DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 22. péntek
Formula+

Interjú: Enzo Mucci, F1-es mentáltréner

A Formula.hu-nak lehetősége nyílt exkluzív interjút készíteni Enzo Mucci mentáltrénerrel, aki jelenleg olyan tehetségek mellett dolgozik mint Oliver Bearman és Liam Lawson.

Enzo rendkívül otthonosan mozog az F1-es paddockban, húsznál is több Formula-1-es versenyző oldalán dolgozott, jelenleg pedig a 2025-ben már Haast terelgető Ollie Bearman és a szintén F1-es szerződésért harcoló Liam Lawson is a kezei alatt pallérozódik.

Az interjú során többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy miként jött Enzo számára a mentáltréneri hivatás, mit is csinál tulajdonképpen egy mentáltréner az F1-ben, melyek a fő zavaró tényezők manapság egy versenyző számára – mindezek mellett pedig Bearman szaúd-arábiai debütálásának hátterébe is betekintést nyerhettünk, illetve a két F1-es sikerekről álmodozó fiatal versenyzőjét, Oliver Bearmant és Liam Lawsont is közelebbről megismerhetjük.



Enzo, mesélnél kicsit a pályafutásod kezdetéről? Hogyan kerültél kapcsolatba az autósporttal?



Versenyzőként kezdtem a karrierem, gyerekként F1-es álmaim voltak. Nagyon hamar tisztává vált számomra, hogy nem lesz esélyem a Formula-1-ig jutni, hiszen nem volt elegendő mennyiségű anyagi hátterem hozzá.

F4-ben, F3-ban és GT kategóriákban versenyeztem, kezdetben azonban elég gyenge voltam mentálisan, ami negatív hatással volt a teljesítményemre. Meg kellett tanulnom, hogy miként tudok gyors lenni – úgy éreztem, hogy a saját félelmeim tartanak leginkább vissza. 

Mindezek miatt elkezdtem érdeklődni a mentális egészség területe iránt iránt. Beleástam magam a témába, majd az egyik edzőmnek köszönhetően megismerkedtem a Silva-módszerrel. A Silva-féle módszer tulajdonképpen egyfajta meditáció, ami segít túltenni magunkat dolgokon. Ekkor fogott meg ez a terület, majd elvégeztem egy ezzel kapcsolatos képzést Londonban, később pedig elkezdtem az itt tanultakat a versenyzés világában is alkalmazni.

2002 környékén aztán felhagytam a versenyzéssel és life coach területen tevékenykedtem. 2003-ban kezdtem el mentáltrénerként dolgozni az autósportban, majd egy évvel később a BMW alkalmazásában egy junior versenyzőt támogattam.



Mivel foglalkozik tulajdonképpen egy F1-es mentáltréner?

Az én munkámban minden arról szól, hogy miként válhat valaki top versenyzővé, milyen személyes kompetenciák és milyen versenyzői készségek szükségesek ehhez. Nem csinálunk fizikai edzéseket, az egy másik terület.

A versenyzők hitrendszerére fókuszálok, annak megváltoztatásában segítem őket. A fő csapásvonal tehát az, hogy miként gondolkodnak a világról, miként élnek meg dolgokat. Ha úgy érzem, hogy nagyon mélyre kell menni egy pszichológiai témában, akkor arra is megvannak a megfelelő embereim.

Jerome d’Ambrosio volt az első F1-es versenyző, akivel együtt dolgoztam, majd egy rövidebb ideig Romain Grosjeant is segítettem. Esteban Ocon mellett is tevékenykedtem – a 2025-ös szezon kifejezetten érdekes lesz emiatt, hiszen Esteban itt fog versenyezni a Haasnál Ollie csapattársaként, akivel jelenleg is együtt dolgozom. Ollie mellett még Liam Lawson az a versenyző, akinek jelenleg is segítem az útját. Tulajdonképpen azt próbálom átadni a két fiatal srácnak, hogy mi szükségeltetik a sikeres karrierhez.

Az elmének összhangban kell lennie az egyén hitrendszerével. Első lépésként mindig azt csináljuk a versenyzőkkel, hogy átbeszéljük a célokat. Meghatározzuk, hogy mit akarunk elérni a következő 12 hónapban, hol tartunk most és mi kell a kitűzött célok eléréséhez. 

