Valentino Rossi a termasi verseny jelentős részében a harmadik helyen haladt, ám az utolsó körben elkapta Andrea Doviziosót, így az ezüstérem lett az övé, s a tavalyi Német Nagydíj óta először dobogóra állhatott. A 40. életévét bő egy hónapja betöltő yamahás szerint a második rajtsoros indulás is fontos volt a jó szereplés szempontjából, de amúgy is optimistán várta a 25 körös futamot:
„Nagyon boldog vagyok, hiszen tavaly a Sachsenringen álltam dobogón utoljára, vagyis nagyon-nagyon régen. Az előző év utolsó két versenyén, Sepangban és Valenciában erős voltam, de elkövettem két hibát, így nem tudtam dobogóra állni, s a szezon is rossz szájízzel ért véget. Ez viszont péntektől kezdve egy jó hétvége volt számomra. Jól dolgoztunk a beállításokon és a gumikkal is, jó formában voltam az első edzéstől kezdve. Szükségünk volt erre az eredményre, nagyon élveztem, úgy motoroztam, mint fiatalon” – idézi Rossit a BikeSportNews.com és a Motorsport.com.
„A verseny is jól alakult: arra számítottam, kicsit gyorsabb leszek, ezért megpróbáltam megelőzni Dovit, hogy elöl legyek, de a magasabb hőmérséklet miatt jobban bajban voltam, nem voltam olyan erős. Így Dovi a verseny nagy részében előttem maradt, de vele tudtam menni, és voltak részek, ahol nagyon jól éreztem magam a motoron. De tudtam, hogy Andrea legyőzéséhez roppant precíznek kell lennem, ezért a 7-es kanyarban próbálkoztam, mivel jól sikerült a bemenet, nem is fordultam szélesen, így megnyertem a csatát ellene az utolsó körben, ami remek. Utolsó körben megnyerni egy harcot általában véve is mindig jó érzés.”
A „Doktor” egyébként épp napra pontosan 23 évvel ezelőtt kezdte meg világbajnoki karrierjét a legkisebb kategóriában – arra a kérdésre, mi tartja benne még mindig a tüzet, így felelt Rossi: „Reggel láttam a felvételeket: elég vicces volt, mert mintha még egy másik korszakból származtak volna, még fekete-fehér volt a tévében! A pályafutásom első szakaszában nagyon sok versenyt és nagyon-nagyon sok bajnokságot nyertem, aztán eljön egy pont, amikor nehezebbé válik a dolog, mert fiatalabb és erősebb ellenfelek érkeznek. Ilyenkor dönteni kell: vagy otthon maradsz és nézegeted a trófeáidat és elégedett vagy velük, vagy folytatod a harcot, mert élvezed. Az enyém az utóbbi eset.”
