Az emberek hajlamosak túlgondolni egy-egy olyan eseményt vagy teljesítményt, ami váratlanul, meglepetésként éri őket, és nem számolnak vele – erre jó példa Oscar Piastri remek produkciója, amelyet így sokan kissé túlértékelnek a valósághoz képest.
Szó se róla, Piastri káprázatos teljesítményt nyújt, idén már nem először volt egy F1-es hétvége középpontjában (elég Spára, Silverstone-ra, vagy akár a Magyar Nagydíjra gondolni) egy-egy villanása miatt, és most is parádézott azzal, hogy karrierje során először rajtolhatott az első sorból.
Ami viszont utána történt, azt érdemes kontextusba helyezni: népszerűség ide, rohamosan növekvő szurkolótábor oda, a Japán Nagydíjon összességében leckét tanított neki Lando Norris versenytempóból.
„Nem ez volt a valaha volt legjobb versenyem” – értékelt az ausztrál a leintést követően, utalva arra, hogy pontosan tudja: a dobogó óriási dolog, de van még mit tanulni. Érdemes pár pillanat erejéig rátekinteni a mai köridőkre.
Norris mindenhol jobb volt
A rajtot rögtön elrontotta, meglehetősen előzékeny volt Verstappennel és Norrisszal is, így azonnal visszaesett a harmadik helyre ahelyett, hogy megpróbálta volna kifékezni az egyes kanyarban a Red Bullt.
A biztonsági autó után aztán Norris azonnal lerázta magáról Piastrit: a bokszkiállásig minden körében gyorsabb volt, az első két körben 1,8 másodpercet adott az ausztrálnak, onnantól inkább beosztósabban, gumimenedzselősebben autózott, de így is folyamatosan gyorsabb tudott lenni a #81-es McLarennél.
Aztán a saját kiállása után rálépett a gázra, amikor Piastri a VSC-fázis alatt meghúzott kerékcseréje miatt elé került: az első teljes körében 1,9 másodpercet vert a csapattársára, aztán 5-6-7 tized három körön keresztül, majd a 24. körben egy újabb teljes másodpercet harapott ki az ausztrál előnyéből. A 27. körben történt meg az előzés (itt 2,3 másodperc volt köztük a differencia egyetlen forduló alatt), majd a következő négy körben Norris le is szakította magáról Piastrit és bő három másodperces előnyt autózott ki.
A tempókülönbség pedig a második kiállás után sem változott, ott is hat kör alatt több, mint hét másodpercet adott az ausztrálnak a #4-es számú McLaren, és a hat kör mindegyikében legalább egy teljes másodperccel gyorsabb volt nála.
Végül pedig az a furcsaság esett meg, hogy az 53 körös futam során egyetlen egy (!) olyan kört láttunk, amikor egyikük sem járt a bokszban, és Piastri volt a gyorsabb – a hajrában, amikor már mindketten csak a biztonságra törekedtek, a 49. körben hat tizeddel jobbat ment az ausztrál.
Ezt leszámítva minden egyes versenykörükben Norris volt a gyorsabb, a legjobb köreik között 1,1 másodperc volt a különbség a brit javára, és végül úgy zárt 17,1 másodperccel csapattársa előtt, hogy az első kiállásnál pontosan tíz másodpercet veszített el azzal, hogy Piastri a VSC-fázis alatt cserélhetett kereket, míg ő normál körülmények között. Elnagyolt matematika, ha ehhez a 17 másodperchez hozzáadjuk az elveszített tízet, levonjuk az első öt, rajtos-biztonsági autós kört, a VSC-s köröket és a bokszkiállással érintett fordulókat, akkor átlagosan jóval fél másodperc feletti körönkénti különbséget kapunk.
Ezt még tanulni kell
Piastri feljavulása nagyon látványos nyár óta azzal kezdődően, hogy megérkezett az új McLaren, de egyelőre inkább egy körön láthatjuk azt, hogy képes kihívás elé állítani Norrist – nem először történt meg, hogy versenytávon érthetetlenül nagy lemaradást szedett össze, és ez a hétvége is erről szólt.
Persze az újonc még csak újonc, a versenytempóval, a gumimenedzseléssel olyan, már befutottnak számító klasszisok is megküzdenek még mindig, mint Charles Leclerc vagy éppen George Russell, úgyhogy ezt a legnehezebb megtanulni és jól alkalmazni – ideje viszont lehet rá, hiszen éppen a héten jelentette be Woking, hogy 2026-ig végéig magához kötötte az ausztrált.