Tíz órára tervezték a katari 1812 kilométeres versenyt, vagyis magyar idő szerint reggel 9-től 19 óráig tart a küzdelem – ennek első fele pedig rendkívül színvonalas versenyzést hozott.
Öt óra elteltével egyértelműen igazolódik a szabadedzések alapján kirajzolódó papírforma, vagyis a Porsche a leggyorsabb, a #6-os gyári (Penske) autó vezet és az első négy helyen három is ott van a németek technikái közül – a kakukktojás a második helyen haladó, korábban bő egy órán keresztül vezető #94-es Peugeot, amely minden várakozást felülmúlva tartja magát a győzelemre esélyesek között.
A Toyoták nem tudtak meglepetést okozni, a középmezőnyben foglalnak helyet, de saját bevallásuk szerint spórolnak az üzemanyaggal és a gumikkal is a futam második felére. A két gyári Ferrari pedig pórul járt: az 50-es (amely egy óriási rajttal az élre állt és fél óráig vezetett is) kapott egy áthajtásos büntetést, az #51-es hátuljáról pedig leszakadt egy jelentősebb karosszériadarab, így mindketten időt veszítettek, de a tempójuk sincs meg – nincsenek ott az élmezőnyben, csak a Robert Kubica, Robert Svarcman, Yifei Ye trióval felálló privát autó, amely az ötödik helyen halad jelenleg.
A rajtnál bajba kerülő Cadillac is ott van a top tízben, a BMW-k egyértelműen a mezőny második felébe tartoznak most a tempójuk alapján, ahogy az Alpine-ok is, bár a franciák egyik egysége a kerékcserék miatt egyszer átmenetileg még vezetett is. A mezőny utolsó két helye pedig előre kiosztottnak tűnik. a 19. pozíció az Isotta Fraschini, a 18. pedig a Lamborghini sajátja.
A GT3-as kategóriában is a Porsche vezetett egészen húsz perccel ezelőttig, amikor a Heart of Racing Aston Martinja egy szép manőverrel átvette az első helyet. A harmadik-negyedik helyen az AF Corse két Ferrarija, az ötödiken pedig a Team WRT #46-os BMW-je autózik, amelyben Valentino Rossi is jó teljesítményt nyújtott eddig.
Mi történt eddig?
Szürreális látványt nyújtott a 19 hypercar felvezető körét látni a WEC-szezonnyitón, Katarban, ahogy elrajtolt az endurance-világbajnokság 2024-es szezonja – az elképesztő minőséggel és mennyiséggel felvértezett mezőny idei első megmérettetését óriási érdeklődés előzte meg.
Miguel Molina a negyedik helyről óriásit rajtolt és az első kanyarban már az élen fordulhatott el az #50-es Ferrarival, míg a Toyota rajtja nem sikerült – a #7-es a másodikról a hetedik helyre esett vissza, a #8-as pedig maradt a középmezőnyben. Az első körökben a Ferrari mögött a pole-ból rajtoló #5-ös Porsche és a #93-as Peugeot haladt a dobogós pozíciókban, de a top tízben öt Porschét is láthattunk – a Toyoták a középmezőnyben csatáztak, és a #20-as BMW is feljött a legjobb tíz közé.
A Ferrari első helye szűk fél órán át tartott, amikor az abszolút meglepetésként ható Peugeot előbb a pole-ból induló Porschét, majd a vörös autót is átlépte: Nico Müller egy remek manőverrel átvette a vezetést és az élre állította a franciák technikáját.
Az első óra és az első bokszkiállások után öt másodperccel vezetett a Peugeot (korábban volt ez tíz is), Müllert négy Porsche követte (a két gyári és a két Jota), majd jött egymás után a három Ferrari (a két gyárit Robert Kubicáék követték), a top tízbe pedig a #7-es Toyota és a másik Peugeot fért még be. A második etapban aztán Laurens Vanthoor a #6-os Porschével megtámadta az élen álló Peugeot-t, hosszú körökön keresztül egy másodpercen belül csatáztak egymással, majd az 54. kör kezdetén Müller hibázott: egy lekörözés közben rossz ívet választott, így Vanthoor megelőzte, és a Porsche vette át a vezetést.
Nem sokkal ezt követően jött az első egészpályás sárga zászlós fázis, amikor az #51-es Ferrariról leszakadt egy jelentősebb karosszériadarab a pályán – itt a két Toyota a hatodik-hetedik helyre kapaszkodott fel, és Habsburg Ferdinanddal az egyik Alpine is benézett a legjobb tíz közé, míg az említett Ferrari a hypercar-sereghajtó 19. helyre csúszott vissza. A vörös autók ezzel egyébként kiszálltak az élmezőnyből: az #50-es bokszáthajtásos büntetést kapott, úgyhogy a hypercar-kontingens alsóházából kellett megpróbálkozniuk a felzárkózással.
A második óra végén, a bokszkiállások miatt átmenetileg a #35-ös Alpine is átvette a vezetést, majd amikor mindenki megejtette a maga kiállását, letisztult a kép: a második etapban extra tempót diktáló #6-os Porsche és Kevin Estre szűk tíz másodperccel vezetett a #12-es Jota Porsche és Callum Ilott előtt, a #93-as Peugeot a pilótacserét követően a harmadik helyen haladt – ezzel meggátolva, hogy az első négy hely mindegyikét Porsche foglalja el. A másik Peugeot hatodik, a két Toyota pedig hetedik-kilencedik volt ekkor, közrefogva az AF Corse privát Ferrariját.
A harmadik óra végén teljesítette az élmezőny a 100. versenykört, de az élen nem történt változás: a harmadik kiállások után a #6-os Porsche fél perccel vezetett a #94-es Peugeot előtt, a dobogó alsó fokán az #5-ös Porsche haladt, megelőzve a Jota #12-esét – az ötödik helyre pedig a #83-as privát Ferrari ért oda, megelőzve a #7-es Toyotát.
Nagy változások a következő két órában sem történtek, mindenki menedzselte a maga futamát, megtörténtek a kiállások, amelyeknél azért láthattunk taktikai csatát abban, hogy ki mikor cserél gumit, és hogy mind a négyet ledobja-e – a Ferrarinál azt preferálták, hogy csak az autó bal oldalán cseréljenek, de többen is hasonlóan gondolkodtak. A Toyoták saját bevallásuk szerint igyekeztek spórolni az üzemanyaggal is, így pedig nem is tudtak zárkózni, nagyrészt a top 10 második felében autóztak. Itt tartunk most, de még öt óra hátra van...
