A Honda motorszállítója a Mugen, időben jelezte, hogy csupán néhány munkatárssal, valóban manufaktúrában szerelik a motorokat, hónapokkal előtte rendelni kell a biztonságos szállítás és használat érdekében. Ezt egy amatőr csapat, mint mi, nehezen tudja teljesíteni. Igen, amatőrök (privát) vagyunk, így is futottunk eddig is. Nem azért mert az utolsó pillanatban sem tudjuk bemutatni az autót, hanem azért mert nem vagyunk egy nagy-tőkés vállalat. Egy gyári csapat a szezon végeztével, másnap leadja a motor rendelését és fizet a következő szezonra. Ekkor mi még az évet zárjuk, és legközelebb január közepén tudunk csak érdemben tárgyalni. Utána szerződünk, és csak utána kezdődhet a szezon építése.
Ezért is írtam korábban, hogy a kettes autó motorja, szinte nincs is, és tudjuk repülővel sem érkezhet már semmi. Ekkor szivárgott ki az info, hogy nem indulunk, pedig ekkor csak az egyik kapu zárult be. Volt még megoldási javaslat a kezünkben, hiszen az egyik Civicben, a bokszunkban, ott a tavalyi motor! Nos, ez a kapu ma záródni látszik. Nem vállalnak, nem vállalhatnak a motorért felelősséget, hónapok óta nem látták. Még abba is nehezen mennének bele, hogy kifizessük ha a felrobban, hiszen akkor meg produkálunk egy kiállást, ami nem jó imidzs. Van itt új motor, úgy hatvan millióval drágább mint a tavalyi, nem kérdés, miért választottuk ezt. Ebből két ifjú, gyönyörűen elkezdhet építkezni. Ha most reszkírozunk és mégis robban, akkor meg a szezont terheljük meg lehetetlenül ezzel a káreseménnyel, és végképp szedáljuk a szezonunkat. Még az is felmerült, tegyük be a 2016-os motort, de nem lehet. A tavalyi autót homologizáltattuk. Sakk-matt!
Most még ott van a csoda-faktor, ami persze nem egy szakmai megközelítés, de ha eddig beleszámoltuk a szívünket, akkor most bele kell számolni a csodát is. Fontos szempont, hogy mindenki értse, senkinek nem érdeke, hogy ne induljunk! Senkinek!
Kicsit úgy jártunk, mint Moldova György kedves paraszt bácsija, akit a falunapon, elvisznek egy körre műrepülővel. Szerencsére sok köztünk a fiatal, leírom:
A pilóta megemeli a gépet, majd oldalra billenti és vissza. Beleszól a mikrofonba:
- Fater! Minden rendben?
Az öreg csak annyit válaszol:
- Erre mondjuk számítottam!
A pilóta nem tudja mire vélni, és billent még egyet, most jobbra, és újra kérdezett:
- Mehetünk durvábban? Bírja?
Az öreg csak annyit mondott:
- Erre is számítottam!
A pilóta felbátorodik fejjel lefelé fordítja a gépet.
Megszólal az öreg:
- Hát, erre azért nem számítottam!
Pilóta a repülés végén megkérdezi az öregtől, hogy mire mondta közben, hogy számított rá, meg, hogy nem számított rá? - Hát, ugye arra számítottam, hogy bepisálok, arra is, hogy beszarok, de, hogy mindez a nyakamba folyik, na, arra azért nem számítottam!
Pontosan ezzel a tragikomikus derűvel tűrjük a helyzetünket és nem adjuk fel!
