DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. július 20. szombat
Retro

Illusztris társaságba került Nico Hülkenberg

Graham Hill, Jochen Rindt, Mike Hawthorn, Phil Hill, Bruce McLaren, Jacky Ickx, Didier Pironi, Dan Gurney – néhány név azok közül, akik aktív F1-es pilótaként győztek a Le Mans-i 24 órás versenyen.

Az autósport vasárnap délután minden Nico Hülkenbergről szól – természetesen nem lebecsülve Le Mans-győztes társai, Earl Bamber és Nick Tandy teljesítményét sem. Annak magyarázata, hogy mégis elsősorban a németre figyel a világ most, nem más, mint hogy egy év híján negyedszázad után először nyert aktív Formula-1-es pilóta a 24 óráson a német személyében. Összeállításunkban áttekintjük a korábbi győzteseket, akik a száguldó cirkuszból „ugrottak át” megnyerni a Le Mans-t.

Hülkenberg előtt az utolsó versenyző, akinek ez sikerült, a jordanes Bertrand Gachot és a lotusos Johnny Herbert volt 1991-ben, akik az eddigi egyetlen japán gyártó által megnyert Le Mans-on voltak a győztes csapatban egy Mazda 787B-vel. Előtte 13 évig nem volt példa ilyesmire, 1978-ban a Tyrrell tehetséges újonca, Didier Pironi győzött egy Renault Alpine-nal Jean-Pierre Jaussaud partnereként – hosszú évek után először 5000 kilométer felett teljesítve a versenyen.

mazda_lemans



A következő a Le Mans történetének egyik legnagyobb alakja, Jacky Ickx volt, aki (az időben visszafelé haladva) 1976-ban, 1975-ben és 1969-ben is Formula-1-es versenyzőként nyerte meg a 24 órás versenyt, utóbbi évben ráadásul úgy, hogy az F1-es szezont is a második helyen zárta. A legutóbbi F1-es bajnok, akinek sikerült ez a bravúr, Graham Hill volt, aki 1972-ben Henri Pescarolo partnereként nyert, s ezzel máig egyedüli versenyzőként teljesítette a Triple Crown of Motorsports-t, azaz győzött Le Mans-ban, az Indy 500-on és Monacóban is. Az egyetlen versenyző, akinek erre a közeljövőben esélye lehet, Juan Pablo Montoya lenne, ha elindulna az LMP1-ben valamikor.

Az 1950-es és 1960-as években jóval gyakrabban fordult ez elő, ami nem csoda, hiszen ekkoriban még sokkal inkább jellemző volt, hogy a legjobb Formula-1-es pilóták más versenyeken is kipróbálják magukat. Jackie Oliver (1969), Pedro Rodriguez (1968), Lucien Bianchi (1968), Dan Gurney (1967), Bruce McLaren (1966) és Jochen Rindt (1965) révén öt egymás utáni évben mindig volt aktív F1-es a résztvevők közt, Gurney ráadásul egy héttel Le Mans után a Belga Nagydíjon is nyerni tudott, saját csapata, az Eagle egyetlen sikerét szerezve...

gurney_pezsgo

Dan Gurney 1967-es győzelme után honosodott meg a pezsgőlocsolás szokása

Ha tovább haladunk az időben, ott találjuk az együtt három Le Mans-t nyerő Olivier Gendbien-Phil Hill párost, akik 1961-ben úgy nyertek, hogy mindketten aktív F1-es pilóták voltak, Hill ráadásul azóta is példátlan módon világbajnok is lett abban a szezonban. 1959-ben az abban az F1-es szezonban pontot sem szerző Roy Salvadori győzött, a szintén az F1-ben (is) szereplő Carroll Shelby oldalán, s az 1950-es évek első felében is több olyan győztest találunk, akik aktív F1-esek voltak: Mike Hawthorn (1955), Jose Froilan Gonzalez (1954, az F1-ben 2. helyezett!), Maurice Trintignant (1954), Peter Whitehead (1951), Louis Rosier (1950).

A kimutatásban azokat tekintettük aktív F1-es versenyzőnek, akik az adott évben Le Mans előtt már részt vettek Formula-1-es futamon.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: