Graham Hill
Miután csaknem egy évtizeden át a Formula-1 élmezőnyének stabil tagja volt a BRM-mel és Lotusszal, kétszer (1962 és 1968) pedig a vb-címet is megnyerte, Hill nagyon rossz érzékkel váltott csapatokat: a nem is olyan sokkal korábban még fénykorát élő Rob Walker és Brabham istállók is mélyponton voltak, mikor rövid ideig náluk vezetett. Jack Brabham és Bruce McLaren nyomdokaiban saját csapat elindítását is megkísérelte, de az Embassy Racinggel a mezőny hátsó felére volt kárhoztatva. Utolsó hat F1-es szezonjában egyetlen dobogót sem szerzett, miután pedig az 1975-ös Monacói Nagydíjra nem tudott kvalifikálni, inkább visszavonult.
John Surtees
Egy másik világbajnok, aki saját csapattal nem találta meg számításait: a Ferrari 1964-es bajnoka és Honda első F1-es nyertese két éven át (plusz még egy későbbi beugrás) próbálkozott a Surteesszel, de néhány pontszerzésnél többre nem futotta, ezért a versenyzői ülést feladva kizárólag a csapatfőnök szerepére koncentrált.
Emerson Fittipaldi
A brazil Fittipaldi minden idők legfiatalabb F1-es bajnoka lett a Lotusszal, majd megszerezte a McLaren első vb-címét, és ki tudja, hány diadal várt még volna rá, ha 1976-ban nem csatlakozik bátyja, Wilson istállójához, a Copersucar-Fittipaldihoz. Formula-1-es pályafutása közel felében a középmezőnyre volt kárhoztatva, öt év során csupán kétszer kapaszkodott fel a dobogóra.
Alan Jones
Ha arról beszéltünk, hogy egy világbajnok a csúcson hagyja abba, nagyjából arra gondolunk, amit az ausztrál Alan Jones tett: 1980-ban megszerezte a Williams első vb-címét, 1981-ben pedig szintén lőtávolban volt, harmadik lett a bajnokságban. Az év utolsó versenyén ő aratott futamgyőzelmet, majd szögre akasztotta a bukósisakot. Bajnokhoz méltó befejezés lett volna – ha Jones nem tér vissza négy év múlva a szezon utolsó futamaira, majd az 1986-os évre a Team Haas ambiciózus, de annál eredménytelenebb projektjével.
Jacques Villeneuve
Az igazat megvallva a kanadai első két Formula-1-es szezonja – második hely, majd vb-cím a Williamsszel – kivételével végig a középmezőny résztvevője volt. A BAR-tól való távozás után, a 2004-es szezon kényszerű kihagyása után (a Renault-nál ugrott be pár nagydíjra), 2005-ben csatlakozott a Sauberhez, amely következő évben BMW-Sauberré vált. Az építkezési fázisban levő együttműködés nem sok sikert hozott a kanadainak, aki már a 2006-os szezon vége előtt távozott, ezúttal örökre a Formula-1-ből. Az utolsó két év során legjobb eredménye egy negyedik helyezés volt.
Fernando Alonso
A spanyol némileg kilóg a sorból, hiszen amikor 2015-re aláírt a McLaren-Hondához, elméletileg egy topcsapathoz igazolt, az elmúlt négy évben azonban a formáció eredményei semmivel sem voltak értékesebbek, mint bármelyik középcsapaté. A dobogókhoz, győzelmekhez és vb-csatákhoz szokott Alonso néhány ötödik helyezést szerzett ebben a kívánatosnál talán jóval tovább elhúzódó időszakban.
