Egy Paul Ricard-i tesztbalesetet követően 1986-ban ezen a napon vesztette életét Elio de Angelis, aki az imolai fekete hétvégéig az utolsó F1-es pilóta volt, akit versenypályán ért halálos baleset. A római születésű versenyző, aki rendkívüli népszerűségnek örvendett a rajongók és a versenytársak körében is, mindössze 28 esztendős volt.
De Angelis Rómában született, a versenyzés szeretetét motorcsónakkal több világ- és Európa-bajnoki címet szerző, 1980-ban tragikus balesetben elhunyt édesapjától örökölte. Első jelentős sikerét 19 évesen az olasz Formula–3-as bajnoki cím megszerzésével érte el, és már ekkor felmerült, hogy a Ferrari vele pótolja a távozó Niki Laudát, de a választás végül Gilles Villeneuve-re esett.
Végül egy évvel később, 1979-ben a nagy presztízsű monacói F3-as futam győzteseként érkezett meg az F1-be a gyengécske Shadow színeiben, melynek egyetlen pontjait szerezte meg a szezonzáró Watkins Glen-i futamon elért negyedik helyével. Bár az eredményekben ez nem látszott meg, erős teljesítményt nyújtott, amivel felkeltette a Lotus figyelmét, így a következő szezont már Mario Andretti csapattársaként kezdhette meg.
De Angelis gyorsan igazolta a döntés helyességét, hiszen már második versenyén dobogóra állhatott, méghozzá minden idők legfiatalabbjaként, amely rekordot csak 1997-ben döntötte meg Ralf Schumacher. Csapaton belül Andrettit, majd a következő évben Nigel Mansellt is legyőzte, 1982-ben pedig első futamgyőzelmét is megszerezte, ami egyúttal a legendás Colin Chapman utolsó sikere volt halála előtt.
A csapaton belüli száz százalékos mérlege 1983-ban szakadt meg, amikor számos műszaki hibától sújtva mindössze egyetlen pontszerzésnek örvendhetett, a következő évben viszont nemcsak csapattársát, hanem a McLareneken kívül mindenki mást is legyőzött, és a bajnoki harmadik helyet szerezte meg a szezont magasan uraló Lauda, Prost kettős mögött.
Az utolsó Lotusnál töltött szezonban már Ayrton Senna volt a csapattársa, és az ifjú brazil titánnal szemben is megállta a helyét, hiszen mindössze öt ponttal kapott ki tőle, Imolában pedig megszerezte karrierje második futamgyőzelmét. Az azonban nem volt kérdés, hogy ki köré épül a csapat, így De Angelis a váltás mellett döntött, és elfogadta a Brabham ajánlatát a távozó kétszeres világbajnok, Nelson Piquet helyére.
A kaland sajnos csak négy, műszaki hibáktól terhelt futamon át tartott. 1986. május 14-én egy Paul Ricard-on tartott teszt során a BT55-ös hátsó szárnya nagy sebességnél leszakadt, az autó átrepült egy korláton, és kigyulladt. De Angelis nem tudta magát kiszabadítani a roncsból, a pályán alig volt személyzet, a tűz pedig egyre inkább erőre kapott, a tűzoltó sem járt sikerrel, így csak akkor sikerült kiemelni a versenyzőt, amikor a lángok alább hagytak.
De Angelist csodával határos módon újra tudták éleszteni a kimentése után, és végül miután a helikopter megérkezett, kórházba szállították. Azonban a segítség túl későn érkezett, Elio de Angelis 29 órával a baleset után egy marseille-i kórházban elhunyt. Halálát füstmérgezés okozta, magában a balesetben csak egy csonttörést, a tűzben pedig csupán enyhe égési sérüléseket szenvedett…
