Bagnaia bizonyított a kritikusoknak
Francesco Bagnaia úgy érkezett meg Jerezbe, hogy előtte zsinórban két vasárnapi versenyen is bukott: Argentínában az esős körülmények között egy második helyet dobott el, míg az Amerikai Nagydíjon az élről csúszott el. A történtek után sokan – így mi is a Formula Motocast Austin adásában – rámutattak, hogy a jelek szerint a tavalyi világbajnoki siker ellenére megmaradt az olasz hajlama a hibákra: érdekesség, hogy ráadásul a COTA-n elkövetett malőrt másképp magyarázta ott a verseny után, majd a Spanyol GP csütörtöki sajtónapján.
Jerezben mindenesetre megmutatta, miért méltó bajnok és miért egyértelmű favorit a bukásai ellenére is Bagnaia. A Ducati gyári motorosa szokatlanul gyengén kezdte a hétvégét, hiszen a pénteki edzések során nem tudta beverekedni magát a Q2-be, ezt az időmérő első etapjában kellett megtennie. De megtette, majd a szombati sprinten begyűjtött egy második helyet, vasárnap pedig tényleg világbajnoki motorozást produkálva legyűrte a KTM-eket és nyert.
„Ez igazából magamnak, az egómnak szólt, hiszen kívülről mindig könnyű kritizálni. Úgy gondolom, ez egy 1-es rajtszámhoz méltó verseny volt, és örülök, hogy győzelemmel tudtam reagálni a COTA-n történtekre” – fogalmazott Bagnaia. A Rossi-tanítványnak még az is belefért, hogy a futam egy pontján vissza kellett adnia a pozícióját Jack Millernek, ezt követően tudta remek taktikával és kalkukált rizikóvállalással elkapni újra az ausztrált és csapattársát, Brad Bindert.
Részben köszönhetően annak is, hogy Marco Bezzecchi pedig elesett vasárnap, Bagnaia ezzel vissza is vette a vezetést a világbajnoki tabellán. Annak ellenére tehát, hogy a főfutamok felén nullázott, még így is az élen áll: ez jól mutatja, hogy idén még nehezebb lesz legyőzni Bagnaiát. A Ducati egyértelműen még erősebbé vált, s amikor nem hibázik, maga a motoros is ellenállhatatlanabb formában megy, mint 2022-ben. S ami igazán mellette szól, hogy eddig nem látszik senki, aki tartósan a kihívója lehetne: Termasban Bezzecchi, Austinban Rins, Jerezben pedig a két gyári KTM villogott, de senki sem képes a regnáló vb-győzteshez hasonló kiegyensúlyozottságra – így pedig az előző két versenyen látott hibák is bőven belefér(het)nek.
Felbecsülhetetlen kincs van a KTM birtokában
Bár Bagnaia nyerte a nagydíjat, a Spanyol Nagydíj hétvégéjének kétségkívül a KTM-ek voltak a sztárjai. A sprinten és a futamon egyaránt kettős dobogót szerzett Binder és Miller, a dél-afrikai ráadásul az előbbit meg is nyerte. Elképesztő formában volt Jerezben az osztrák gyártó, az RC16-os pedig két területen is látványosan teljesített: egyfelől a rajtoknál – elvégre a megszakítások miatti négy start mindegyikénél (!) már az első kanyarig átvették az első két pozíciót –, ami arra utal, hogy jelen pillanatban náluk működik a leginkább az összeültető rendszer (ez egyébként látszott már a korábbi versenyeken is, beleértve Binder döbbenetes termasi sprintrajtját).
