Két évvel később a papa elvitte Jan Churchill Welsh Forest Rally Iskolájába, ahol Burns egy napon keresztül vezethetett egy Ford Escortot. Itt jött el az a pillanat, amikor rájött, mivel is szeretne foglalkozni a továbbiakban. Richard addig nyaggatta édesapját, amíg az meg nem engedte neki, hogy a Craven Motor Club tagja legyen, ahol aztán a lelkes ralirajongó David Williams felfedezte tehetségét.
Burns első raliversenyére 1988-ban nevezett be saját Talbot Sunbeam-jével, a kocsi azonban nem volt képes arra, hogy sofőrje nagy benyomásokat ébresszen bárkiben is, így a következő évre új autó után kellett nézni.
Williams 1990-ben egy Peugeot-t vásárolt Burns-nek, aki a Peugeot Challenge-en indult az új szerzeménnyel. Ebben az évben ízlelhette meg először a világbajnoki futamok világát, a brit versenyen történő részvétel a Peugeot Challenge győzelméért kapott díj volt! Burns 1991-ben találkozott Robert Reiddel, akivel aztán egybeforrott karrierje. A következő esztendőben Williams már egy N csoportos Subaru Legacy-t hozott össze az angolnak, és ez volt az az év, amikor Burns Colin McRae-t is segítette murvakémként, a Prodrive pedig már a jövő ígéreteként figyelte őt.
Az ifjú pilóta 1993-ban csatlakozhatott a Subaru Rally Team-hez, a brit bajnokságban Alister McRae társaként vehetett részt egy A csoportos Legacy-val. Négy fordulót nyert, és lett a valaha volt legfiatalabb brit bajnok, az év végi havas RAC Rally-n pedig a hetedik helyen végzett. A következő két szezonban az Ázsia-Óceániai bajnokságban vehetett részt a Subaru színeiben, köztük az új-zélandi és az ausztrál versenyeken. Természetesen rajthoz állhatott hazája világbajnoki futamán is, melyet ’95-ben csapattársai, a világbajnoki címet megnyerő Colin McRae, valamint Carlos Sainz mögött a harmadik helyen fejezett be.
1996-ban nagy váltásra szánta el magát Burns, átigazolt a Ralliarthoz. A Mitsubishi Lancerrel megnyerte az Új-Zéland Rally-t, ami ugyan abban a szezonban nem számított bele a világbajnoki küzdelmekbe, de az olyan nagyságok, mint Kenneth Eriksson vagy Piero Liatti feltartóztatása jó hatással volt az egyre növekvő ázsiójára. A következő évben a világbajnok Tommi Makinen csapattársaként nyolc versenyen állhatott már rajthoz a világbajnokságon az Evo IV-es Lancerrel, ami alatta reklám okokból Carisma GT néven futott. Kenyában rögtön a második pozícióban ért célba, emellett ötször volt negyedik, az év végi összesítésben pedig hetedikként végzett, ráadásul az ázisa-óceániai sorozatban a második helyen zárta az évet. A következő esztendő, az első teljes világbajnoki szezon újabb mérföldkövet jelentett Burns életében. A legkeményebb versenynek számító Safari Rally-t immár győztesként fejezte be, és megnyerte a drámákról emlékezetes Brit Rally-t is, az évad végén pedig Makinen újabb világbajnoki címének és az ő egyéni hatodik helyre jó eredményeinek köszönhetően a Mitsubishit avatták a gyártók bajnokává.
Az 1999-es szezonra a Burns/Reid kettős visszatért a Prodrive-hoz, ahol a Fordba átülő McRae helyét foglalhatták el. Az alakulat ennek tiszteletére egy speciális szériát dobott piacra az Imprezából RB5 jelöléssel. Burns-ék három győzelmet arattak a második hellyel zárult idény során, odáig azonban rögös volt az út, Argentínában egy nem egyértelmű csapatutasítás miatt Juha Kankkunen az utolsó szakaszon előzte meg a duót. A következő szezonban már mindenképpen a világbajnoki cím volt az angol pilóta célja. Az első félév kitűnően is alakult, három győzelmet is szerzett, melyek jóvoltából a tabella élén állt Burns, aztán viszont sorozatban három kiesés következett, így a hazai pályán aratott újabb siker csak vigaszdíjként volt jó.
