Daniel Ricciardót már karrierje legelején is egy mindenkire mosolygó, az életnek mindig a szebb oldalát látó pilótaként ismerhettük meg. Ez a mosoly ugyan időnként, a megpróbáltatások hatására halványodott, de el sosem tűnt, és ha rajta múlik, egy darabig még nem is fog. Ugyan a 32 éves ausztrál a 200. nagydíjához közeledik – Belgiumban ünnepli majd a nagy mérföldkövet –, esze ágában sincs a pályafutása végén elmélkedni.
A sikertelenség sok versenyzőt késztet akár idő előtti feladásra is, de amint a Méhészborz egy interjúban elárulta, őt nem olyan fából faragták, hogy ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, zsebkendőt lobogtatva elköszön a sporttól. Annál ő sokkal ellenállóbb. „Sok tényezőn múlik persze. Mindig is győztesnek tartottam magam, szóval ha folyamatosan a pontokon kívül autózom, a nem megfelelő csapatban, akkor talán tényleg azt mondom, oké, az én időm lejárt, viszontlátásra” – idézi a McLaren-pilótát a PlanetF1.com szakoldal.
Ricciardo most sem tartozik éppen a legjobb pozíciókban feltűnő pilóták közé, sokszor verejtékes küzdelem árán sikerül a kevésbé előkelő pontszerző helyeket is elcsípnie. Ez azonban nem elég indok neki arra, hogy feladja. Tudja jól, ez csak az első szezonja új csapatánál, és egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy azonnal úgy megy majd minden, mint a karikacsapás. Ami most történik, az egy hosszú és nehéz útnak csak egy szakasza. „Jelenleg úgy gondolom, néhány évig még itt leszek. A 200. versenyemhez közeledve, ha visszatekintek, boldog vagyok. Egy versenyző számára a Formula-1-be kerülés a legnehezebb, és itt maradni sem könnyebb semmivel” – találta meg még most is a pozitívumot az ausztrál.
Optimizmusáról, magabiztosságáról tanúskodik az is, hogy szerinte semmi szégyellnivalója nincsen. Hibázott, mint akárki, voltak kevésbé szerencsés lépései, mint akárki másnak, de mint összes társa, ő is csak az álmát kergette. „Büszke vagyok az utamra. Nyilvánvalóan örültem volna egy világbajnoki címnek, de mindent összevetve boldog és elégedett vagyok a döntésekkel, amiket hoztam. Hogy a jövő mit tartogat számomra, az majd kiderül.”
Persze ő sem maradhat örökké a száguldó cirkuszban, előbb-utóbb az a búcsú el fog érkezni. Ricciardo igyekszik elhessegetni ezeket a víziókat, nem szeretne ennyire más idősíkon létezni a gondolatait tekintve, így ötlete sem igen van, mihez kezdene, ha egyszer már nem az F1 lenne a munkahelye. „Nem tudom, de tényleg. Nézz csak Fernandóra, tökéletesen érzi magát, de biztos vagyok benne, hogy eljön majd az a pont, amikor azt mondja, rendben, elég volt, elfáradtam, vagy már nem tudok a határon autózni. Talán ha én is idősebb leszek, jönnek majd más dolgok. De az nem most lesz. Öt, vagy talán hét év múlva, ki tudja?” –zárta gondolatait Ricciardo.