Számos területen kell kiemelkedő képességekkel bírniuk a versenyzőknek, ezért arra szoktam kérni őket, hogy előre meghatározott területeken értékeljék magukat. Ez egy önreflexió, ami megmutatja, hogy hol tartunk. Kicsit a FIFA-hoz tudnám hasonlítani, ahol a játékosok eltérő, beprogramozott szintű képességekkel bírnak. Míg egy focistánál többek között az a fontos, hogy hogyan tud cselezni és milyen a gyorsulása, a versenyzőknél a vezetéstechnikai tulajdonságok a mérvadók.

Emellett pszichológia teszteket végzünk, mentális tulajdonságokat értékelünk – a nap végén pedig lesz egy tiszta képünk arról, hogy hol áll éppen az adott versenyző. Tulajdonképpen ez szolgáltatja az alapot a fejlődéshez, erre építkezve tudunk a jövőben jobb teljesítményt elérni.

Nincs két egyforma versenyző, így mindenkinek személyre szabott tervet kell készíteni. Valaki túl szerény és nem elég magabiztos, valaki pedig nem tud több körön át elég koncentrált maradni az autóban. Mindenkinek megvannak a saját erősségei és gyengeségei, ezért is fontos az egyénre szabott terv elkészítése.



Említetted az önértékelést – milyen felületen történik az adatgyűjtés?

Applikációt használunk, ami ott van a versenyzők telefonján és az én mobilomon is. Az applikációban valamennyi versenyző minden versenyére le tudok szűrni, így elemzéseket tudunk készíteni.

Ezt követően videóhívásban vagy személyesen értékeljük az adott hétvégét. Abban az esetben például, ha valakinél gyenge koncentrációs képességeket látunk, akkor szimulátoros gyakorlást végzünk. Nem arról van tehát szó, hogy ülünk a kanapén és beszélgetünk dolgokról, hanem valódi gyakorlatokat végzünk.

Melyek a legfőbb zavaró tényezők manapság egy versenyző számára?

Ennek különböző formái vannak, a közösségi média mindenképp az egyik ilyen tényező. Ugyancsak ide tartozik a szülők elvárása. Gyakori probléma, hogy a szülők jobban akarják azt, hogy a gyerekük versenyző legyen, mint a gyerek saját maga.

A legfőbb dolog viszont az eredményeken és a köridőn való szorongás. Gyakran aggódnak amiatt a versenyzők, hogy miként ítélik meg őket kívülről. Fontos feladatom, hogy ettől elvonatkoztassam őket. A teljes mentáltréning arra épül, hogy levegyük a fókuszt a külvilág felől érkező zavaró tényezőkről

Többek között arról beszélgetek a versenyzőkkel, hogy miként alakult számukra a hétvége és kihozták-e magukból a legjobbat. Nem kell mindenáron az első helyre koncentrálni, a legfontosabb, hogy a saját fejlődési folyamatunkat kövessük.



Térjünk rá Ollie Bearmanre és Liam Lawsonra – milyen személyiséggel bír a két fiatal versenyződ, hogyan tudnád jellemezni őket?

Ollienak nagyon gyorsan vág az esze, rendkívül intelligens ember, ami elképesztően fontos ebben a sportban. Valójában ez a legnagyobb erőssége. Amikor elkezdek mondani neki valamit, már a mondat közben be tudná fejezni a mondandómat, mert pontosan tudja, hogy mit akarok átadni neki.

Nagyon proaktív, szorgalmas és szeret mindig egy lépéssel a többiek előtt járni. Egyszer az F4-ben elkérte a mérnökétől a laptopot, hogy majd ő megcsinálja a mérnök feladatát. Nagyon szenvedélyes és elkötelezett srác.

Amikor arról van szó, hogy autóba kell ülnie, egy kör alatt képes arra, hogy megtalálja a határokat. Megvan a veleszületett tehetsége a versenyzéshez, érti az autó működését. Nagyon fiatal még, tele van energiával és mentálisan is nagyon erős. Nagyon jó abban, hogy leegyszerűsítsen dolgokat, és csak arra koncentrál, ami valóban fontos számára. 

Amikor először F1-es autóba ült, semmi megilletődöttség nem látszódott rajta. Szinte természetesnek tűnt, ahogy beült azon a bizonyos harmadik szabadedzésen a Ferrariba. Arra törekedtünk, hogy folyamatosan elfoglalt legyen és ne tudjon zavaró tényezőkre gondolni. Rohanós volt az a nap, de nagyszerűen vezetett. Kiszállt az autóból, és azt mondta, hogy gyorsabb köridőt kellett volna futnia – jellemző rá, hogy nagyon önkritikus magával szemben. Ebben egyébként teljesen megegyeznek Lawsonnal, Liam is nagyon önkritikus. 

