Az 1979-es Olasz Nagydíjon pontosan ez történt, még ha a csapat kissé bele is nyúlt az eredménybe, hogy minden a tervek szerint működjön. Arra az évre a Ferrari technikailag is igazán összeállt, a 312T4-esek volánjánál pedig a rutinos, korai balesetezési hajlamát leküzdő Jody Scheckter valamint a közönségkedvenc, az autóját mindig a határokig feszegető Gilles Villeneuve második szezonjukat kezdték egymás oldalán.
A két pilóta olyan rendszerességgel halmozta a dobogós helyeket a szezon során, amellyel a riválisok nem tudták tartani a lépést. A kanadai oldalára azonban kevésbé állt oda a szerencse, így több kiesése miatt már két futammal az idény vége előtt, Monzában lehetővé vált, hogy Schecktert bajnokká avassák. Annak rendje és módja szerint Enzo Ferrari ki is dolgozta a nyerő taktikát, azaz kimondva-kimondatlanul is a hátvéd posztjába száműzte Villeneuve-öt.
A versenyen persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, hamar fel is állt az a helyzet, amit Ferrari előre vizionált. Noha a két Renault rajtolt az első sorból, megszokott gyenge elrugaszkodásuk eredményeként a piros autók már az első kanyarban a nyakukra értek. Jean-Pierre Jabouille hamar visszaesett, és bár Rene Arnoux a 12. körig tartotta magát az élen, egy motorhiba ekkor véget vetett a versenyének, a két Ferrarit hagyva az élen, Scheckter-Villeneuve sorrendben. A kanadai tapadt csapattársára, ám az istállónál tudták, hogy ha a páros fordított sorrendben fut be a célba, matematikailag még nem kerülhet sor a bajnokavatásra a tifosi előtt.
Az üzenetet persze Villeneuve is megkapta - és bár továbbra is ott loholt Scheckter nyakán, engedelmesen visszafogta magát az előzési kísérletektől. Tempójából részben azért sem vehetett vissza, mert az utolsó körökre Clay Regazzoni nagy léptekben kezdett felzárkózni rájuk, és a végén talán csak azért nem tudott veszélyt jelenteni a Ferrarikra, mert Williamsében a fogytán lévő üzemanyag miatt akadozni kezdett a motor.
A Scuderia autói így végül kényelmesen bekísérhették egymást a célba. Scheckter bebiztosította az 1979-es szezon bajnoki címét, egyúttal pedig a konstruktőri tabellán is behozhatatlan előnyre tettek szert. Teljes volt az eufória a pályán, a díjátadóra a dobogó alá gyűlő tömeg Jody és a Ferrari nevét skandálta, cserébe pedig megfürödhettek a friss bajnok által közéjük locsolt pezsgőben.
Egyetlen embernek maradt komor az arca ezen a napon azok közül, akik a Ferrari emblémáját viselték a szívükön. Gilles Villeneuve-nek, aki a futam megnyerésének lehetőségét feszegető kérdésekre igyekezett diplomatikusan válaszolni. "Tudják, ez nem ajándék volt Jody számára. Mindent beleadtam..." - nyilatkozta megkérdőjelezhető hihetőséggel.
A kanadai vigaszul még megnyerte a szezonzárót Watkins Glenben, de az 1980-as revansra már hiába várt - a Ferrari egyik leggyengébb szereplését produkálta abban az évben, ami Schecktert azonnali visszavonulásra is késztette a szezon végén. Villeneuve ugyan még kitartott, de mint tudjuk, két évvel később a vörös autóban érte utol a végzet, és anélkül ment el, hogy megtapasztalhatta volna, milyen érzés az, amikor az ő nevét énekli az olasz közönség Monzában.
