Olasz lapértesülések szerint beváltak a Ferrari spielbergi fejlesztései, különösen az új padlólemez: a cél az volt, hogy kiszámíthatóbbá váljon az autó, és a padlólemezbe Red Bull-szerűen beépített megoldások meghozták a várt hatást.
A „megszakítások” (ezekről itt írtunk többet Formula+ rovatunkban) lelassítják a levegőáramlást, ezzel meglékelik a kialakulóban lévő delfinezést, és mivel ezt a jelenséget sikerült megoldani, így közelebb tehették az aszfalthoz az autó hasát, amellyel egyrészt jelentős leszorítóerőt nyertek, másrészt az autó egyéb részei is hatékonyabban kezdtek működni – javult a gumikezelés, az egyensúly, vezethetőbbé és érthetőbbé vált az SF-23.
„A beállításaink terén sokkal jobban értjük, hogy hogyan akar működni az autó. Maguk a fejlesztéseink egy területet érintenek: a hasmagasságon és így a tempós kanyarokon akartunk javítani” – idézi Jock Clear teljesítményért felelős mérnök szavait a The Race.
„A beállítások viszont az első és hátsó futóműről, a gátlókról szólnak, most pedig már sokkal jobban értjük mindezt. Eddig ez nem igazán volt meg, mert az autó nagyon csak egy szűk tartományban akart működni. Amikor túlságosan kihegyezett egy autó aerodinamikai szempontból, akkor bajba kerülhetünk a beállításokkal, mert egyik irányból a másikba csapongunk. Amint sikerül kevésbé kiélezetté tenni az autó viselkedését, úgy lehet egyre jobban megérteni azt, hogy mire van szükség a beállításoknál, és onnantól jöhet a fejlődés” – magyarázta a változásokat a szakember.
Arról korábban mi is írtunk, hogy a Ferrari csak egy körön volt versenyképes, mert ott a vadonatúj lágy gumi sok mindent elfedett, de amint bármilyen körülmény megváltozott, rögtön rengeteget veszített a teljesítményéből – ha nem a szélcsatornában kitalált módon áramlott a levegő, mert egy másik autó haladt elöl, megváltozott a szélirány, stb., azonnal hatalmasat lépett vissza az SF-23.
Ezen sikerült az új első szárnnyal és az átalakított padlólemezzel módosítani, így már kevésbé érzékeny az autó az apró változásokra, emiatt sokkal kezelhetőbbé válik a versenyzők számára is – főleg a tempós kanyarokban sikerült előrelépni, mert már jóval nyugodtabb az autó mozgása, nem kell attól tartani minden mozdulatnál, hogy az elejét tolja el vagy a hátulja tör ki.
Ahogy a spielbergi technikai újítások kapcsán már jeleztük: a Ferrari a padlólemeznél a leszorítóerő elosztását változtatta meg, kiegyensúlyozottabb lett az eszköz működése, ezzel pedig az egész autót sikerült vezethetővé tenni.
Még mindig sok munka vár a csapatra, de úgy tűnik, hogy a legfontosabb koncepciós problémát júliusra sikerült megoldani és a következő változtatásokkal nem alapvető vezethetőségi gondokat kell kezelni, hanem már a teljesítményt lehet növelni.
