A versenyt az új Nürgburgring megnyitásának alkalmából rendezték, és a viadalra a Mercedes az összes élő F1-es világbajnokot meghívta, ám nem mindenki jelent meg – többek között Fittipaldi, Piquet, Fangio, vagy éppen Stewart elmaradt az eseményről.
A rajthoz állók névsora így is illusztris volt – Lauda, Rosberg, Prost, Surtees, Hunt, Jones, Scheckter – és közülük a fiatal Senna volt a talán a legkevésbé rutinos versenyző: akkor még mindössze négy F1-es futamon indult a brazil és a Mercedes marketing főnőkének a hívására foglalhatta el Fittipaldi helyét.
Senna viszonylag kevés vetélytársát ismerte még ekkor, akik közül későbbi nagy riválisa Alain Prost volt, aki a reptérről kivitte a pályára a 24 éves későbbi legendát. A páros végül az időmérőn kisajátította az első rajtsort, Prost indult az első helyről, de Senna kiterelte a franciát a pályáról, aki ezért koccant Elio de Angelisszel – talán ekkor kezdődött későbbi óriási versengésük…
A 20 versenyző azonos autókkal indult neki a versenynek, a pilóták egyaránt Mercedes 190 E széria gépeket vezetve mérhették össze tudásukat. A versenyt végül Senna nagy előnnyel nyerte Niki Lauda és Carlos Reutemann előtt.
Noha a viadalt állítólag többen nem vették komolyan, azért Senna teljesítményére mindenki felkapta a fejét. Az 1964-es bajnok John Surtees, például azonnal javasolta is a Ferrarinak a brazil szerződtetését.
