Steward
Vaszilykó Péter
DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak JOHNNYBET
2021. április 22. csütörtök
F1

„Nem is adta a tévé” – A versenyzők első emlékei az F1-ről

Raikkönen 1986-ban, Russell csak 2009-ben látta első F1-es versenyét. Verstappen a paddockban nőtt fel, Alonsóéknál még a tévé sem közvetítette. A mezőny tagjai idézik vissza életük talán legmeghatározóbb pillanatát.

A versenyzők többsége az F1 kameráinak mesélte el még a 2021-es szezonnyitó előtt, emlékeik szerint melyik volt a legelső Formula-1-es verseny, amit láttak. Ezeknek a pillanatoknak alighanem döntő szerepük volt abban, hogy maguk is a királykategóriába való bejutást tűzzék ki életük fő céljaként.

 

Esteban Ocon: A legkorábbi emlékem Michael Schumacherről nem kellemes, hanem sokkoló volt, amikor balesetezett a monacói alagútban. [2004] Vezette a versenyt, minden jónak tűnt, ám amikor kijött az alagútból, ahol a kamera nem követte, már csak három keréken haladt! Először senki nem értette, hogy mi történhetett. Még nagyon fiatal voltam, a kis autómmal a tévé előtt kialakított pályán játszottam, és sírtam, hogy elveszítette a vezetést.

00001341_367



Max Verstappen: 2000-2001 körül volt, szóval úgy 3-4 éves lehettem. Már a paddockban rohangáltam, és emlékszem, hogy egyszer elkísértem apámat egy egyenesfutási tesztre.

 

Lando Norris: 2007-ben úgy hét éves voltam, amikor Lewis és Fernando csatázott a McLarennél. Nagy rajongója voltam a McLarennek, és ezt nem csak azért mondom, mert most náluk vagyok. Tetszett az akkori festésük. Végigkövettem kettőjük harcát, az volt az első szezonom, amelyből az összes futamot láttam. 

 

Lewis Hamilton: Vasárnaponként ültünk a kanapén apámmal, és néztük a versenyeket. Emlékszem egy Japán Nagydíjra, amikor Ayrton [Senna] és Alain [Prost] ütköztek [1989 vagy 1990]. De bevillannak képek a Sonic-reklámtáblákról, vagy éppen Michael Schumacher silverstone-i balesetéről, amelyben a lábát törte [1999]. 

 

George Russell: Az első emlékem az F1-nézésről az, amikor reggel 6-kor keltem, hogy megnézzem az Ausztrál Nagydíjat, amelyen egy fehér-sárga autó vezetett öreg barátunkkal, Jenson Buttonnal a volánnál. [2009]

 

Fernando Alonso: Az első emlékem az, hogy 6-7 évesen a hírekben néztem az F1-et. Azokban az években a Formula-1-et még nem közvetítették Spanyolországban, így csak az esti hírekből lehetett értesülni. Egy Spanyol Nagydíjra emlékszem, amelyen Senna és Prost harcoltak egymással a győzelemért. Az a 10-15 másodpercnyi híradás jelentette a napjaim fénypontját.

 

Kimi Raikkönen: Van egy emlékem Keke Rosbergről, amikor az utolsó szezonjának utolsó versenyén szétrobbant a gumija, miközben az élen állt. De fogalmam sincs, melyik évben. [1986]

keke 

Lance Stroll: Emlékszem az évre, amikor Alonso Schumacherrel harcolt a világbajnoki címért. [2006] Mindig hajnalban keltem, hogy lássam őket. De izgalmas élmények voltak azok is minden évben, amikor kilátogattunk a Kanadai Nagydíjra.

 

Sebastian Vettel: Amikor 1992-ben olcsón hozzájutottunk a jegyekhez, apámmal kimentünk Hockenheimbe. Szakadt az eső, az egész pálya szinte vibrált. Már az első autó, ami megjelent, nagyon-nagyon gyorsnak tűnt, de a mai tudásommal valószínűleg csak egy tapogatózó kört tett meg. A motorhang, ahogy az autó felbukkant az erdőből, majd fékez a sikán előtt és felveri a vizet maga mögött, ezek az emlékek mély nyomot hagytak bennem.

 

Nicholas Latifi: Torontóban nőttem fel, és mindig nagy családi kirándulás volt, amikor elmentünk Montrealba megnézni a versenyt. Ez még jóval azelőtt történt, hogy kigondoltam volna, hogy én is autóversenyző leszek!

 

Mick Schumacher: Az első nagydíj, amelyre határozottan emlékszem, az a 2006-os Japán Nagydíj. Ez volt az a verseny, amelyen apám motorja tönkrement az utolsó [ferraris] szezonjában, a nappalinkban pedig mindenki rettentően szomorú volt emiatt, így én is. 

 

Valtteri Bottas: Az első nagydíjat 1994-ben láttam a tévében, pluszmínusz egy év. Nagyon menő volt azokat a versenyautókat látni, és azonnal izgalomba is hozott az F1. 

 

Daniel Ricciardo: Egy adelaide-i verseny az első emlékem, még az előttről, hogy az Ausztrál Nagydíj Melbourne-be költözött volna. Apámmal ott voltunk a helyszínen, a leintés után rámentünk a pályára, és miután a tömeg feloszlott, elaludtam apám ölében. Még csak úgy három éves lehettem, de ez a legeslegelső emlékem.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?