Daniel Ricciardo tavaly igazolt át a McLarenhez, ám a wokingiaknál eltöltött első szezonjának nagy része nem a várakozások szerint alakult: a fiatalabb csapattárs, Lando Norris az esetek többségében felülmúlta őt, s több dobogós helyezést is szerzett az évad első szakaszában, miközben az ausztrál még nem tudta igazából felvenni a fonalat. Aztán jött az Olasz Nagydíj, ahol Ricciardo vezetésével aratott kettős győzelmet a csapat, ami után a többszörös nagydíjgyőztes a csapatrádión úgy fogalmazott: ’ha bárki azt gondolta, hogy elmentem: soha nem mentem el, csak egy kis időre félrevonultam’. A pilóta elárulta: ezt az üzenetet elsősorban saját magának címezte.
„Értékelem, hogy az az üzenet részben azoknak lett célozva, akik esetleg azt gondolták, hogy már kifelé állt a szekérrudam vagy felmosták velem a padlót” – idézi Ricciardót a Motorsport.com szaklap. „De mindenekelőtt saját magamnak szólt az üzenet, mert voltak pillanatok, amikor elveszítettem a hitemet és megkérdőjeleztem magam, hogy miért szenvedek annyit. Van-e esetleg bennem egy kis félelem, amiért nem nyomom annyira az autóban? Tudtam, hogy nincs ilyenről szó, mégis ha nem megy, akkor feljönnek ezek a kérdések. Szóval a ’sosem mentem el’ magamnak is szólt, hogy még mindig képes vagyok erre, még mindig ide tartozom. És bárki, aki elfelejtett már, ne tegye.”
A McLaren versenyzője arról is beszélt, hogy a 2020-as év végi renault-s forma és a szezonnyitó bahreini időmérő után, amelyen még Norris előtt végzett, még inkább csalódáskeltő volt, ahogy a szezon első része alakult: „Lehet, hogy ez még rossz is volt így, mert emiatt még inkább ment a fejvakarás, hiszen bizonyos tekintetben hátrafelé lépdeltem a következő versenyeken. De igen, most úgy gondolom, az idény második fele már jobban ment. Megszereztem a győzelmet meg minden, és több dolgot is megerősítettem magamban. Boldog vagyok. Elégedett vagyok, ahogy a dolgok állnak – nem tökéletesen, de elégedett vagyok.”
Ricciardo számára a Magyar Nagydíj jelentette az egyik mélypontot, ahol a számos kieső ellenére sem tudott pontot gyűjteni – igaz, sérült is volt az autója. Viszont az azt követő nyári szünet nagyon jót tett neki: „Amilyen levert voltam akkoriban, részben még örültem is, mert úgy voltam vele: ’oké, az első félidő úgy alakult, ahogy’. Bizonyos szempontból nevetséges is volt. Úgyhogy úgy éreztem, hogy ’fene az egészbe, felszállok egy repülőre, és két hétig nem gondolok az F1-re’. Szerintem mindenki másképp működik, de nekem olykor szükségem van az ilyen elmenekülésre. Nem olyan pilóta vagyok, aki minden este az F1-re gondolva fekszik be az ágyba, szóval tudtam, hogy ez jót fog tenni nekem.”