2001 rettentően rosszul indult a subarus számára, az első két futamot követően nem volt még pontja, és az új, négyajtós Impreza WRC sem igazán akarta beváltani a hozzá fűzött ígéreteket. A portugáliai negyedik és spanyol – pontokkal nem jutalmazott – hetedik helyezést két ezüstös pozíció, majd két nullázás követte. A szerencse az volt a balsikerek mellett, hogy a többiek is hasonlóképpen kiegyensúlyozatlanul teljesítettek, így a Finn Rally-n elért második hely, valamint az Új-Zéland Rally-n egy hatalmas taktikai csata után aratott győzelem ismét felcsillantotta a hőn áhított világbajnoki cím lehetőségét. Az esély egészen az évadzáró viadalig, a Brit Rally-ig megmaradt, aminek négy páros is világbajnoki reményekkel vágott neki. A riválisok hamar a pálya szélére kényszerültek, így Burns-éknek nem maradt más, csak dobogós helyen célba vinni a kocsit. Az utolsó, margam parki gyorsasági célján átérve Burns azzal gratulálhatott társának, hogy „te vagy a világ legjobbja!”.
A friss világbajnokok azonban elhagyták a csapatot, és átigazoltak az elmúlt két szezon márka világbajnoki címét begyűjtő Peugeot-hoz. A dolgok ugyanakkor nem alakultak olyan simán a francia csapatnál, mint ahogyan arra Burns számított, csapattársai közül Marcus Grönholmmal murván, Gilles Panizzivel pedig aszfalton nem tudta felvenni a versenyt a brit. Bár úgy tűnt, az argentin viadalt Grönholm kizárása után győztesként fejezi be, végül egy technikai szabálytalanság miatt ő is hasonló sorsa jutott. 2002-ben nem sikerült Burns-nek nyernie, a balesetekkel tarkított idény végén pedig csak az ötödik helyen végzett a bajnokságban.
2003-ban a harmadik futamtól kezdve sokáig a tabella élén állt annak ellenére, hogy nem érezte jól magát a Peugeot-nál. Még nem fejeződött be az idény, megállapodott David Richrds-cal a Subaruhoz történő visszatérésben. Ugyan a 206 WRC-vel még mindig nem sikerült nyernie, a záró viadalt a bajnokság egyik esélyeseként várhatta. Hazai futamán azonban már nem rajtolhatott el, Markko Martinnal úton a versenyre elvesztette ugyanis eszméletét.
A vizsgálatok agydaganatot állapítottak meg. Innentől kezdve Burns nem a győzelmekért, a bajnoki címért, hanem az életéért küzdött. A különféle kezelések után 2005 áprilisában megoperálták, amit az orvosok „nagyon sikeresnek” minősítettek, viszont arra, hogy rosszindulatú daganatokról van szó, csak ezt követően derült fény. Az augusztusban megrendezett rajongói napon, ahol kiállításra került privát autógyűjteménye, már nem tudott autóba ülni az időközben egy videójátékhoz is nevét adó versenyző, navigátora, Robert Reid vezette így a különböző járműveket.
Későősszel kómába esett, amiből már nem ébredt fel. Burns napra pontosan négy évvel a világbajnoki címének megszerzése után, novemberben 25-én, a rali világbajnokok közül elsőként, mindössze 34 évesen hunyt el.
A világ mérhetetlen szomorúsággal fogadta a hírt, a következő időszakban számtalan eseménnyel emlékeztek meg Anglia első rali világbajnokáról. A 2006-os Goodwoodi Sebességfesztiválon a sérült és beteg emberek ösztönzésére és támogatására létrehozták a Richard Burns Alapítványt, a következő esztendőben pedig a Subaru adta ki emlékére az Impreza WRX STI RB320-as változatát.
A tíz világbajnoki futamgyőzelmet arató Burns-re, akinek lágy és módszeres vezetési stílusa szokatlan volt a fiatal generációtól, úgy emlékeznek még ma is a hozzá közel állók, mint „az úriemberre, a bajnokra és a barátra”.
