Aligha bánta meg az a magyar autósport-rajongó, aki vasárnap kora hajnalban csak azért felkelt, hogy lássa Michelisz Norbiék idei utolsó futamait Makaóból, hiszen így szemtanúja lehetett, ahogy a Zengő Motorsport pilótája hihetetlenül drámai körülmények között megszerezte az összetett pontverseny negyedik helyét. Ezzel egyrészt ő lett a legjobb az idén verhetetlennek bizonyuló három Citroën mögött, másrészt pedig a hondások házi versenyét is ő nyerte. Bár az idényzárón a szerencse is alaposan segítette a magyar pilótát (Tiago Monteiro az utolsó kör előtt nem sokkal lassult vissza vezető helyről a szervó hibája miatt), ugyanakkor átböngészve a teljes 2014-es szezon adatait, kijelenthetjük, hogy több mint megérdemelt Norbi elsősége a hondások között.
Az alighanem vitán felül áll, hogy bár a pontrendszer alapján egyenlőnek számítanak az első, normál rajtrácsos és a második, fordított rajtsorrendű futamok, az előbbieken elért eredmények sokkal inkább tükrözik a valós erőviszonyokat, s emiatt a versenyzők számára is azok az értékesebbek. Nem véletlen, hogy Michelisz egész évben hangsúlyozta, hogy az időmérőkön nem játszanak a 10. helyre vagy annak környékére, mert ők tempóból szeretnének az élmezőnyben végezni.
Ez pedig meg is látszik bizonyos statisztikákon: a zengős 201 bajnoki egységéből 107-et az első versenyeken gyűjtött be, ez 53,23%-os mutatónak felel meg. Ezzel szemben két gyári márkatársa közül Monteiro 186 pontjából 89-et szerzett a „rendes” rajtrácsos futamokon (47,85%), míg Gabriele Tarquini a 182-ból 92-et (50,55%). Tegyük hozzá gyorsan: ezeket az adatokat torzítja, hogy Szlovákiában a heves eső miatt végül meg sem rendezték a második viadalt. Érdekes adalék, hogy ebben a mutatóban az élmezőny tagjai közül Sebastien Loeb volt a legjobb 56,27%-os eredménnyel: ez is azt mutatja, hogy az ex-ralis tempójával nem volt gond első WTCC-s idénye során, ám a mezőnyben való csatározásokba még bele kell tanulnia.
Ha a dobogós helyezéseket nézzük, Norbi eggyel kevesebbszer, szám szerint négyszer végzett a top3-ban, míg kollégái öt-öt alkalommal pezsgőzhettek a leintést követően. Ugyanakkor azt is érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a magyar háromszor állhatott dobogóra első futamon után, csakúgy, mint Tarquini, míg Monteiro az öt pódiumából négyet a fordított rajtrácsos versenyeken szerzett.
Megvizsgáltuk azt is, hogy a három hondás közül (Mehdi Bennanit szándékosan vettem ki a számításból, a marokkói teljesítménye jelentősen elmaradt társaiétól, így csak torzította volna a statisztikákat) ki hány alkalommal végzett a többiek előtt. Michelisz fölénye az első futamokon itt is szembetűnő: ő hat ízben lett a legjobb, míg Monteiro négyszer, Tarquini pedig csak kétszer. Ha pedig a második versenyeket is figyelembe vesszük, ott a magyar és a portugál kilenc-kilenc elsőséggel fej-fej mellett végzett az élen, míg az olasz világbajnok csak ötször tudta mindkettejüket legyőzni.
A nyers tempók összevetésére az időmérő edzések eredményei a legalkalmasabbak, ahol a Zengő Motorsport versenyzője ismét kiemelkedően teljesített. Norbi ugyanis hat alkalommal, azaz az esetek 50%-ban bizonyult a leggyorsabbnak a japán gyártó pilótái közül, míg a gyáriak csak háromszor-háromszor. Nem véletlen, hogy a JAS Motorsport színeiben induló versenyzők nem egyszer inkább arra játszottak, hogy a második futamokon rajtolhassanak előkelőbb pozícióból. Tarquini ennek ellenére is ugyanannyiszor, szám szerint ötször jutott be a Q3-ba, mint a magyar, sőt ott összességében jobban is szerepelt, hiszen Norbi öt negyedik rajthelyet, míg a 2009-es összetett győztes három második és két ötödik pozíciót tud felmutatni.
Ami viszont a leginkább közrejátszott Michelisz összetettbeli negyedik helyében, az a kiegyensúlyozottság. Norbi ugyanis az idén megrendezett 23 futam közül mindössze egyetlenegyszer, még a marrakechi idénynyitó második felvonásán nem szerzett pontot! Ilyen mutatóra csak két gyári Citroën-pilóta, a világbajnok José María López, valamint Loeb volt képes! Tarquini összesen hatszor nullázott, míg Monteiro négyszer – az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az olasz Marokkóban időmérős incidense miatt már rajthoz sem tudott állni, ma pedig például betegsége akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a második versenyen.
A fentiekből világosan látszik, hogy a Honda pilótái közül valóban Michelisz Norbert nyújtotta idén a legjobb teljesítményt, abszolút megérdemelt tehát a világbajnokság negyedik helyezése, amely természetesen a pilóta pályafutásának legjobbja (korábban tavaly és tavalyelőtt is hatodikként zárt). Végezetül pedig még egy érdekes adat: a Zengő Motorsport úgy lett második a privát, tehát gyári támogatás nélküli csapatoknak kiírt pontversenyben, hogy riválisaival ellentétben csupán egy versenyzőt indított a bajnokságban! A Tom Coronellel és Tom Chiltonnal felálló ROAL Motorsport ellen természetesen nem volt esélyük felvenni a harcot, ám az egyaránt két-két Chevy-t indító Campos Racinget és All-Inkl.Com Münnich Motorsportot végül szoros küzdelemben maguk mögé utasították.
