz kell fordulnunk, és egy sportágfejlesztési program keretein belül kell ennél jóval nagyobb összegekben gondolkodnunk. Ennek egyik előszele volt az EMMI-nél benyújtott pályázatunk, melyen 11 millió forintot nyertünk. Ezzel az összeggel a cél az, hogy versenyzőinket a közép-európai zónakupa irányába próbáljuk segíteni, a versenyre való kijutásukban, illetve nevezési díjukban támogatást nyújtsunk. Ez további 50-60, akár 70 versenyzőnek is segítséget tud nyújtani a következő hónapokban. Ezt követően fogunk nekifutni annak a nagy feladatnak, hogyan tudjuk a kormányt ebben a pozitív gondolatban és lendületben megfogni, és egy nagyobb összegű támogatást kérni.
Soha nem merült fel, hogy a többi látványsport közé emelkedjen az autósport? Tehát a TAO-támogatás nem jött szóba az autóversenyzéssel kapcsolatban?
Nagyon sok esetben gondolkodtunk, és személyes egyeztetést folytattam a TAO-val kapcsolatban, voltam a Parlamentben és a TAO-törvény benyújtójánál. De azt be kell lássuk, hogy nagyon sok sportág van az országban. Mi egy vagyunk a sok közül, és technikai sportágról lévén szó, ez valahogy most nem fog átmenni. Nem leszünk látványsport és nem leszünk tao-sport. Ezt az elkövetkezendő egy-két-három évre mondom. Ezért kellett egy másik irányt megpróbálni, és mint sok esetben, a sikertelen próbálkozás hoz új lehetőséget. Mert ennek kapcsán indult el az a beszélgetés, hogy ugyan TAO-val nem tud segíteni nekünk a kormány, de miért nem gondolkozunk egy sportágfejlesztő programon, amellyel hasonlóképp jól járhatunk. Ennél a pontnál vagyunk most, és én azt gondolom, hogy ennek komoly eredményei lesznek a 2019-es évben.
Egy privát élményről is érdeklődünk, az év végi FIA-díjátadóról. Sokan kíváncsiak rá, de csak a kiváltságosak jutnak el: milyen egy ilyen esemény résztvevőként? Miben volt különleges a szentpétervári gála?
Negyedik alkalommal voltam FIA díjátadó gálán, ami egy grandiózus esemény. A versenyzők és azok a sztárok, akiknek év közben szinte minden mozdulatuk, minden nyilatkozatuk előre megtervezett és jól átgondolt, itt a díjátadó gálán mindig felszabadultabbak, kicsit lazul a hangulat. Ez a szentpétervári díjátadón főleg így volt, Kimi (Raikkönen) és Sebastian (Vettel), meg Lewis Hamilton is nagyon-nagyon egymásra találtak. Egymás melletti asztalnál ültek, aztán átültek egymáshoz, és nagyon jó hangulatban voltak. Egyébként én azt gondolom, hogy ezt a jó hangulatot főleg Kimi lazasága hozta, meg hát a vodkája, de az egy másik kérdés, és szerintem látta mindenki. Ez most egy felszabadult este volt számára, nagyon boldog volt, mi pedig, azért be kell vallanom, hogy jót szórakoztunk. Kicsit féltettük, hogyan fog kimenni és milyen módon fogja átvenni a serleget, mert csúcsosodott a hangulat, pont a díjkiosztó végére, de igazi sportemberek és úriemberek voltak, és hatalmas show-t kreáltak. Láttam az itthoni kommenteket, hogy nem mindenki fogadja pozitívan, ahogyan Lewis felöltözik minden évben. Ő sosem tartja be azt a dress code-ot, ami a meghívón rajta van, és nekünk kötelező betartani, a díjazattak nagy része pedig be is tartja. Ő mindig kicsit egyedi, de látva az elmúlt évek tapasztalatát, ez ott nem annyira kirívó, elfogadható tőlük. Az egész évet végigküzdik hatalmas munkával, itt a díjkiosztón már felszabadultan és baráti hangulatban töltik az estét.
Zárszóként: megfogalmazta-e magában, hogy mivel lenne elégedett, ha ismét bizalmat kapna és még négy évig irányíthatná a szövetséget? Ha négy év múlva itt beszélgetünk, mit tudna elmondani, milyen eredmények tették boldoggá?
Nagyon boldog lennék, ha lenne világbajnokunk vagy világkupagyőztesünk, lenne több Európa-bajnokunk. Ennek kapcsán pedig még annak, ha világbajnoki, Európa-bajnoki futamokon magyar nézők előtt állhatnánk sokszor a dobogón. Ha ez megtörténne, akkor én elégedett lennék azzal, ha négy évig még irányíthatnám a magyar autósport-szövetséget.
