Lando Norris karrierjének első Formula-1-es győzelmében komoly szerepe volt a Logan Sargeant és Kevin Magnussen közötti ütközés miatt beküldött biztonsági autónak a Miami Nagydíjon, ez kétségtelen: anélkül nem tért volna vissza az élre a maga kerékcseréje után. A szerencse tehát döntő tényezőnek bizonyult, a számok mögé nézve azonban kijelenthető: távolról sem csak úgy az ölébe hullott a McLaren fiatal pilótájának a lehetőség.

Az első jelek

A wokingiak fejlesztésekkel telepakolt autóval érkeztek meg a szezon hatodik állomására, az első szárnytól és futóműtől kezdve a padlólemezen és a motorborításon át egészen a hátsó övszárnyig szinte mindent átszabtak az MCL38-ason. Andrea Stella csapatvezető hangsúlyozta, hogy a csomag – amelyet teljes egészében csak Norris kapott meg, Oscar Piastri csak egy részét – nem annyira nagy, mint a tavalyi évközi feltámadásukat kiváltó ausztriai-silverstone-i adag, de azért „jelentős”.

Az a hétvége első köreitől kezdve jól látszott, hogy a McLaren jól mozog Miami utcáin, a pénteki sprintidőmérőn az SQ1 és az SQ2 alapján a sprintpole-ra is volt esélye Norrisnak. Csak aztán mind aznap, mind a másnapi rendes kvalifikáción kifogott rajtuk a gumik szokatlan viselkedése, így az esély elúszott, a rossz rajtpozíció pedig abban is szerepet játszott, hogy Norris a sprint rajtjánál rajta vesztett Lewis Hamilton bevetődésén és az Aston Martinok ezzel összefüggésben történt koccanásán.

Norrisnak aztán a vasárnapi versenye sem indult jól: akárcsak előtte Carlos Sainz, jól rugaszkodott el ugyan a rajtnál, de a külső íven haladva neki is meg kellett torpannia Sergio Perez elfékezéssel és blokkoló kerekekkel túlcsúszást eredményező bevetődése miatt, így végül egy pozíciót még veszítve is – épp a zavarosban remekül halászó Piastrival szemben – csupán a hatodik helyre tudott besorolni.

Aztán viszont épp Piastri volt az, aki már előrevetített valamit abból, amit később Norristól láttunk. Az ausztrál ugyanis már az első körökben áthámozta magát Charles Leclerc-en, ami önmagában már komoly fegyverténynek számított, hogy meg tudott előzni erőből egy Ferrarit.

Ám ami ennél is meglepőbb volt, hogy Piastri csak nagyon lassú ütemben távolodott az éllovas Max Verstappentől: a 21. körig, amikor a holland bójaincidense megtörtént, a címvédő még mindig csak 3,6-3,7 másodperccel vezetett a McLaren előtt. Márpedig az eddigi bő egy évük alapján sejthető volt, hogy Norris akár még ennél is erősebb tempóra lehetne képes, hiszen ha valahol, akkor a futamokon még mindig érződik különbség közöttük.

Amikor Norris rákapcsolt

Norris azonban sokáig nem tudta megvillantani, milyen tempó is rejlik benne vasárnap, ugyanis beszorult Perez mögé. Eleinte le is szakadt róla kissé, hogy óvja az abroncsait – ezért nevezte elképesztően érettnek Stella azt, ahogy a brit menedzselte a versenyét –, majd az első etapja második felében már támadásba lendült, a Red Bull végsebességével azonban a szemmel láthatóan gyorsabb McLarennel sem tudott mit kezdeni.

A 17. kör végén aztán Perez kiállt előle a bokszba, Norris pedig gyakorlatilag azonnal elképesztő tempóra kapcsolt. A közvetítésben a különbséget elsősorban az előtte haladó Sainzhoz mérték – akire a csapata rá is küldte a mexikóival szembeni védekezés helyett, ezért is maradt kint tovább a kezdeti közepes abroncsokon a brit –, de mint az a RacingNews365.com szakportál körgyűjtéséből látszik, valójában Verstappennél is jobb iramot diktált innentől kezdve, azaz a versenyben vezető Red Bull-osra is közeledett:

Verstappen a 21. körben rontott a sikánnál, ez az idején is meglátszik, majd a 23. kör végén, az épp a bója miatt életbe lépő virtuális biztonsági autós fázist követően a bokszba hajtott. Norris az addig eltelt négy körben 10,8 másodpercről 9,5 másodpercre csökkentette a lemaradását a regnáló világbajnokkal szemben.