Másfelől pedig újra viszontláthattuk a MotoGP-ből az utóbbi években gyakorlatilag teljesen kikopott keresztbe motorozást: mindkét KTM-es, de különösen Binder rendre látványosan érkezett meg a visszafordítóhoz, megidézve a klasszikus időket – és mindez nem is volt negatív hatással a tempójukra vagy a gumikezelésükre. A KTM egyértelműen előrelépett a motorjával, s bár még korai lenne kijelenteni, hogy mindenhol hasonló produkcióra lesznek képesek, az nyilvánvaló, hogy a Red Bull F1-es mérnökeinek segítségével emelték a tétet. Miller pedig szemlátomást különösen élvezi az RC16-ossal való motorozást: elmondása szerint sokkal szabadabbnak érzi magát a nyeregben, mint a korábbi években a már-már túl tökéletes, emiatt pedig kevesebb visszajelzést adó (hasonlóról beszélt Bagnaia az austini esése után) Ducatival.
A KTM sikereiben elévülhetetlen érdemei vannak annak a versenyzőnek is, aki a hétvégén szabadkártyásként (is) kiváltotta a társak és a szurkolók elismerését. Dani Pedrosáról van szó, aki a visszavonulása óta tesztmotorosként segíti a gyártó munkáját – és nem is akárhogy: Miller nem is győzte dicsérni a Kis Szamuráj érdemeit, hozzátéve, hogy a pályán nyújtott teljesítménye (hatodik hely a sprinten, hetedik a versenyen) pedig igazán nem meglepő: „Ő egy legenda. Hát egy kanyart is elneveztek róla ezen a kib*szott pályán!” – foglalta össze a tőle megszokott stílusban a véleményét az ausztrál.
Pedrosa személyében valóban felbecsülhetetlen kincs van a KTM birtokában. Ha megnézzük a tesztversenyzők névsorát, toronymagasan kiemelkedik közülük az eredménysora a spanyolnak, akinek kapcsán alighanem vitán felül áll, hogy a MotoGP-érában a legjobb versenyző, aki soha nem tudott vb-címet nyerni a királykategóriában. Ráadásul elképesztő mennyiségű tapasztalattal és tudással rendelkezik, amelyet a Hondánál töltött 13 szezon során gyűjtött – és ne feledjük: azokban az években a HRC nagyrészt uralta a MotoGP-t, ellentétben a mostani küszködéssel. Nem véletlenül kapott vastapsot az egész paddocktól Pedrosa, és nem véletlenül hatotta kis híján könnyekig a nézőktől kapott fogadtatás a veterán versenyzőt.
Már nem is egy helyben toporog, hanem hátrafelé lépdel a Yamaha
„Szinte az összes erősségünket elveszítettük. A fékezés azért még mindig az. Megoldást kell találnunk, és mindenekelőtt változtatnunk a csapat hozzáállásán, mert szerintem inkább alszunk, semmint valami jót csinálnánk” – ezek a kemény, de egyáltalán nem meglepő szavak hagyták el Fabio Quartararo száját a jerezi sprintet követően. De tulajdonképpen az elmúlt két-három évből bármelyik session utáni nyilatkozatát idehozhattuk volna, hiszen ugyanazt a mantrát halljuk már a Yamaha élmenőjétől jó ideje: nem jó a motor kigyorsításon, rossz a végsebesség, bolyban motorozva képtelenség előzni.
Ebből az idei szezonra a végsebességen legalább sikerült valamelyest csiszolni, de nagyon úgy fest, hogy ez azzal járt, hogy az M1 eddigi erősségeiből – mindenekelőtt a kiváló kanyarsebességből – viszont veszítettek. Quartararo emiatt egyre többet kénytelen kockáztatni a továbbra is erősségének számító féktávokon, ami a szezonban eddig látott bukásaihoz vagy épp a spanyolországi rajtbalesetéhez is vezettek. A 2021-es világbajnok nehezebb helyzetben van, mint valaha, s egyelőre nem is látszik a ki- vagy legalább a visszafelé vezető út a Yamaha számára.
Már félnek a büntetéstől a versenyzők?
