A ma 80. születésnapját ünneplő Helmut Markóról készített összeállítást a RacingNews365, melynek keretében többek között az évtizedek óta „Dr. Marko” oldalán dolgozó Christian Hornert is megkérdezték az első találkozásukról – ez meglehetősen régen, 1996-ban történt, amikor Horner és édesapja, Garry az Arden istállót próbálták tető alá hozni, ahol a Red Bull csapatfőnöke maga is versenyzett, mielőtt inkább a bokszfal másik oldalára váltott.
Horner elmesélte, hogy először a csapat felállítása során találkozott Markóval egy hotelben, akitől felszereléseket akart vásárolni, az akkoriban az RSM Marko csapatot üzemeltető osztrák viszont alaposan kifaggatta mindenről. Végül aztán megegyeztek: „Kezet ráztunk az üzletre a trélerről és más felszerelésekről” – idézte fel Horner. „Azt mondta, hogy leszállítja Calais-be, de előre akarta a pénzt, szóval mindent kifizettem, amit csak tudtam.”
„Emlékszem, hogy mondtam apámnak, vettem egy trélert, mire visszakérdezett, hogy mégis hol van? Erre azt feleltem, hogy egy osztrák fickótól vettem. Visszakérdezett, hogy előleget adtam-e, mire közöltem, hogy nem, az egészet kifizettem! Rendes fickónak látszott” – mondta Horner, és bár Marko természetesen nem verte át, pár napig nem is volt túl nyugodt a brit… „Egy héten át minden egyes nap fel kellett hívnom, mire végre megérkezett a tréler. Mindenesetre először akkor találkoztam vele, abban a grazi hotelben.”
Marko és Horner azóta jónéhány F1-es bajnoki címnél bábáskodtak együtt, s amikor arra kérték a Red Bull csapatfőnökét, hogy fogalmazzon meg valamit kollégája 80. születésnapjára, azt a közel két évtizeddel ezelőtti pillanatot idézte fel, amikor csatlakoztak az energiaitalosokhoz: „Akkoriban hatvan volt, és gyakran mondja, hogy csak ekkor kezdett igazán beindulni. Most 80 évesen épp annyira energikus, mint 20 évvel ezelőtt.”
„És van szeme a tehetséghez, rengeteg fiatal versenyzőnek adott lehetőséget, nagy szerepe van abban, amit elértünk. Mindig remek kapcsolatunk volt, szerettem vele dolgozni ezekben az években, és szerintem van még néhány esztendő az öreg csirkefogóban!”