Ám az igazi döbbenet csak ezután jött, Norris ugyanis a használt közepes abroncsokon is gyorsabbnak bizonyult, mint Verstappen a friss kemény gumikon! Nem sokkal persze, de mint látható fentebb, a 25-27. körökben is egy-két tizedet adott a hollandnak, ez pedig azt jelentette, hogy amikor Piastri és Sainz kiállt előle ennek a körnek a végén, 11,3 másodperces előnnyel állt az élre Verstappennel szemben.

A 28. körben történt aztán a Sargeant–Magnussen baleset, aminek a végén, miután Norris már elhaladt a bokszbejárat mellett, küldték be a safety cart. Némi szerencséje azzal is volt, hogy a biztonsági autót Verstappen elé küldték be, de ha szorosan is, de valójában az említett bő 11 másodperces differencia amúgy is vélhetően elegendőnek bizonyult volna ahhoz, hogy a vb-éllovas előtt térjen vissza a maga SC-fázis alatt megejtett kerékcseréje után.

Ehhez pedig nem volt elegendő a mázli, Norris tempójára és gumikezelésére is szükség volt ahhoz, hogy egyrészt ekkora legyen a távolság a két pilóta között, másrészt pedig ahhoz, hogy a McLaren elhúzhassa a 29. körig a bokszkiállását.

De lett-e volna esélye nyerni a safety car nélkül is?

Innentől kezdve a verseny már egyértelmű volt, az újraindítást követően Verstappen általános megdöbbenésre nem tudta sem támadni, sem követni Norrist, a Red Bullnak nem volt válasza a mclarenes tempójára. Nem tudhatjuk persze, hogy a Christian Horner által említett, de Verstappen által nem túl fontos tényezőnek beállított padlólemez-sérülés mennyire befolyásolta ezt, mindenesetre a leintéskor 7,6 másodperc volt közöttük a különbség, ezt a távolságot 25 kör alatt alakította ki Norris.

Ez pedig nem akármilyen fegyvertény: a 2022-es idény első szakaszát követően, ahol a Ferrari még potens riválisnak tűnt, az elmúlt szűk két szezon során ez csupán a harmadik alkalom, hogy valaki határozottan jobb tempót mutat, mint Verstappen és a Red Bull. 2022-ben Interlagosban a Mercedesről volt ez elmondható, tavaly Szingapúrban pedig többekről is, mindenekelőtt a Ferrariról – most erre az exkluzív listára iratkozott fel Norris a McLarennel.

A kérdés persze adott: elegendő lett-e volna ez a váratlanul erős tempó ahhoz, hogy safety car nélkül is levadássza a címvédőt? Ha csak a nyers számokat nézzük, akkor igen szoros lehetett volna kettejük csatája, hiszen biztonsági autó nélkül teoretikusan nagyjából kilenc másodperccel Verstappen mögött tért volna vissza a pályára a kerékcsere után a brit – márpedig majdnem ennyit adott neki a verseny második fázisában.

Lett volna azonban egy nehezítő tényező: három autó is lett volna közöttük. „Kemény lett volna. Meg kellett volna előznöm két Ferrarit és Oscart” – nyilatkozta erről Norris a futam utáni sajtótájékoztatón. Nyilván a három versenyző közül Piastrit hamar megkérte volna a csapat, hogy ne tartsa fel a jobb tempót mutató kollégáját, és láthattuk, hogy az ausztrál is meg tudott előzni egy Ferrarit a futam elején, de az is biztos, hogy a manőverek így is időbe kerültek volna Norrisnak.

Ez pedig éppen elegendő lett volna ahhoz, hogy valószínűleg fel se zárkózzon Verstappenre – de ha ez még meg is történt volna, akkor is várt volna rá a legkeményebb dió feltörése: megelőzni a világbajnokot. Perez Red Bulljával sem boldogult az első etapban, és bár lett volna többkörös gumikülönbség köztük, feltételezhetjük, hogy a címvédő nagyon nem adta volna olcsón a bőrét, szóval a kétséges a legfinomabb jelző, amit használhatunk a manőver esetleges sikerességét illetően.

Magyarán nagyjából az az igazság, amit Verstappen mondott a leintést követően: valószínűleg safety car nélkül is megfuttatta volna a pénzéért őt Norris és a McLaren, de egy dolog a kergetés, másik dolog az előzés. A győzelemhez kellett a szerencse és a biztonsági autó, a győzelmi esélyt viszont a brit és az MCL38-as meglepően erős tempója teremtette meg Miamiban.

Ez semmit nem von le Norris érdemeiből, hiszen szintén Verstappen foglalta össze legtökéletesebben a helyzetet: „Mindig ezt mondjuk, hogy ’ha, ha, ha…’. Ha anyukámnak golyói lettek volna, akkor meg ő lenne az apám. Szóval ilyen a versenyzés: néha összejönnek a dolgok, néha nem.”