Az ausztrál a jelenlegi mezőny egyik legszórakoztatóbb személyisége, és talán épp attól vált az évek során ilyen szerethetővé, hogy gondtalanul és széles mosollyal viszonyul az élet dolgaihoz. Versenyzői kvalitásait ugyanakkor senki nem kérdőjelezi meg, és annak ellenére, hogy technikai tudása nem a legkiválóbb, számos alkalommal bizonyította, helye van az F1-ben. Nyolc futamgyőzelemmel a háta mögött, a királykategória egyik stabil pontjaként talán meg is engedheti magának, hogy néhány „apróság” felett szemet hunyjon.
„A barátaim viccesen mindig megjegyzik: haver, vezeted ezeket a több millió dolláros, a világ legfejlettebb technológiájával rendelkező autókat, mégsem tudod, hogyan kell gyújtógyertyát cserélni, vagy levenni a gumit…” – mesélte nevetve a Gypsy Tales podcastjében Ricciardo. „Szeretek nem sokat tudni. Jobban szeretem az energiámat inkább a vezetésbe fektetni. Így a többi részéhez egy kicsit gondtalanabb hozzáállással közelítek, és úgy gondolom, ez segít abban, hogy jobban vezessek, jobban teljesítsek és ne érezzem annyira a nyomást.”
A mélyreható technikai tudás hiánya cseppet sem akadályozza Ricciardót abban, hogy a megfelelő visszajelzésekkel segítse csapatát az autó gyorsabbá tételében. Szerinte kifejezetten jól érzi az autót, tapasztalatait pedig könnyedén át tudja adni a csapatnak, és ez az ő legfőbb erénye. „Ez nagyon technikaian hangzik, de valójában ez minden, amit erről tudok, egyébként tényleg nem értek hozzá” – szögezte le.
A technikai zseninek nem mondható ausztrál azt is elárulta, soha nem érezte úgy, hogy természetes úton halad a királykategória felé. „Nehéz volt Ausztráliából bekerülni az F1-be. Biztos vagyok benne, hogy a világnak számos olyan szeglete van, amely eléggé elszakad ettől, és Perth minden bizonnyal ezek közé tartozik” – utalt szülővárosára a McLaren pilótája.
„Az F1 piedesztálra volt emelve, én pedig rettegtem tőle. Majd néhány év múlva oda kerültem. Michael Schumacher ott állt a rajtrácson. Ő, és a többi srác is, akiket gyerekként szó szerint bálványoztam. Azt kérdeztem magamtól: hogy kerültem én ide?” – emlékezett vissza.
Mint mondta, vannak, akik hatéves koruktól kezdve őrülten tehetségesek, és tudják, hogy sikerülni fog nekik. „Nyilván én is jó voltam, de nem domináltam. Sosem voltak valódi és korai jelei annak, hogy nekem ez sikerülni fog!” – zárta gondolatait.