Roppant érdekes nyilatkozatot tett a hétfői tesztet követően Binder azzal kapcsolatban, miért nem próbált meg bevetődni Bagnaia mellé az utolsó kanyarban vasárnap: „Manapság ha kiütsz egy versenyzőt az utolsó körben, talán nem is csak egy pozíciót veszítesz. Ma már nem olyan a versenyzés, mint volt. Ez a valóság: büntetést kapsz, ha hibázol és eltalálsz valakit. Kicsit kiöli belőle az élvezetet, de biztonságosabbá teszi, gondolom” – fogalmazott a dél-afrikai, aki a The Race kérdésére megerősítette: az esetleges büntetés lehetősége is ott lebegett a szeme előtt, amikor úgy határozott, inkább nem kockáztatott egy kétes kimenetelű manővert a ducatis ellen.
Binder szavai egy nagyon érdekes trendre világítanak rá, amely annak ellenére nem biztos, hogy a helyes irány, hogy a vasárnapi Spanyol Nagydíjra igazán nem lehetett panaszunk előzések meg csaták szempontjából. Ahogy arra Simon Patterson, a The Race szaklap újságírója is rámutatott a KTM-es nyilatkozata kapcsán, hogy az utóbbi években egyre többször büntetik a kontaktokat a MotoGP-ben, ami a korábbi időszakban egyáltalán nem volt jellemző. Nem kell messzire mennünk a jerezi utolsó kanyartól: 2005-ben Valentino Rossi Sete Gibernau, 2013-ban pedig Marc Marquez Jorge Lorenzo ellen mutatott be ott olyan manővert, amely során meglökte ellenfelét, mégsem járt érte szankció.
A motorversenyzésnek mindig része volt a kontakt, ez a sportág jellegéből fakad, ám egészen az utóbbi időkig nem volt jellemző, hogy minden esetért büntetéseket osztogatnak, leszámítva természetesen a kirívó kihágásokat. A probléma viszont ezzel nem is a változás, hanem az, hogy ezt sosem kommunikálták egyértelműen a motorosok felé, hogy változott a Freddie Spencer által vezetett Felügyelői Panel felfogása: sőt, Jorge Martin azt is elárulta a hétvégén, hogy Le Mans-ban végre találkozhatnak a stewardokkal – merthogy ők eddig nem voltak rendszeres résztvevői a Biztonsági Tanács pénteki üléseinek!
A versenyzők teljes joggal panaszkodnak a felügyelői munka következetlenségére. Elég csak hétvégi két rajtbalesetet említenünk: látszólag hasonlóan jártak el, hiszen Franco Morbidelli és Quartararo egyaránt hosszúkörös büntetésben részesült – csakhogy míg az olasznál ezt csak a sprint után osztották ki, s emiatt fellebbezhetett is a Yamaha, a franciát már az újraindítás előtti pillanatokban, az adott versenyre vonatkozóan megszórták a büntetéssel. És akkor azt még nem is említettük, hogy Quartararo később a pontatlan letöltés miatt kapott egy újabb hosszúkört, ami a szabály betűje szerint teljesen jogos volt, elvégre lement a fehér részre, de ezt azért tette meg, mert épp körbenézett, hogy biztonságosan tudjon visszatérni a pályára! Nyilván nehéz egyszerre megfelelni az objektivitás és az észszerűség feltételeinek, de nem biztos, hogy mindig jól találják el az arányt a stewardok.
Még egy gondolat erejéig maradva a két startincidensnél: Morbidelli érdekes teóriát dobott be azzal, hogy szerinte az váltja ki a valóban egyre jobban megszaporodó első körös incidenseket, hogy mivel a Michelin első abroncsaiban pillanatnyilag nagyon felszökik a nyomás bolyban motorozva, ezért mindenki extra kockázatot vállalva igyekszik pozíciót nyerni az első kanyarokban. Quartararo amúgy a maga részéről vitatta a saját büntetése jogosságát, elmondása szerint rendes magyarázatot sem kapott rá – ezért lesz égető szükség rá, hogy a Francia GP-n valóban leüljenek a versenyzők és a felügyelők, és tisztázzák a vitás kérdéseket.
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
