Ne reagáljuk túl a Mercedest – de alul se
Kanadában hagyományosan jól szerepel a Mercedes, ez a pálya évek óta fekszik a konstrukciónak, akkor is versenyképesek voltak Montrealban, amikor amúgy nem – így érdemes vizsgálni ezt a hétvégét is, amikor összességében az övék volt a legjobb autó.
Egy körön eddig is veszélyes volt a Mercedes, most inkább a McLaren úttévesztése okozta azt, hogy ennyire jól működött az autó, és hogy az időmérőn ennyire elöl lehetett vele végezni. A meglepetés a versenytempó volt – de miért is?
A Mercedes ellenségei: hosszú kanyarok, tempós kanyarok – itt nincsenek ilyenek. A gumikat erősen melegítő, fogyasztó aszfalt – itt ez sem állja meg a helyét. Meleg – nos, ez az a faktor, amit viszont jól megoldott az autó, és ez eddig nem volt jellemző. Imolába hoztak egy új futóművet, amit ott és akkor egy ideig parkolópályára tettek, de mára megértették, hogy milyen beállításokkal tudják kihozni belőle a maximumot, és ez volt az a fejlesztés, ami sokat javított a gumikezelésen – amivel meglepték az egész mezőnyt vasárnap.
Összességében azt mondhatjuk, hogy voltak pályaspecifikus faktorok, amelyek kedveztek a Mercedesnek, ezért ne reagáljuk túl ezt a hétvégét – nem ők lesznek a legjobbak a folytatásban. De mutattak olyan jeleket is, amelyek viszont azt sem engedik meg, hogy elintézzük az egészet egy legyintéssel – igenis látszott, hogy fontos tényezőben lépett előre az autó, amit érdemes lesz figyelni a folytatásban is.
Nincs új a nap alatt Norrisnál
Mára már az is azt szajkózza minden kommentmezőben, hogy Lando Norris mentálisan gyenge, aki nem is érti pontosan, hogy ez mit jelent ebben az esetben. A tavalyi hibák annyira ráültek a brit megítélésére, hogy már szinte összekapcsolódik a nevével, hogy ő gyenge.
Szerintem ez már elég inkorrekt méreteket ölt, de megint ott tartunk, hogy hogyan lehetne vitatkozni az általános véleménnyel? Egész hétvégén ő volt a gyorsabb a McLarennél, Oscar Piastri küszködött, lassú volt, hibázott, mégis több mint duplájára növelte az előnyét a pontversenyben. Mert Norris a legrosszabbkor, a Q3-ban hibázott, majd a futam legélesebb pillanatában olyannyira elvesztette a kontrollt, hogy amatőr bakit követett el – olyat, amit egy újonctól is csak fejcsóválva fogadhatunk el.
Az ott nem volt rés, nem volt előzési lehetőség, és ezt Norris is pontosan tudta, különben nem lett volna képes másodpercekkel később higgadtan közölni, hogy butaságot csinált, és az ő hibája. Tudta, hogy az butaság. Tudta, hogy nem szabad, nem lehet. De nem tudta kontrollálni.
Unalmas már Norris mentális gondjairól beszélni. De hogy megint nem tudott élni a lehetőséggel, megint magyarázkodás lett egy olyan hétvégéből, amikor ténylegesen gyorsabb volt a riválisnál, az tény.
A tények pedig makacs dolgok. Eldöntik a világbajnokságot. És nem lehet velük vitatkozni.
Már az Aston Martin az ötödik erő
Szép csendben átrendeződött kissé az alsóház, a topcsapatok mögött már nem a Williams, nem az Alpine és nem a Racing Bulls következik, hanem az Aston Martin. Az említett istállóknál mind másra figyelnek, nem a fejlesztések élvezik a prioritást, pilótakérdések és egyéb ötletek, jövőt illető tervek foglalkoztatják az illetékeseket, és bár ez nyilván igaz valamelyest az Astonra is, de Lawrence Strollék számára fontos, hogy mutassanak valami biztatót is – még 2026 előtt.
Nos, Imolában megjött a nagy fejlesztési csomag, ami elkezdett működni: az addigi reménytelen nihilből hirtelen előreléptek, és az újjászülető Fernando Alonso azóta négyből négyszer járt a Q3-ban, háromszor a harmadik sorban, és az utóbbi két futamon egyaránt képes volt pontokat is szerezni.
Lance Stroll produkciójára ne vesztegessünk szót, de Alonsóén látszik, hogy most egy kicsit megint van miért küzdeni: az autó átlépte a középmezőnyt, legalábbis ebben a pillanatban úgy tűnik. Nem jelent ez túl sokat, bár a konstruktőri tabellán bármi elképzelhető az alsóházban, de inkább mentálisan volt ez fontos: 2023 közepe óta zuhanórepülésben voltak, nagyon kellett már valami, amiről kiderül, hogy jól csinálták.
Yuki Tsunoda elássa magát
Sorozatban harmadszor sem szerzett pontot a Red Bull-lal Yuki Tsunoda, aki eddig nyolc versenyhétvége alatt háromszor tudott „valamivel” hazatérni, és összesen hét pontot gyűjtött be.
Ugyanebben a periódusban Max Verstappen két győzelmet, két második helyet és 129 pontot gyűjtött.
Az időmérők terén 8-0, sprintekkel együtt 10-0 az állás, egyszer sem kvalifikált még a nyolcadik helynél jobb pozícióba, a tíz időmérőből háromszor jutott be a Q3-ba, háromszor búcsúzott a Q1-ben, és az átlagos körönként hátránya Verstappenhez képest több, mint hét tizedmásodperc. Hét! Egyszer sem volt közelebb négy és fél tizednél…
Most nyilván benne volt a nullázásában a büntetése is, de egyrészt ő rontotta el és jogos volt a büntetés, másrészt ugyanúgy hátulról rajtolva pontszerző tudott lenni egy Haas és egy Williams is – míg ő a Red Bull-lal nem.
Egészen pontosan miben és mennyivel jobb ő, mint Liam Lawson vagy Sergio Perez volt? Vagy ma már alapvetés az, hogy a Red Bull második autója érvénytelen?
