Komoly szabályváltozások és átrendeződések előzték meg az 1994-es Formula-1-es évad interlagosi rajtját, amelyre március 27-én került sor. A döntéshozók betiltották a versenyzőket segítő elektronikus eszközöket – beleértve a kipörgésgátlót és a rajtautomatikát is – és az aktív felfüggesztést, emellett pedig kötelezővé tették a futamok közbeni tankolást.
A rajtrács összetétele is alaposan megváltozott: a címvédő Alain Prost visszavonult, miután Frank Williams leigazolta ősi riválisát, Ayrton Sennát, akivel nem akart ismét egy alakulatnál versenyezni. A McLarennél Martin Brundle került a távozó brazil klasszis helyére, míg a másik autót továbbra is Mika Hakkinen vezethette. A Ferrarinál maradta Gerhard Berger, Jean Alesi duó, míg a Benettonnál harmadik teljes évére készülő Michael Schumacher új társat kapott J. J. Lehto személyében, akit azonban egy tesztbaleset miatt Max Verstappen édesapja, az akkor debütáló Jos Verstappen helyettesített az első versenyeken.
A szombati időmérő edzés megmutatta, melyik két csapat emelkedik ki a mezőnyből: Ayrton Senna karrierje 63. rajtelsőségével azonnal pole-ba állította a Williamst, miután bő három tizeddel maga mögé utasította Schumacher Benettonját – mindenki más már egy másodperc fölötti hátránnyal rendelkezett a háromszoros világbajnokkal és ifjú kihívójával szemben.
A vasárnapi futam startja után is a helyi hős maradt az élen, a fiatal németet azonban lerajtolta Alesi – igaz, nem sokáig tudott előtte maradni a francia, hiszen Schumacher már a második közben visszaelőzte őt, és Senna nyomába eredt. Nem is engedte meglépni az éllovast, alig egy másodperccel lemaradva követte a brazil versenyzőt.
Kettejük csatája a 21. körben érkezett el a döntő fordulathoz, amikor Senna és Schumacher egyszerre hajtottak a bokszba. Bár mindketten ugyanazon a taktikán voltak, a benettonos szerelők hamarabb végeztek a tankolással, így Schumacher már elsőként tért vissza a pályára – igaz, Senna is igyekezett lőtávolon belül maradni hozzá képest.
A verseny felénél aztán bekövetkezett a viadal talán legemlékezetesebb momentuma: Eddie Irvine váltott ki egy négyautós balesetet Eric Bernand lekörözése közben, amelynek többek között az újonc Verstappen és Brundle McLarenje is áldozatául esett. Irvine-t egyfutamos eltiltással „jutalmazták”, amelyet aztán háromra növeltek a Jordan sikertelen fellebbezése után: az északír már eleve vizsgálat alatt volt Sennával való előző évi suzukai incidense kapcsán.
Eközben az élen Schumacher tíz másodperc fölé tudta növelni a fórját a második kiállások után, Senna azonban nem hagyta magát: folyamatosan lopta a távolságot a Benettonhoz képest. Az 55. körben azonban a brazil hibázott és kicsúszott, így a német ezt követően már kényelmesen autókázhatott be a célba, pályafutása harmadik F1-es sikerét aratva. Mögötte a másik Williamst kormányzó Damon Hillt intették le, ám már a brit is kört kapott Schumachertől! A dobogó alsó fokára végül Alesi állhatott fel a Ferrarival, megelőzve Rubens Barrichello Jordanjét.
Ekkor még úgy tűnt, Senna és Schumacher harcolhatnak az 1994-es vb-elsőségért, ám a következő futamon is hasonló forgatókönyv szerint alakultak az események: a brazil nullázott, míg ellenfele újabb győzelmet aratott. San Marinóban aztán meghalt Senna – és Roland Ratzenberger –, így Schumacher hirtelen ellenfél, a Formula-1 pedig aktív világbajnok nélkül találta magát. A sors végül úgy hozta, hogy Hillnek aztán mégis komoly esélye lehetett volna az összetett győzelemre, amely csak a szezonzárón dönt el, máig vitatott körülmények között…