Liam elképesztő gyors tud lenni, majd, amikor kiszáll az autóból, akkor Olliehoz hasonlóan önkritikusan magába néz, hogy voltak olyan kanyarok, ahol akár később is fékezhetett volna. Ezzel egyidőben a túlzott önkritika sem előnyös, hiszen ez könnyen átcsaphat önbizalomvesztésbe.



Milyen háttérrel rendelkeznek Ollie és Liam?

Különböző a hátterük, de egyikük sem annyira tehetős, hogy minden versenyzéssel kapcsolatos kiadást fedezni tudjanak. Liam olyan családból származik, ahol a szülők nem is tudnak elutazni a versenyekre, mert nem engedhetik meg maguknak. Tulajdonképpen egy normál, dolgozó családból jött, emiatt nála megfigyelhető az, hogy jobban aggódik a jövője miatt.

Liam számára fontos, hogy minden lehetőséget megragadjon. Nagyszerűen kezeli a nyomást, a pályája elején viszont az volt a legnagyobb kihívás, hogy elhiggye, elég jó ahhoz, hogy F1-es versenyző legyen. Számtalanszor hangsúlyoztuk neki, hogy ne aggódjon, megvannak a képességei, ami ahhoz kell, hogy megragadjon ebben a világban – az elmúlt három évben aztán már nem volt ezzel problémája.

Melyek voltak az első szavak, amit Bearmannek mondtál, amikor kiderült, hogy ő helyettesíti a vakbélműtét miatt egy versenyt kihagyó Carlos Sainzot?

Ha jól emlékszem, annyit mondtam Ollienak, hogy gyerünk. Ennyi volt az egész. Leginkább a rohanás jut eszembe arról a hétvégéről.

Miután megkaptuk a hírt, nagyon sok tennivalója akadt a Ferrari mérnökeivel. Én végig azt tartottam szem előtt, hogy Ollie csak a munkájára összpontosítson, az érzések helyett a feladatok legyenek a szeme előtt. A szaúdi pályán nagyon könnyű hibát véteni, így kiemelten fontos volt, hogy csak a munkánkra fókuszáljunk.



Mi a legnagyobb különbség egy fiatal és egy tapasztalt versenyző tréningelése között?

A legfőbb különbség abban van, ahogy megnyilvánulnak bizonyos dolgokról. Egy 13-14 éves srác nehezebben nyílik meg, ezzel ellentétben egy tapasztalt versenyző órákig képes lenne beszélni.

A fiatal versenyzők számára olyan alapvetéseket kell megtanítani, hogy ne törje meg őket egy hiba, és azt követően is tudjanak mosolyogni. Emlékeztetni kell őket arra, hogy miért szeretik ezt a sportot és mennyire szerencsés emberek. Mindenkinél másfajta módon lehet hatást elérni, de alapvetően mindannyian nyitottak a támogatásra.

Fontos az, hogy elválasszuk egymástól az eredményeket és a teljesítményt. Türelemre tanítom a versenyzőket, persze mindig lesznek olyan pillanatok, amire ösztönből reagálnak –gondolok itt arra, amikor elhajítják a sisakjukat egy hiba után vagy hasonlók. Ezekben a helyzetekben mindig hagyok nekik öt percet saját magukra, hiszen ilyenkor nincs szükségük arra, hogy bárki beszéljen hozzájuk.

Az F2-ben mindössze tíz hétvége áll a versenyzők rendelkezésére, így komoly veszteségnek tűnhet, ha egy hétvégét elbaltáznak. Képzeljük el azt, hogy nagyon akarunk egy munkát, úgy érezzük, hogy jól sikerült az állásinterjú, majd elutasító választ kapunk. Úgy gondoljuk, hogy veszítettünk, ami fáj. Ugyanez történik a versenyzőkkel is, csak mindez a nyilvánosság előtt. Ezt követően ráadásul a közösségi médiában is különböző negatív hatások érik őket.

Az F1-ben már tudniuk kell az ilyen helyzeteket kezelni, hiszen az autóból kiszállva rögtön ott van előttük egy kamera. Szem előtt kell tartani a PR igényeket, hiszen ott vannak a szponzorok és a különböző partnerek, miattuk sem szabad heves indulatokat mutatni a kamerák előtt. Nem utolsó sorban az ellenfelek előtt sem szerencsés gyengének mutatkozni.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: